Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány

tett vágyak szimbolikája”, amelyekkel a költő szembenéz és leszámol velük. Utal a Tündérvölgy rejtett erotikumára, és ez igen lényeges meglátása, s az egész költeményt erotikus eposznak is nevezi. Erre a problematikára majd ciklusom második részében tüzetesebben visszatérek. Most célunknak megfelelően inkább a Dél szigetnél maradunk, amelyet érdekes módon Szerb Antal a Tündéi völgynél jelentékenyebb műnek ítél, és szerinte, ha ez elkészült volna, „Vörösmarty történetfilozófiáját adta volna”.

Ebből a megállapításából Szerbnek két dolog lényeges. Az egyik az, hogy Szerb is töredéknek tartja a Délszigetet, mint irodalmár-elődei, másrészt pedig az, hogy egy sajátos történetfilozófiai koncepciót sejt mögötte, illetve lát benne. Lássuk őt magát!: „A Délszigethez hasonló „mithoszt az emberiség történetéről” a kor sokat hozott létre: Blake profétikus könyveit, Keats Hyperionját, Schiller Spaziergangját, Novalis Christenheit oder Európáját, Hölderlin késői himnuszait és last but not least Hegel történetfilozófiáját, melyben a preromantika óta a lelkekben dolgozó mithosz monumentális fogalmi, rendszeri testet öltött. Pszichogenézisét tekintve az emberiség történetéről szóló mithosz a preroman- tikus regresszió egyenes következménye volt. Rousseau, az önmagába visszatérő embertípus első nagy képviselője, az emberiség történetébe projiciálta vágyait, melyek a saját gyermekkora felé tendáltak. Az a projekció nem is volt egyéni önkény műve: a gyermekben az ősember újra meg újra megismétlődik és mindnyájunk magunkban hordozzuk tudatalattinkban gyermekkori emlékek formájában az egész ősvilágot. És amint a gyermekből felnőtt lesz, mindnyájan végig éljük az ősvilág tragikus összeomlását, „a természettől való elszakadást” és azokat a vele járó nagy fájdalmakat, melyektől tulajdonképpen egész életünkön át nem szabadulhatunk.” (6)

Szerbnek ez az idézete utal felfogásának a mélylélektani pszichológiai irányzatokhoz való rokonságára és ezzel a tudatalattiba hatoló irányzattal próbálja a probléma nyitját megtalálni. Nem feladatunk itt ennek a koncepciónak kritikai taglalása, de sommázatként annyit megállapíthatunk, hogy a szóban forgó művek ennek segítségével sem váltak nyíltabbá, világosabbá, pedig a művet, a Délszigetet igen alapos elemzésnek veti alá és minden egyes szimbólum-csoportjával behatóan foglalkozik, (Kisgyermek, Délsziget, Hangafa- síp, Halálfi), a korábbi értelmezéseket is alapulvéve, felhasználva, illetve bírálva lírai jellegű és szellemes fejtegetéseit érdeklődéssel olvashatjuk ugyan, de a művek megoldását mégsem kapjuk meg.

A Délsziget problematikája továbbra is nyitott probléma marad és újabb kutatásokra készteti az irodalmárokat.

Turóczy Trostler József idevágóan ugyancsak szinte tanulmánysorozattal áldoz a Vörösmarí?/-problematikának. A János pap országa c. 1943-ban megjelenő tanulmányában (7) az elveszett paradicsom és a Tündérvölgy nemzetközi irodalmi ősképeit tekinti át, amelynek, mint mondja, könyvtárnyi az anyaga, majd az „őskép” magyar irodalmi formációira, realizációira utal, idesorolva Vörösmarty ünnepélyes Tündérvölgy evokációit is.

Turóczy az „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára” c. 1942. évben megjelent tanulmányában ugyancsak a Tündérvölgy és Délsziget problematikát ágyazza bele az európai, sőt világirodalomba, de maguknak a műveknek itt a részletesebb értelmezésével nem foglalkozik, érdemleges megállapítása: ezek Vörösmarty korszakának legrejtélyesebb költeményei és „töredékek, mégsem teszik a befej ezetlenség hatását az emberre”. (8)

7*

99