Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Lázár Tibor versei: Tarlón, Megtalált önmagunkról
A lelkiismeret szól kemény hívással, s bár megfogadtam — nem nyafogok — kezem visszafogja a perdöntő tudat, de szavakkal s tettekkel csatázni mindig kész vagyok. A tegnapi éjszakák meggyötörtek minket, a kötelesség hrizott csak előre, — s ki tudta akkor, hogy elvtársaink vére festi majd a hajnalt alvadt feketére! 2. Akarom, hogy gyógyulj, hogy felejts, hogy szakíts, hogy keress, hogy taníts és tanulj, te népem, s kérlek, oldozz fel mindannyiun kát! Nézd, az égről sötéten elhúzódik a felhő. 3. Hajnal ez már, mit kelő nap világít, a rétek felett futó áprilisi szikra, s az ég szegélyén megszakad a kárpit, egy szebb nap száll föl, messzire virítva. Es e mára egy-emberként kiáltsunk biztató igent, hisz remegő századunk új világba startol, hol a holnaputánok derék fiakat szülnek, s a gyógyító idő új jeleket karcol az ég kék homlokára. S mondják azt a jelek, most jön csak az Ünnep! 78
