Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Káldi János versei: Tavaszvég szonett, Borongásféle a Szépről, "Sic transit gloria mundi", A gyermekkori körtefára
Ha nincs megismerés, nincs vágy, ha nincs vágy, nincs beteljesülés, de: nem jön az ismert Szépet belepő por se, nem szakad az ismert Szépre a szinte fájdalmas közöny, s az a csönd, ami már fél halál. De: mégse! Hajrá csak, megismerni minél többet a Szépből, abból, ami szép az emberekben, hegyekben a reszketeg nyírligetekben. a vizekben, az emlékes-kékségű egekben, ami szép a mozdulatban, a mosolyban, a gondolat első megrezdülésében, az érzések hömpölygő áradatában. Hajrá csak, felfedezni őt, meglátni őt minél több helyen, minél jobban! Szeretni öt parázslóan, szenvedélyesen! Nem baj, ha hull, ha fonnyad, ha vásik, ha elszürkül, ha izgalma-csodája hamuvá válik. Nekünk is csak ez a sorsunk, hisz testvérei vagyunk a Szépnek. Viseli a testvér testvére sorsát. Ellobogunk, míg őt keressük-hajtjuk éjjel és nappal, sisteregve, zúgva, néha elcsöndesedve. Hajrá csak, üldözni őt, míg meg nem adja magát, amíg láng- és pír-ruháját el nem szórja, amíg izeiből valamit rejtve tartogat. Hajszolni őt kínnal, vacogással, a nyár-dél fűzével, ha kell, gyűlölettel, hogy miénk legyen, mert ez a hozzánk méltó, ez az emberi! 55
