Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Káldi János versei: Tavaszvég szonett, Borongásféle a Szépről, "Sic transit gloria mundi", A gyermekkori körtefára
kaldi János versei: TAVASZVÉGI SZONETT Elhozott a tavaszvég Téged is, akár a holdas virágok kinyíltát. A nevedet, hidd el, majd megtanulják, míg lebeg a fasor és fut a víz. Annyi álom és emlék elzizeg, széthull a kőhegy, mint rezge díszlet. Én nem-törő csengőkkel ékesítlek, romlatlanul megőrzőm szép szíved. Hű, milyen Szél jön majd! Hogy magyaráz a múlásról a vad ágsuhogás! de a te szemed éltörölhetetlen. Mész, mész, — a halál után is — a patak partján, itt hol először láttalak az elbont hatatlan napfény-keretben. BORONGÁSFÉLE A SZÉPRŐL — Király Istvánnak — Amikor évek előtt mellette mentem el, mekkora varázsa volt e Hegynek! Hogy csodáltam az elmondhatatlan-szépségű, erdős magaslatot, s hogy vágytam látni, mit is rejt messzi mélye. S most ismerem, megjártam titkait, — s bizony, nem kap el a láz, ha látom.
