Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Kemény Géza: Nincs kitől (Vers)
Tudom: szüksége van rám is a világnak, és nem tudsz élni te sem nélkülem. S ha elfogadsz fakadó olajágnak, akkor nem volt még ilyen szép telem. KEMÉNY GÉZA NINCS KITŐL... Nincs kitől föloldozást kérned, az őrzők törvényeit éled, szikla-hitedben gyökerezel. Padok közt sarjadt eszmélet csirái fölé lehajló könyv-nyitogató, szólj, hogy nyíljék az ajtó, kitárt kapu adakozó hatalma! Szigorod mércéjét emeld magasra! Ne sújts, emelj, sűrűsödj érckemény jóságú szavakba! Serkentő példa légy, győzd és vállald e sorsot! Fegyvert adsz, ha az igazat kimondod. Az értelem hatalma ez a fegyver: — Hogy magasodna nélküle az ember hívó jelekkel üzenő egéhez, hiszen a testvérgyilkos ma is kérdez: „Vajon, őrzője vagyok én öcsémnek?” — gazdát ébreszt a tolvaj kérdés itt bent, mit feleljen, ki nem idézhet istent? A. külső végtelenség mit mondhatna? — Könyv-nyitogató, lapozz önmagadba! Belülről jön a pásztori ítélet.
