Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Molnár József: Novella egy régi közös ismerősünkről
MOLNÁR JÓZSEF NOVELLA EGY RÉGI KÖZÖS ISMERŐSÜNKRŐL Erről a gézengúz, akasztani való Filátzról — akiről most szólni akarok — nem tudtuk később se eldönteni, hogy német csapatokhoz szegődött menekülőkből szakadt-e le, vagy szovjet katonák nyomában szivárgott be a faluba. Kartács-időben csak fontos, nagy mozzanatok tudnak megragadni emlékezetünkben, Filátz pedig olyan jelentéktelen embernek mutatkozott, akiből tizenhárom is rámegy egy tucatra. Az országút mentén elnyúló hosszú község alsó és felső vége között két napra állófront alakult ki, és abban az égzengős eseménypergésben ugyan ki bajlódott annak számontartásával, hogy ezt az ügynök-formájú, ötven körül láró, borotvált bajszú emberkét mikor pillantotta meg először? Akadtak akkor, bizony, fontosabb dolgok is. A hosszú háború ellenére minden házban maradt még „szövetségesek” és menekülő Szálasi-huszárok elől megőrzésre szoruló érték: jármű, jószág, használati eszköz. — No, meg figyelték egymás házatáját: ki dugott ügyetlenül, kinél mit tudtak még az utolsó pillanatokban is „begyűjteni”. — Keddről szerdára virradó éjszakán aztán vagy húsz kilométerrel nyugatra helyeződött át a front. így vett búcsút a község a harci cselekményektől. Minden faluban más és más körülmények között fogant meg a békésebb időszak; ebben a községben a kis csíra úgy kezdett békébe terebélyesedni, hogy szerdán a puskák szava már nem jutott be négy fal közé, de ágyuk dörgése még zárt szobában is jelezte', hogy csak csigák igyekezetével távolodik tőlünk a háborús idő. A mondott szerda délelőttjén egy bajusztalan ráncosképű ceigruhás emberke nyomában szovjet katonák nyitottak be a házakba s a ráncosképű tudakolta: maradt-e vissza a házban faluba nem tartozó személy, hányán laknak a házban, milyen férőhelyük van. A kapott feleleteket az öreg átfordította a katonák nyelvére,, azok pedig rajta keresztül közölték a házbeliekkel akaratukat, szándékukat. Ilymódon ez a keszeg kis emberke, bárha senki se ismerte és mindenki csak ]ött-mentnek tudta, viszonylag fontos szerephez jutott a faluban azon az első héten, amikor — amint már mondtam — lényegében véve megkezdődött a béke, de az emberek még nem tudtak róla. Filátz pünkösdi királysága csak vasárnapig tartott; a szovjet parancsnok addigra megbízhatóbb tolmácsot kerített valahonnan. Tudnunk kell Filátzról, hogy túl könnyen és túl gyakran tért le az igazság útjáról. Megfelelő ajándékok fejében zsúfoltnak minősített férőhelyes udvarokat, vagy azt állította, hogy tetű és kiütéses tífusz fenyegeti a beszállásolandó katonák egészségét. Aztán egy-két nap alatt megismertük arról az oldalról is, hogy még véletlenül se tud igazat mondani. Máltáménál azt mesélte, hogy apja erdélyi szabó, és ő is a szabómesterséget tanulta ki. A marhával meg bőrökkel kereskedő Rosenheim úr ■>* 35
