Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Koncz István: Nyüzsgők (Vers)
KONCZ ISTVÁN NYÜZSGŐK Folyamok szennyes, múló habja: ti fontoskodó, fecsegő feleslegesek! Hej, nyüzsgők siserehada! Sosem értek rá semmire. Gőzzel, fújtatva, forogva sürögtök éj s napon át. Dolgoztok! Értekezletek, ankét, tengernyi bizottság — mennyi-mennyi a tennivalótok! Megszerveztek ti mindeneket jól, keresztbe-kasul, hogy jobban se lehetne. Lármátok megsüketít, amikor turbinák s motorok szívdobogására vigyáznánk. Hadonásztok orrunk előtt, amikor kezünkben a kémcső, toll, a sebészkés. Csörtettek agyunk barázdáin is át, amikor csírázik gondolatunk ... Rajta, nyüzsögjetek, játsszatok, de csak magatokban! Licitáljatok egymásra: ki tudja nagyobb buborékká felfújni a semmit?! Rajta — de vigyázzatok: meg ne riasszátok dagadó-hasú asszonyok álmát! meg ne lökjétek az építő-karú felnőttek könyökét! Rajta — csak le ne fogjátok dolgos, téglát téglára rakó, néma kezünket!
