Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - Morvay Gyula: Ahol bölcsőn ringatták (Elbeszélés)

a zsíros, fekete földben gyönyörű paradicsom, paprika, sáfrán, fokhagyma és ricinus díszük. Ősi földvár állt a falu közepén, ahol a régi községháza épülete és a plébánia áll. A vén községháza elől kétszer mentek a világégésbe a tardos- keddiek, hogy aztán az ugyanott felállított hősi emlékmű oldalára kerüljön a sok halott ember neve. Űj tanácsházat emeltek: világosat, tágasat, modemet. Új rendet szabtak a határban a földeken, a szövetkezet telepein, valamint a most épülő négy majorban, melyek a határban állnak majd, ahová aszfaltos utak vezetnek, s autóbuszok viszik-hozzák a faluból a szövetkezet embereit. Akik már megismerték az új fehér köpenyt és a másfajta parasztasszonyokat, akik véresre hasogatott ujjakkal is fejtek, nehogy a tehenek megbetegedjenek. És nemrégen történt, hogy az Újvárban vett széles, modern vetőgépet a tardos- keddi ember visszavitte. „Nem kell. Nem jó. Olyan keskeny a földem, hogy ez a széles vetőgép a szomszéd földjét is bevetette.”

— Ha belegondol az ember — azt se tudja, mi lett volna az élettel — mondja Urbán Antal báty. Egyre keskenyebbek, még keskenyebbek lettek volna a földek, ha úgy maradnak. Senki se mehetett volna a határba, mert szét lettek volna hasogatva a földek, ha közbe nem jött volna valami.

De közbejött valami.

Egy egészen más, egészen új élet. Vadonatúj parasztsors.

Renner Kálmán: Társadalmi munkáért

22