Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Morvay Gyula: Ahol bölcsőn ringatták (Elbeszélés)
Oulogiéknál még faeke is van. Mit csinálnánk már 12 ezer holdon a kis lovasekékkel? — Azokkal már semmit — mondja Pákász Márton, és csizmaszárához verdesi pipáját; az omlós hantokra szóródik a hamu, a földön kúszó esti szellő a hantok között szórja-viszi a pipahamut. A fabódéban Bözsi néne fehér köpenyben árul. Cukrászsüteménye van, könyvet is elad, valamint húzósharmonikát. Fekete haja, fekete szeme, fekete szemöldöke összefolyik a készülődő éjszaka sötétjével. Törülget, elrak, az emberekkel beszélget. Savó György forgatja markában a poharat, s Bözsi néni patyolatos, harmatos mellét nézi, amelyből egy kicsike kiduzzad melledzős ruhájából. A padonülők hallják a beszédet, amely ilyen: — Tölts még eggyel, Bözsi! — Elég lesz, Márton bácsi is ennyit szokott inni, Gyuri bácsi! — Lányom 5 — Pákász Márton az egy — Savó Gyuri az kettő. Tölts hát, te kis galamb! — Elég lesz, Gyuri bácsi. Megárt. Ennyi elég. — Jó, jó, de mért húzódsz hátra? — Nem illik, hogy mellembe lásson, Gyuri bácsi, megyek is hátrább. És nem is könyökölök ide a kis ablakba. így ni! — Tölts, a pénzemért, te asszony! — Elég lesz, Gyuri bácsi, mert „decifeces” lesz a költségvetése otthon, aztán a felesége előveszi. — Csak tölts! Én lennék „decifices”? Szépen keresek én itt a szövetkezetben. Én vagyok a szaporító. Ügy is hívnak, hogy a falu „bikája” vagyok, de ez csak olyan tedd ide-tedd oda beszéd. Bika se kell, mén se kell ide. Sokszor azt gondolom, hogy isten tudja, hol élek. Bözsi néne zörög az üvegekkel, Gyuri bácsi kortyolása hallatszik. A fiatal állatorvos összejárja az istállókat, majd zörgős táskájával egy cigarettaszívásra leül a kispadra. A faluban, a parasztkertekalján harmonika szól. Régi ballagó regruta-nótát muzsikál valaki: „Az újvári kaszinóba tizet ütött már az óra; ha még egyet ütött volna, katona se lettem volna” — Készülődnek a gyerekek katonáékhoz — mondja Mákos Gergő. A csálira álló kapu előtt szétmennek az emberek. Villanyfényes éjjel marad utánuk. * * * Öreg Gulogi Menyhért elballagott a gépekhez. Ahol régen a posta épülete állt, ahol Malvinka kisasszony volt a postáskisasszony az első háborúban, hozzá jött a nagy ajánlott levél, melyet Száraz Gergő, a falu első levélhordója hozott neki. Felbontotta, elolvasta a mozgósítási parancsot, a levéllel elszaladt a plébános úrhoz, onnan a jegyző úrhoz. A plébános úr összezördült a jegyzővel, kinek van joga félreveretni a harangokat, az első világháború első napjai előtt? Az egyházfi vette ki a kezükből a harangkötelet, és megkongatta a harangokat. A postaépület mellett volt Liechtenstein kocsmáros boltja; nevét sehogyan sem tudták kimondani a tardoskeddiek, — ráadták hát a „Luki” nevet, ezt könnyű volt kimondani. — Ezen a helyen állnak a nagy gépszínek; alattuk, az udvaron, az utcán, az országút mellett — mindenhol gép. Zetorok, kombáj? ÉLETÜNK
