Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Kulcsár János versei - Egy őz története
EGY ÖZ TÖRTÉNETE Farát villantva iramlik az őz, de rádörren a kétcsövű halál. Felkalimpál, kettétört hátgerinccel. A gépkocsi megáll. Ajtó csapódik. Szemüveges, ősz főkönyvelő rohan versenyt az ifjú ÜB-titkárrál, s húzzák a dögöt... Egy tekintélytől fénylő dupla-káder évszázados, pökhendi mozdulattal szivarra gyújt a szélvédő mögött, s a nyolchengeres mozgó-szálloda visszafelé himbál a barázdákon, zümmögve, mint az álom, s államköltségen, persze. Igazgató elvtárs térdén kilőtt puskája nyújtózik keresztbe, mint áthúzás egy törvényszakaszon. A rádióban zsongó dzsessz pereg ... Hátul az őz nyitott szemmel s holttá meredve fekszik, akár a lelkiismeret. (Szerettem volna szemlesütve megadni a feloldozást, de a vacsorán aznap este szokás szerint valaki más kigyólkodott helyettem... Nincs módom bűntárssá zabolni önmagamat; ez az oka, hogy ilyen anarchista lettem. S tán annak is, hogy leköpnélek, ha csontos, csúf gépírónőddel fiatal feleséged csalnád ... S már ott tartok, hogy néhanap szeretném zsírba fojtani néhány nagymúltú hólyagunk böfögő ellenforradalmát!)
