Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedüs Ferenc: Sobri Jóska szombathelyi évei és egy veszprémi könyv
talán a zsiványpecsenyéje vagy a tapolcai nedűje csiklandozta az ínyét. Valahogy így fest a kép, amely a könyv párlataképpen az ember elméjében kialakul. Mielőtt a képet megvizsgálnék, próbáljunk időbelileg rendet teremteni Sobri életének eseményei között! Sobri alvezére, Milfait Ferkó, 1836. karácsony vigíliáján, felakasztása előtt azt vallotta Veszprémben a talponálló bíróság előtt, hogy vezértársa huszonhét évesnek vallja magát. Két hónap múlva viszont Sobri is követte alvezérét a halálba. Eszerint tehát életútja igazán csak araszos volt: nem terjedt túl a huszonhét-huszonnyolc esztendőn. Egészen bizonyos, hogy ebből hu- szonnégy-huszonöt esztendőt Vas megyében töltött. Amíg a disznólopásban részt nem vett, Endrédpusztán atyja mellett a báró Mikos-uradalom ka- nászbojtárjaként, amikor meg elítélték, Szombathelyen. A két esztendőt ugyanis itt ülte le a megye börtönében. A sok útonállásra, betörésre, rablásra hát csak élete utolsó két—két és fél esztendejében került sor. Igaz, hogy ekkor aztán akkora erővel, hogy egyrészt Dunántúl valamennyi betyárja önként vezérének ismerte el, másrészt a kormány hamarosan statáriumot hirdetett és katonaságot küldött a köz- biztonságot jóformán teljesen megszüntető betyárok letörésére. E garázdaságok sem korlátozódtak Veszprém megyére. Sajnos, Vas megye sem maradt ki belőlük. Tény viszont, hogy élete utolsó hónaojaiban sűrűbben megfordult Sobri Ve^znrémben, különösen Sümeg környékén. Ott lakott ugyanis az akkori szeretője, P. Toncsi, aki Milfait vallomása szerint úri kisasszony volt. Amint látjuk, a valósággal való szembesítés jelentős revíziót követel a könyv anyagán. Legelsősorban a leg- romantikusabb részt: Sobri zirci fogságát és a porkolábnéval való szerelmét kell törölni. Ügy gondoljuk, hogy valamilyen titokzatos oknál fogva a könyv Sobri- életrajzának írója részére ez lesz a legnehezebb. Pedig a zirci epizódot nem is a saját állításaként adja elő, hanem Dienes István „Sobri Jóska, a Bakonyerdő királya” című füzetéből adaptálja. Előzetesen azonban hangsúlyozza, hogy Dienes előadása hitelt érdemlő. Hogy ezt miből állapította meg, nem tudjuk. Sajnáljuk, hogy kifejezett garanciavállalása ellenére sem tudjuk elfogadni Dienes előadását. Nem, mert ismerjük Vas megye fenyítő törvényszékének az 1832. évi Szent István napi törvényszakasza alatt tartott ülésében hozott ítéletét. Ez Pap vagy Sobri Józsi fegyveres csavargót sertéssereg elhajtása miatt az ítélethozatalig már fogságban töltött időn felül még két esztendei fogva tartására és fertályesztendőnként kiszolgáltatandó 30, összesen 240 pálcaütésre ítélte. Az ítéletből kitűnően a disznófalkát négy fegyveres csavargó lopta el: Kertész János, Szép vagy Gubi Miska, Pap vagy Sobri Józsi és Páncsér Istók. A „kontató” — mai szóval: felbujtó — és a lopott disznók eladója Kertész János volt, akit har- madfélesztendei tömlöcre ítéltek. Gubi Miska két esztendőt, Páncsér Istók egy esztendőt kapott. Ezt az ítéletet még a múlt század nyolcvanas éveiben kikereste Vas megye levéltárából és közzétette a megye akkori nagyérdemű főlevéltárosa, Balogh Gyula. Később 1895-ben megjelent „Klio szolgálatában” című kötetébe is felvette. Sobri és a porkolábné szerelméről Balogh Gyula is tud. Csak persze nem a zirci porkolábnééről, hanem a szombathelyiéről. Benkő Lázárnak hívták a porkolábot, akinek a feleségének a fejét megzavarta Sobri. Az asszonyt égszínkék szemű, csókos szájú, formás fehérszemélynek írja le Balogh, Sobrit meg valóságos paraszt Adonisnak, mondja. Ügy tudja, hogy Sobri időnként a városban is megfordult, amikor munkára vitték. Ilyenkor alig volt leányszem, amely meg ne akadt volna rajta. Nemcsak a cselédek kacsintgattak rá szívesen — írja —, de még úrhölgyek is erősen tudakolták az időpontot, amelyben Sobrit munkára szokták kísérni. 150
