Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mónus Imre: A "Fóti dal" - ponyván

Vörösmarty a verset 1842. október 5-én írta. Nyomtatásban még az év október 27-én megjelent. Ugyanebben az évben és 1843-ban szintén elszavalta a fóti szüreten. (3)

Kötetben közölt kiadásai közül első a Bajza—Schedel-féle kiadás a „Vörösmarty Minden Munkái”, amely az 1845—1848-as években jelent meg.

Azt sajnos ezideig nem sikerült kideríteni, hogy a magyaróvári nyomdász — Czéh Sándor — és házi szerkesztője — J. J. — a verset melyik kiadásból vette át. Lehetséges, hogy a költemény valami egyéb, általunk még nem ismert áttételen keresztül jutott el hozzájuk.

Akaratlanul is adódik a kérdés, hogy kicsoda a címlapon jelzett J. J.? Az álnév mögé meghúzódó szerkesztő szerencsénkre nem volt mindig ilyen szerény, egyik-másik munkáján szerepel a teljes neve. Ezekről tudjuk, hogy valódi neve: Jancsovits János. A levéltárak egyelőre nem vallanak Jancsovits személyét illetően, így magáról, foglalkozásáról, lakhelyéről és irodalmi munkásságáról ezideig nem sokat tudunk. Szinnyei két munkáját említi, mindkettő ponyva: Tizenkét legújabb bordalok. Összeszedődtek és a közönség (helyesen: köznép. M. I.) számára kiadattak. Magyar-Óvár 1847. — „Die Heldenthaten des mächtigen bömischen Fürsten und Ritter Stilfried und dessen Sohnes Bruntz'wick. u. o. é. n.” (4)

A fentieken kívül és a fent idézett ponyván túl még egy gyűjtése ismeretes eddig: „Legújabb világi kettős dalok. Magyar-Övár. 1847.” Jancsovits, mint látható, főleg népdalokat közöl, de egy-két egyéb írás is belekerül gyűjteményeibe, sőt egy-egy vers talán éppen a saját írása. Ennek tisztázása nem ide tartozik.

A fentebb közölt címlap-részleten, de az egész ponyvában sem találunk datálást. Van azonban a füzetke alján so».számjelzés: Nro 8. A ponyvasorozat 7. számán szerepel keltezés és eszerint az 1847-ben nyomatott. A sorozat 34. füzete is 1847-ről van keltezve. Mivel az első hat szám keltét nem ismerjük ezideig, feltehető, hogy azok is legfeljebb 1846 utolsó hetei és 1847 első heteiben jelenhettek meg. Czéh mintegy tíz naponként adott ki egy ponyvát. Eszerint a többé-kevésbé pontos számítás szerint a nyolcadik szám 1847. február—március körül jelenhetett meg. Lássuk a Fóti dalt:

„Fölfelé megy borban a gyöngy jól teszi,

Tőle senki e jogát el nem veszi,

Törjön is mind ég felé az a mi gyöngy,

Hadd maradjon gyáva földjén a göröngy . .stb.

A vers tördelését, mint látjuk, Czéh megváltoztatta. Erre egyetlen magyarázatot találunk, nevezetesen a gazdaságos papírkihasználás lehetett az ok.

Az említett Bajza és a szóban forgó kiadás között szóhasználat tekintetében a következő eltéréseket találjuk: 1. földön — földjén, 2. hal — hon, 3. csillog — villog, 4. csüggeteg — csüggetek, 5. gyógyerőre — gyógy erőre, 6. csakhogy — csak hogy, 7. máskép — másként, 8. bitor bűnt — bitorbünt, 9. le- küzdje — leküldje, 10. künn hatalmas benn virágzó — kin hatalmas ben virágzó, 11. S vér, veríték — S vérveríték, 12. Megfizettük — megfizetjük.

Vegyük sorra a szóhasználatban mutatkozó eltéréseket. A 4—8 és a 10—11. számmal jelölt eltérések ortográfiái jellegűek és a nyelvtudomány körébe uta- landók. A nyomda helyesírása nem volt következetes, mint a korabeli nyomdáké általában, ami a nyomdászok, korrektorok gyakori cseréjével, nem elégséges felkészültségével és nem utolsó sorban anyanyelvi hovatartozásukkal magyarázható.

146