Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

leink 43 kötetes kiadását említi. Ezek a kéznél levő adatok már jelzik, mennyi munka fért el hosszú életében.

A keszthelyi bognár legkisebb fia — tizenegy testvére halt meg himlőben, ő maga 12 éves korában maradt árván — fiatalon fogadja meg, hogy évente egy kötettel gyarapítja a közműveltséget. Első írásai lírai versek, Kazinczy közli őket. Később az iskolai színjátszás számára drámákat fordít és dolgoz át, ezeket — mint később is sok könyvét — saját költségén nyomatja ki. Ezután egy fontosabb feladatot vél felfedezni, a filozófia művelésére adja magát. Ez a véleménye: ,,A Philosophálódásra kellene nemzetünket minden úttal móddal gerjesztenünk.” Ö írja Apáczai Csere után az első magyar nyelvű logikát, ő idézi először magyarul Hegelt. Mint pesti egyetemi tanár 1808-tól a pesti tudományos és irodalmi élet egyik tekintélyes tagja, a Tudós Társaság előkészítő tárgyalásain is tevékenykedik. Pesti működése legfőbb eredménye a Tudományos Gyűjtemény megszervezése. A folyóirat aztán túlnő alapítója szándékán: itt viszi győzelemre Kazinczy a nyelvújítást, és itt kezdik a fiatalok kiformálni a demokratikus irodalmi közéletet.

Fejér 1818-ban kerül Győrbe mint tankerületi főigazgató. Az ötvenen túli férfiú itt ifjúkora pozsonyi élményét élheti át: a magyar nyelv harcát a német és a latin ellenében. Egyik Győrött írt művében mondja: „Int minket a hatalmas üdő... szülött nyelvünkön gondolkodni, okoskodni tanullyunk.” Am a város még egy fordulatot tartogat számára. Az eddig főként filozofáló Fejér itt kezd rendszeresen a történelemmel foglalkozni. Egyik legkorábbi dolgozata Győr történetéről szól „Nagy Győr jelességei” címen. A rómaiakon kezdi, s utolsó adatként Napóleon bástyarobbantásáról emlékezik meg. Műve második részében a helyi közéleti méltóságok életrajzát gyűjti össze, s a régi győri írókat számlálja elő meglepő gazdagon. Befejezésül pedig saját korára vonatkozó statisztikai adatokat közül. Történeti adatait hamarosan megsokszorozták a győri kutatók, de nem egy megjegyzése ma is eligazít. (Már1 ő tudta például, hogy Győrújváros a XVI. század közepén kezdett kiépülni.)

Ez a tanulmány beköszöntő-féle volt, köszönet azért, hogy Győrött becsüléssel fogadták. Megtisztelték benne a dunántúli főigazgatót, a tudomány országos hírű emberét. Csakhamar táblabíró és az „árvákra ügyelő vármegyei bizottság” elnöke lett. Ebben kezére járt a vármegyei főjegyző, egykori pozsonyi diáktársa, Péteri Takács József (aki Kisfaludy Sándor életében is hasznos jóbarát volt). Meg is írja a pestieknek: „Az én állapotom Győrött tűrhető.” Munkakörét buzgón látja el. A győri tudományakadémia későbbi történetírója szerint Fejér „kormányzásának egyik főeszköze a szelídség volt”, s ez érdekes, mert a Tudományos Akadémiából állítólag hajlíthatatlan és összeférhetetlen természete miatt maradt ki. A tehetséges tanárokat és diákokat szóval és saját példájával buzdította. Figyelmét az elemi iskolák sem kerülték ki, pedig kerülete kiterjedt az egész Dunántúlra. Hivatalából kifolyólag sokat utazott, s úti jegyzeteit is publikálta. így írt a magyaróvári akadémiáról, Tihanyról, Kismartonról, Székesfehérvárról. Ezek az írásai a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. Régi lapjával azonban elégedetlen volt, új folyóirat alapítására készülődött. Egyik levelében hírli, hogy a győriek többen megígérték közreműködésüket és anyagi támogatásukat. A lapból végül nem lett semmi, de mint első győri kísérletet érdemes felemlegetni. Kedves epizódja volt az első győri évnek, hogy helikoni ünnepükön a keszthelyiek megemlékeztek városuk neves szülöttéről. Assessori címet kapott, és a keszthelyi diákok az ő pozsonyi darab143