Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Nagy Albert: Lányok (Vers)

LÁNYOK

NAGY ALBERT

Zsenge kemény a lányok húsa. Járásukat én megcsodálom, a porban formás nyomot hagynak, és tisztán lépnek át a sáron.

Oly fürgék, akár a menyétek. Keblük nagy piramisok mása. Rezzen a blúz alatt keményen, ha csengő kacagásuk rázza.

Koccanva sírják tovatüntét a kavicsok: utána néznek minden táncléptű üde lánynak — és bennük marad az igézet.

Kavicsok között kavics-ember, már csak csodálom, amint lépnek csikókedvű, bolondos lábak, ígéretes vágyak, remények.

Más kíséri az utcán őket, de járásukat megcsodálom.

Izgul a lelkem: jaj, csak tisztán jutnának át a szennyen, sáron!