Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Pék Pál: Törtfényű nyár (Vers)
Csodáljuk a jó utat, a szépet, Eső mosta talán oly simára; S mielőtt a barlangba belépnénk, Lenézünk még egyszer Dobsinára. Melyik szebb? — így kérdeztelek, Anna, A nyár — szívünkben — vagy ez az örök tél? Válaszodat nem értettem, mert a Falépcsőkön épp akkor zörögtél. Dobsina, 1962. TÖRTFÉNYÜ NYÁR PÉK PÄT, Pacsirta sír — a végtelenből felém úszik egy halk hajó pipacsok hullnak ki a napból erős a fény és nyugtató aranybama s karcsú nyár van, a gyümölcsérésnek évszaka erdők suhannak át szememben hűvösen és parttalan kereslek téged itt földön, égen, miért, hogy meg nem óvtalak, a hídon túl oly messze járnak naphátú tömzsi kis halak mindegyik nyár lehullik egyszer s a csönd kiáltoz hangtalan kutass föl engem — a fény jegyével ne álljak itten egymagám
