Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-02-25 / 4. szám

i—x n 4^ ®I _I I I [•MiDMJilta B orbely Jozsef a karacsonyi iinnepeket Casablancaban toltotte, ugyanis Marokko­­ban portyazott a brazil oregfiukkal, azaz a “Brasil Masters All Star Football Team” csapataval, Brazilia egykori csillagaival, amelynek elen Pele, a fekete gyongyszem all. “Joe”, alias Borbdly Joska, Pele baratja; leven a “labdabuveszek” csapatanak menedzsere. Joska kbzremukodesevel leptek palyara 1994-ben Budapesten es Kassan, valamivel kesobb aztan Pragdban is pdlyara kiildte a brazilokat. Egyebkent Casablancaban 5 : 1 aranyban — telt haz elott — le­­gyoztek a marokkoiakat, verbeli ktizdelem volt, de mindenek felett a latvanyossag, a labdarugas szepsegeinek bemutatasa, az em­­berek szorakoztatdsa volt a fontos. Joska a marokkoi ut utan hazalato­­gatott szulofalujaba, Nagyceteny­­be, hogy aztdn Ausztraliaba, majd Azsia keleti reszeibe utazzon, szallascsinalas cdljaibol, mivel a Tavol-Kelet es Ausztralia a legko­­zelebbi celjuk. — Hogyan kezdodott? — kerdez­­tuk Borbely Joskat, aki a labdarugas­­nak elkotelezettje es szerelmese mind a mai napig. — Nagycetenyi illetosegu vagyok, edesapam a helyi csapatban tobb mint husz evig kergette a labdat, so­­kaig a sportegyesulet elnoke volt. A legtbbbszor nalunk zajlottak a vezeto­­segi ulesek, barati megbeszelesek, igy hat nagyon koran belekostoltam a labdarugasba. Termeszetesen a Edu, a vilagjaro csapat tagja Pelevel a kassai merkozes elott Brazil labdazsongldrok zembe, es jelentkeztem Apatini Gyu­­lanal. Kezdetben a sporthireket allitot­­tam ossze, kesobb aztan helyet kap­­tam a mikrofon elott is, de kozben uj­­sagfrast tanultam, mivel ereztem, hogy alapos felkeszultsegre van szuk­segem. Tartottam a kapcsolatot a szlovakiai magyar es szlovak lapokkal is. Fokent sportcikkek, sporteseme­­nyek, tudositasok megirasara kertek. Magyarorszagon Milos Formannal ke­­szitett riportommal keltettem erdeklo­­dest, riportomat Hamori Tibor lapja kdzolte... — Mivel nyerted el Pele baratsd­­gat? — Meg 1992-ben keszitettem Pele­nom: elsosorban a fizikai munkara gondolok, de an­­goltudasom is mi­­nimalis volt. — Mikdnt let­­tel ujsagiro? — Az Amerika­­ban mukbdd Ma­gyar Radio hirde­­tese kerult a ke­cetenyi magyar iskolaba jartam, es nagyon szfvesen emleke­­zem Fejes Gyula tanito urra, aki a foci mellett az asztaliteniszt is taplalta belenk. Tehat Nagyce­­tenybol indultam utnak, a nyitraiak kolyok, majd ificsapata fele, ahol aztan komoly edzok foglalkoz­­tak velunk... — De miert nem ma­­radtdl Nyitrdn? — A korulmenyek ugy hoztak, hogy Csehor­­szagba kerultem, ahol tobb II. ligas neves csa­­patnal rugtam a labdat, mi'gnem Brunnbe hfvtak. Nagyon rossz idoben tor­tent az atigazolas, mivel a verebelyi szarmazasu Viliam Paduch edzot le­­valtottak, es tavozasaval sokan kegyvesztettek let­­tiink. De nemcsak a cseh­­orszagi csapatokat jar­tam, hanem voltam a po­zsonyi Slovannak is igazolt jatekosa, s vegul Rimaszombatban kbtottem ki. Nagyon szep emlekek fuznek a Rima­parti varoshoz. Mindannak ellenere, hogy Brfza edzo egy picit megkeserf­­tette sorsomat, ma mar tiszta szivbol szurkolok a csapatnak es figyelem tenykedesiiket. — Ha jol tudom, Rimaszombat utan jott Amerikaba... — Igen, 1990-ben keltem at a nagy vizen, s az Egyesult Allamokban ko­­tottem ki. Nem mondom, hogy csalod­­tam, de kemenyen meg kellett dolgoz­vel egy szines riportot, amelynek reszleteit, vagy toredekeit kbzoltek a szlovakiai magyar es szlovak lapok, valamint a cseh lapok is. Attol kezdve tartottuk a kapcsolatot. Ha Pele New Yorkba erkezett, nyomban talalkoz­­tunk. Ugyanilyen szoros kapcsolat­­ba kerultem Julio Mazzei pro­­fesszorral is, akinek Pele sokat ko­­szonhet. Felmerult a kelet-europai turne. Sajnos Budapesten rossz, esos szeptemberi napon jatszot­­tunk, kevesen voltak kivancsiak a magyar es a brazil oregfiukra. Kas­san nagyobb volt az erdeklodes, es az esti fogadason osszegyult Szlo­­vakia “kremje”. Pragaban csalod­­tam; a sport nagyon gbrongybs uta­­kon jar Europa keleti reszeben, ez­­zel szembe kellett neznunk... — Milyen terveid vannak? — Egyelore kitartok a brazilok mellett, hiszen mindegyikdjuk a ba­ratom. Am, ha eljon az ideje, reme­­lem, idoben tudok majd valtani. MOTESIKY ARPAD Fotok Borbely Jozsef albumabol Pragai seta Rivellinoval

Next

/
Thumbnails
Contents