Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-11 / 3. szám
Jsigfssf Sz. K. egyetemi hallgató levelében arról érdeklődik, hogy milyen körülmények között tarthat igényt kölcsönre az állami kölcsönalapból? Az állami kölcsönalapot az SZK Oktatási Minisztériuma felügyeli. Erre a kölcsönre nincs senkinek perelhető igénye. A kölcsönt kérvényezheti az I. évfolyamot látogató egyetemi hallgató vagy főiskolás, aki az SZK állampolgára és Szlovákia területén van az állandó lakhelye. A kölcsönt csak egy iskolában lehet kérvényezni és folyósítani. A kölcsönt a következő feltételek mellett nyújtják: — ha a kérvényt benyújtó hallgató: a/ az eddigi tanulmányai folyamán kitűnő eredményeket ért és ér el; b/ egészségkárosult (megfelelő orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni); c/ szociális ösztöndíjat kap. A kitűnő tanulmányi eredmények alatt az előző iskolaévben elért 1,5- es átlagot értjük. A kérvényt a folyó év október 10-ig kell beadni azon az egyetemi vagy főiskolai karon, amelyen a diák tanulmányait folytatja. A kölcsönt az oktatási évre, tehát szeptember 1-től június 30-ig folyósítják. Összege legfeljebb 20 ezer korona. Ezt havonta 1/10 részben folyósítják. L. S. olvasónk „Kft“ jeligére kéri, hogy tájékoztassuk arról, milyen változások történtek a saját közlekedési eszköz szolgálati célra való felhasználásáért járó díjat illetően? 1998. január 1-től életbe lépett az SZK Munka-, Szociális - és Családügyi Minisztériuma 362. számú rendelkezése, amely újra szabályozza a saját közlekedési eszközök szolgálati célokra való felhasználásáért járó díjazást. Ez szerint az egy kilométer megtétele után járó térítés kétkerekű járművek esetén 1,05 koronát, személyautó esetén 3,95 koronát tesz ki. Utánfutó használatakor ez az összeg 10 százalékkal emelkedik. A teherautó vagy autóbusz használati diját a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás szerint számítják ki. Az üzemanyag-fogyasztásért járó térítés a munkavállalónak a közlekedési eszköz használatának napján érvényes benzinvagy gázolajár szerint igazodik, éspedig a műszaki igazolványban feltüntetett fogyasztási norma szerint. D, S. érsekújvári olvasónk az alábbi ügyben kér tanácsot. Megegyezett egy személlyel — aki egyedül örököse egy családi háznak hogy tőle ezt megvásárolja. Az illető még hivatalosan nem tulajdonos, mivel a hagyatéki tárgyalást nem folytatták le. Kérdezi, mit csináljon, mitévő legyen? Adjon előleget az eladónak? Vajon ez kötelezi-e az eladót arra, hogy a hagyaték elintézése után adásvételi szerződést kössön vele? Eladni csak azt lehet, ami valakinek, illetve az eladónak a tulajdonában van. Az adott esetben azonban az említett „eladó-jelölt“ még nem tulajdonosa a családi háznak. Csak akkor lesz, ha a hagyatéki eljárás után, a jogerős végzés alapján tulajdonossá válik. Addig még el is hunyhat, tehát nem is válik tulajdonossá, mert ez esetben a tulajdonos az ő utóda lenne. A vételár előlegezése sem kötelezi öt arra, hogy annak idején majd Önnek eladja a szóban forgó ingatlant. Akkor Önnek csak arra lenne joga, hogy a kifizetett összeget visszakérje, az illető erre bíróság által is kötelezhető. Csupán azt ajánlhatjuk, hogy kössön az illetővel előszerződést a Polgári Törvénykönyv 50a paragrafusa értelmében, amelyben kötelezné magát mint jövőbeni tulajdonos, hogy ha az ingatlan tulajdonosává válik, ezt Önnek adja el. Ön pedig egyidejűleg kötelezné magát, hogy ezt tőle megveszi. Biztosíthatja magát még azzal is, hogy kifizet egy bizonyos összeget, amelyet majd a vételárba beszámítanak. DR. GYÖRGY ISTVÁN Az utóbbi hetekben az újságok hirdetési rovatában az iskolák felhívják a szülők figyelmét, hogy elérkezett a beíratás ideje, amely az óvodásokra vonatkozik. Ekkor felmerül a szülőkben a kérdés: érett-e gyermekünk az iskolára, beadhatjuk-e őt. Ma már szakemberek segítenek a döntésben, ha a szülők kétkednek ebben a fontos döntésben. Az óvodáskor után következő életszakaszt iskoláskornak nevezzük. A hat-hétéves gyermek válhat iskolakötelessé, léphet be először az iskolába. Az egyik legjellemzőbb és legfontosabb tényezők közé sorolhatjuk, hogy a gyermek egyre inkább uralkodni tud ösztönein, érzelmein, jobban befolyásolja élénkségét, mozgásképességét stb. Erre bizony szükség is van, mivel az iskolában már nem a játék, hanem a tanulás a legfőbb, legjelentősebb tevékenység. A tanuláshoz pedig szükséges a megfelelő értelmi szint, képesség, továbbá megfelelő alkalmazkodás az új környezethez és követelményekhez. A gyermek azonban csak akkor képes minderre, ha testi és szellemi szempontból életkorának megfelelően fejlett. A biológiai és pszichológiai feltételek között nincs mindig szoros összefüggés, mert egy testileg jól fejlett gyermek még pszichológiai szempontból lehet iskolaéretlen. A késő óvodáskorban a gyermekben egyre növekszik az érdeklődés, a tudás utáni vágy. Többnyire várja az iskolába lépés pillanatát és magát azt, hogy ott tudást szerez, megtanul írni, olvasni stb. Sok kérdést tesz fel szüleinek, idősebb testvérének, hogy milyen lesz ott, mit fognak tanulni, milyen a tanító néni. Már próbálja felismerni az egyes betűket, nevét leírni, iskolásdit játszik, amelyben átvállalja vagy a tanító vagy a diák szerepét. A gyermek szüleinek, környezetének pedig arra kell törekednie, hogy a gyermek érdeklődését értelmi szintjéhez megfelelően kielégítse. Nagyon fontos, hogy az iskolába lépő gyermek szívesen és örömmel induljon a nagy megmérettetésre. A 6-7 éves gyermek már rendelkezik akarattal, felelősségérzettel. Már képes az egyhangú, monoton feladatok elvégzésére is, mint pl. az írás, a betűk gyakorlására. Az iskolaérett gyermek körülbelül 10—15 percig is képes aktív figyelemre, koncentrálni valamire. Ugyanis az aktív figyelem az érdeklődés mellett az új ismeretek szerzésének az alapját képezi. Sokat számít a gyermek szociális érettsége, amely a lelki és testi tényezők mellett szintén elengedhetetlen követelmény. Nagyon sok vizsgálat megfigyelés bizonyítja, hogy azok a gyermekek, akik óvodába jártak, az iskolában a szociális érettség terén előnyben vannak azokkal szemben, akik vagy egyáltalán vagy pedig csak egy évet látogatták az óvodát. Egy 6-7 éves gyermek, aki értelmileg megfelelően fejlett, általában még képekben gondolkodik (képszerűen), de ugyanakkor eljut az analízis és a szintézis műveleteihez, felismeri, hogy az egész részekből áll, amelyeket elemeire lehet bontani és ezeket a részeket össze is lehet rakni, ismét egészet alkotni. Ez a képesség elengedhetetlen az olvasás, az írás tanításánál, mivel ennek elsajátításakor tanítható meg a gyermek, hogy a szavak betűkből állnak, a mondatok szavakból, a számok összeadhatók és kivonhatok stb. A szülőknek tudatosítaniuk kell azonban azt is, hogy nem szabad a gyermekektől megvonni a játékigényüket, nem szabad, hogy azt érezzék, nekik már csak a tanulás marad. És fontos, hogy a szülők ne követeljenek olyan dolgokat, amelyek teljesítése a gyermek számára lehetetlen, mert kudarc éri őket és félénkké, bátortalanná válnak. Inkább próbáljuk őket bevonni a házi munkákba, a főzésbe, mely által a gyermekek spontán módon sajátítanak el ismereteket és egyben az érzelmi kapcsolat gyermek és szülő között elmélyül, a gyermekben megerősödik a szülői iránt táplált bizalom. És még egy jó tanács: ne használjuk ki az iskolába lépést a gyermek zsarolására, ne fenyegessük őt, hogy „majd az iskolában megtanulod ezt meg azt, majd meglátod!“ és hasonlókkal. KÖLES ELEONÓRA pszichológus
