Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
Kosztolanyi Dezso * ill! W|| * SB W jg wBill Varju Peter, a tanyai tanito mar osz ota toprengett azon, hogy karacsonykor milyen ajandekkal lepje meg a hugat. Ezek Budapesten laktak. Egyre tobb szivesseget tettek neki, s 6 az ajandekkal ki akarta fejezni, mennyire szereti oket, milyen nagyra tartja rokoni kedvessegiiket. Ket evvel ezelott vitt nekik egy sorbskeszletet - kancsot es poharakat -, tavaly meg egy kinaeziist cigarettatarcat, melynek fodelen egy 16 agaskodott. Mit vasaroljon az iden? Nehez volt ezt eldonteni. Voltakeppen keves dologgal lehet meglepni az embereket. Arra gondolt, hogy majd vesz meg egy sdroskeszletet vagy meg egy cigarettatarcat, elvegre ketto is elfer a haznal, de errol a tervrol letett. Az iinnepek elott par nappal fdlutazott Budapestre. Sorra jarta az uzleteket, keresett valami megfelelo ajandekot, de nem talalt. A kereskedok telebeszeltek a fejet, ide-oda rancigaltak, koriilhizelegtek es lemosolyogtak, o azonban csak allt a sok holmi kdzott, sovanyan, mint a piszkafa, garadicsosan nyirt, folfele fesiilt hajaval, tunoddtt, nem tudott valasztani, bocsanatot kert, es egy masik tizletbe nyitott. Igy csetlettbotlott, hatarozatlanul. A karacsony elotti napon delutan, amint a Rakoczi uton kovalygott, s kirakatokat bamulva, egy izmos, tagbaszakadt „behuzd”, aki telikabatban leste az utcan a vevoket, eszrevette ezt a cingar, tetova videki emberket, s szelid eroszakkal betuszkolta a boltba. Ott egy gipszangyalt mutattak neki.- Gyonyoru! - kialtotta a tanito, az onkentelen elragadtatas hangjan. Aztan foltette csiptetojet, es ugy nezegette a gipszangyalt. A gipszangyal nagy volt, akkora, mint egy tizeves leanyka, kezeit imara kulcsolta, szemet az egre forditotta, es mosolygott, oly edesen mosolygott, mintha nem is gipszbol, hanem sU- vegcukorbol faragtak volna ki. A tanito a szuk homlokat rancolgatva visszamosolygott ra. A kereskedo es a segedek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely mar regota a nyakukon porosodott, s a tanito ily szerencsesen egymasra talaltak. Huszonot pengore tartottak.- Nem lesz draga? - kerdezte. A kereskedo es a segedek viharosan tiltakoztak. Maris csomagoltak, hogy hazakuldjek. A tanito sietve fizetett - szeretett hamarosan tulesni a kellemetlen dolgokon -, de minthogy nem bizott a pesti emberekben, inkabb maga vitte haza. Keblehez olelte a gipszangyalt, es ugy botladozott vele a nepes utcakon, kozben pedig allandoan reszketett, hatha osszetbrik a szobor. De nem tortent semmi baja. Szallojaban kicsomagolta, letette a padlora, es hosszan bamulta a homalyos villanyfenyben. A gipszangyal most is mosolygott, szirupedesen es emelyitoen, de a mosolyaval egyiitt valami nagynagy szomorusagot is arasztott, mint az izlestelen gyari holmik, melyek a muv6szeket akarjak utanozni. A tanito elszomorodott. Felt, hogy tulfizette es becsaptak. Felt, hogy sogoranak meg a huganak nem fog tetszeni. Felt, hogy nem tudjak majd hova tenni, hiszen lakasuk telis-tele van csecsebecsekkel, tavaly egy szobrot is vettek, igaz, hogy az csak egy oreg szakacsnet abrazol, es sokkal kisebb, mint ez. Egyelore a gipszangyalt letakarta az agyteritovel, hogy ne is lassa. Ez volt az o rendszere. Nem szeretett arra gondolni, ami kellemetlen. Magara se igen gondolt, csak folkelt es lefekiidt, dolgozott es pihent, elt. Nyaron valami merges bibircsok nott az allan. Akkor hetekig nem nezett a tiikbrbe, mindaddig, amig a bibircsok le nem szaradt, s szentul meg volt gyozodve, hogy a bibircsok azert mult el, mert figyelemre se meltatta. A gipszangyal azonban nyugtalanitotta. Hol levette rola az agyteritot, hoi megint raboritotta. Egyszer tetszett neki, masszor nem tetszett. Meg ejszaka almabol is folkelt, hogy megtekintse. Akkor megint nem tetszett neki. Reggel azonban kisiitott a nap. Akkor megint tetszett neki. „Ha nem mosolyogna - mondogatta magaban akkor nem erne ennyit. De mosolyog. Olyan edesen mosolyog.” Ebbe aztan meg is nyugodott. Karacsony estejen maga vitte rokonaihoz, titokban, anelkul, hogy lattak volna elozoleg, a karacsonyfa ala allitotta. Amint sogora meg a huga megpillantotta az ajandekot, kisse elmosolyodott, de kisse meg is dobbent.- Milyen kedves vagy - mondogattak. - Kdszdnjiik, nagyon kdszdnjiik. De miert vered magad ilyen koltsegekbe?- Tetszik? - kerdezte a tanito.- Nagyon szep - biztatgattak, de nem neztek a gipszangyalra, mely a maga gyari izlestelensegevel mintha elsotetitette volna a karacsonyi gyertyak vidam lobogasat.- Az a szep rajta - szolt a tanito zavartan -, hogy olyan edesen mosolyog. Gy&szos hangulatban vacsorazott. A villanyok szikraztak kbrotte, a fank paraja osszeolelkezett a fenyofa s a csepego viaszgyertyak szagaval, a poharakban topazszinu es rubinvoros borok csopbgtek, de o csak hallgatott, gondolkozott es ivott, egyre tobbet ivott. Nezegette a sogora nyakkendojet, s az jutott eszebe, hogy o sohase tudna ilyet kivalasztani. Amit magara vesz, az nem all jol neki. Butoraik is milyen furcsak, megis finomak, fogalma sincsen, hogy miert. Ejfel fele, mikor asztalt bontottak, es atmentek a masik szobaba, oda, ahol a karacsonyfa alatt a gipszangyal allt, a bortol egyszerre megoldodott a nyelve.- Nezd, sogor - mondotta kotekedve. - En szeretem az egyenes embereket. Miert nem vagy hozzam oszinte? Erzem, hogy te lenezel engem. Igenis megvetsz engem, te is, a hugom is. Sogora tiltakozni probalt, de o nem engedte.- Hallgass! - folytatta emeltebb hangon. - Vacsoraztunk. Jol van. A vacsora pompas volt. Megoleltel, amikor ide jottem, szivesek vagytok mind a ketten, tenyereteken hordoztok. A vacsoranal sort ittunk. Hol a sordskeszletem? Lasd, mar nem is emlekszel ra. Ket evvel ezelott hoztam nektek egy sdroskeszletet, poharakat meg egy kancsdt, arany betukkel volt rairva: Eml6k. Hova tettetek? Az iivegszekrenyben sem latom. Kidobtatok a szemetre. Megkinaltal cigarettaval is. A cigarettatArcamat, azt a szep cigarettatarcat se hordod. Szegyelled. Valid be, hogy szegyelled.- Reszeg vagy - mondta a sogor.- Nem vagyok reszeg - kiabalt a tanito. - En mar napok ota nem tudok aludni, mert erzem, hogy ti gyulbltok engem, csak azt nem tudom, hogy miert. Mit vetettem en nektek? Miert nem jok az en ajandekaim? Ezen is moso-
