Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
komarowi csatanak egy elagazasa volt. Ez az iitkozet szeptember hetediken volt, mely napon rajtam kiviil meg tobb tiszt es kozlegeny keriilt fogsagba. Szeptember hetediketol tizenkettedikeig Galician keresztiil az apostolok lovan mentiink a legenyseggel egyiitt Oroszorszag fele 6s naponta koriilbeliil harminc kilometert tettiink meg. Szeptember tizenkettediketol tizenhatodikaig a tiszteket kocsin szallitottak, a legenysegnek tovabb is gyalogolnia kellett. Szeptember tizenhatodikan egy orosz vasuti allomason valamennyiiinket vasuti kocsikba helyeztek es ettol fogva sebesen robogtunk keresztiil nagy Oroszorszagon. Csakhamar elhagytuk az europai hatart es a vonat ott robogott veliink Sziberiaban. Szeptember huszonnyolcadikan este erkeztiink meg vegre Kurganba.” „Ne kivand, hogy en ezt leirjam, azt at kellett elni. Reszkettem az izgalomtol, elokeriilt a szakaszom es mentiink. Hatszaz lepest szaladtunk egy turban, eljen a haza, eljen a kiraly, csupa eddig at nem erzett dolgok, oriiltem, vakon belejiik. A puska tusaval verekszik az ordonancom, a sajat gepfegyvereink lonek a fejiink folott 6s az oroszok szaladnak, rohannak, ki merre tud. Kilenc orakor mar siri csend, csak a folgyujtott falu tiize ropog.” „Haromnapos borzalmas harcunk volt Tannenbergnel. Lehetetlen volt attornunk megunkat. Negy ejjel nem aludtunk, negy napon at nem ettiink. Egy valasztasunk volt csak: agyonloni magunkat, de az utolso pillanatban nem tettem meg.” (Orosz tiszt levele a nemet fogsagbol) „... szeptember 21- en erkeztiink Maramarosszigetre. Itt from neked ezt a levelet, amelyrol nem tudom, megkapod-e, mert a tabori posta kellemesseget mi oroszok, sajnos nem ismerjiik. Hogy meddig maradhatunk itt, azt elore nem tudhatom, de en idealisan rendezkedtem be egy idevalo doktor pompas hazaban. A lakasom olyan idealis, mint aminore te egesz eletedben vagyakoztal, kiveve a villamosvilagitast, mert az hianyzik. De a lakas es a berendezes nagyszabasu, mintha csak a te izlesed szerint kesziilt volna. Engem az ezreddel nem a varosban, hanem egy kozeli faluban, Faluszlatinan szallasoltak be. A divizionarius kozonseges rongy ember modjara bant velem es holnap Arintinoff tabornoknal nem eppen kellemes beszelgetesre var engem. Szomoru, hogy nekiink olyen piszok hadosztalyparancsnokkal van dolgunk. Tegnap remek furdot vettem es pompas agyban aludtam. Itt minden csodaszep ebben a meseorszagban. Csak te hianyoztal.” (Orosz tiszt levele) „A legfurcsabb ebedet eletemben tegnap ettem. Rajvonalban fekiidtiink, s nagyon ehesek voltunk. Joi tudtuk, hogy hatul ott rotyog mar a finom menazsi, csak nem lehet elhozni hozzank, mert a szemben levo orosz rajvonal lovbldbz. Nem zugolodtunk, de ugy latszik, annyira korgott a gyomrunk, hogy hatul a konyhanal is meghallottak, s megtortent az a hostett, hogy a golyok sivitasa kozben elhoztak a menazsit. A tabori konyha ott fustolgbtt a hatunk mdgott. S mi tortent erre? Az oroszok abbahagytak a tiizelest s az 6 konyhajuk is megjelent. Sebtiben megebedeltiink, s ebedeltek ok is. Anelkiil, hogy megallapodtunk volna, fegyversziinet allott be az ebedidore. Aztan lbvbldoztiink tovabb.” ,,1915. junius 25. Reggel harom orakor atvonultunk a falun, s a falun kiviil rajvonalba fejlodve vartuk a parancsot a tamadasra. Mi egy volgyszoros felebe jutottunk s elottiink kb. haromezer lepesnyire volt az eros ellenseges alias, tobbszoros drotakadallyal ellatva. Elindulasunk utan nemsokara eszrevett bennunket az ellenseg bar a hajnali kod jo takaroul szolgalt - s irtoztato tiizeles indult meg resziinkrol. A jobb- es balszarny hatramaradt, mert elottiik kozelebb voltak a dombok, ahol az ellenseg allott. A mi zaszloaljunk a centrumba jutott, s nekiink nagyon messzire kellett eloremenniink, hogy az ellenseges allast elerjiik. Fele uton jobbrol es balrol oldaltiizet kaptunk. Nem torodve a rettenetes golyozaporral, nyomultunk elore. Sajnos azonban csak egy toredek tudott az ellenseges allasig eljutni. Ez batran harcolt a tulerd ellen, de vegiil megis vagy elesett vagy fogsagba jutott. Het g6pfegyver ontotta rank tiizet. Olyan surun jott harom oldalrol a golyo, hogy azt mondom, hogy a golyok osszeverodtek a levegoben. Szerencse, hogy az oroszok gyalazatos rosszul lottek, mert ha csak egy kiss6 jobban celoznak, nem marad meg kbziiliink senki. Igy is eleg nagy volt a veszteseg. A mi szazadunkbol hianyzik vagy kilencven ember. E napon halt meg Jahn Janos is, a mellebe kapott golyot. Nem hasznalt a kbtozes, a segitohelyen kiszenvedett. A divizio vesztesege kb. 60 halott es 7-800 sebesiilt. Az oroszok koziil elfogtunk vagy 860-at. A mi zaszloaljunknak a parancs szerint a toltes mellett kellett volna maradnia, azonban ornagyunk sajat felelossegere belevitt bennunket a rohamba, igy szenvedett zaszloaljunk nagy veszteseget. Ilyen emlekezetes napom csak egy volt ez idaig, 1914. szept. 8-an. De ez a mai foliilmulta meg annak a borzalmait is.” (V Imre kiirti tanito naploja) „Egyre hozzak a sebesulteket. Koztuk a sulyosan sebesiilt hadaprod. Fejen seb, karjan seb, hasan seb. Szo nelkiil, bekesen turi, szenvedi fajdalmait. Reggelig meghal Peschko Pal, Eperjesrol. Ejfelkor hozzak Szathmary szazados tetemet. Zsebeben volt kis szemelyi igazolvanyara e sorokat irta: Ertesitendo: Helmbacher, Vilmany. Alkonyatkor Szathmary szazados sirja mellett temettiink el egy lengyel szarmazasu oroszt. Az egymasba hajolo luc- es erdei fenyo koronai mintha azt susogtak volna az esti szelloben: Halljatok, emberek! Mikent mi, ha porra, hamuva lesziink, nem lesziink tobbe sem luc-, sem erdei fenyo, hanem esetleg egy eros tolgyfanak adunk elteto taplalekot, eppen ugy ti is, ha porra, hamuva valtok, nem lesztek tobbe sem oroszok, sem magyarok, sem nemetek, hanem por, mely por a feltamadasban Isten gyermekeve lesz. Tehat testvereknek, Isten gyermekeinek tekintsetek magatokat. Most nekiereszkedik a nekivadult eszaki szel es kikacagja a ven Europat. ” (Orban Istvan tabori lelkesz levele kassai baratjanak)
