Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-10-28 / 29. szám
IcLnizaki Dzsumcsiro* A kulcs redesek” diktaturaja idejen a parlament csak fikcid volt, es hogy le ne maradjanak a szomszedoktol, letesitettek egy koncentracios tabort is, de a nylit fasisztak - akikkel, igaz, kokettaltak - alkottak az ellenzeket. A kommunista partot betiltottak, de szamos folyoirat jelent meg, amely ennek a partnak eszmeit hirdette, a rezsim tisztsegviseloi a forradalmar koltok baratsagaval dicsekedtek, akiket „odafontrol” szolo telefonok mentettek meg a bortonbiintetestol. Ugyanezek - az egyebkent viszonylagos - fekezo erok hatottak kesobb az ellenallasi mozgalomban is, es ennek kulonbozo csoportjai nem hadakoztak egymas ellen olyan ad&zul, mint peldaul Jugoszl&viaban. Majd a kommunistak, akik altalaban etegedettek voltak az oroszok altal rajuk osztott hoher szereppel, ugy laviroztak, hogy Gomulka nagy kirakatpere ne vegzodjek ugy, mint a Rajk-per. L6tezik tehat egy bizonyos szurd, amely megszeliditi a szelsdsegeket. Lehet, hogy ezek a Res Publica evszazadainak beidegzodeseibol sz&rmaztathatok, amikor az ellenfelet latin idezetekkel megtuzdelt szonoklatokkal semmisitettek meg, es a perleked^s, a szoparbaj volt a legnagyobb becsben. ■ ■ ■ Egy orszagnak, egy allamnak hosszabb eletunek kell lennie, mint az egyennek. Legalabbis ezt veljuk a dolgok termeszetes rendjenek. ManapsAg megis minduntalan olyan kulonfele Atlantiszok lakoival talalkozunk, akik atveszeltek a katasztrofat. Foldreszuk az idd mulasaval atalakult, es ellenorizhetetlen korvonalakat bit. Igy siillyedt el a ket vilaghaboru kozti Lengyelorszag is. Helyette megjelent a terkent egy ugyanilyen elnevezesu, de mas hatarok kozbtti szervezet, amely ironikusan valositja meg a nacionalistak almait: ebben az allamban mar egyaltalan nines nemzeti kisebbseg, vagy csak elenyeszo szamban. A regi zsinagogak langok martalekava lettek, a jarokelo laba csak az elovarosokban botlik olykor heber betus sirko toredekebe, a regi temetok maradvanyaiba. Habar sokat lattam abbol, am ire Europa, a kisertetek bosszujatol felve, nem szivesen gondol, mar nem voltam varosunkban, amikor a nemetek ott gyilkolni kezdtek a zsidokat. Ponaryt szemeltek ki e celra, a dombon levo tolgyest, iskolai es egyetemi kirandulasok szinteret. Rengeteg papirost hasznaltak fel a gyilkossag modjait szabdlyozo korlevelekre, alkalmazottaiknak sok-sok munkaorajaba keriilt, hogy ferfiak, nok, gyermekek tizezreit a beavatatlanok szeme elol rejtett tisztasra sz&llitsak, es sok loszert felhasznaltak geppisztolyaikhoz. A gettoban a zsido katonai szervezet ellenallt. Ismertem azt az embert, aki nem is sejtette, hogy 6 lesz majd egyik vezetoje annak a harcnak, amelyet csak azert vallaltak, hogy ugy halhassanak meg, hogy ne kelljen kegyelemert kbnybrogniuk. Atletatermetu tigyved volt, aki vodka mellett kedvtelve szavalta oroszul Majakovszkij verseit. Nem volt kommunista, de rajongott a forradalom kbltojeert, es muveinek legalabb a felet kiviilrol tudta. Meg most is elottem van arany oraszijas, szoros csukloja, ahogy a vers ritmusara iitemesen mozog a kis asztalka fblott. Delutan elmentem. Este jbttem haza... Mostanaban mindennap elmegyek hazulrol. A ferjem ilyenkor altalaban otthon marad. Bezarkozik a dolgozoszobajaba, leiil az asztalahoz, elotte nyitott konyv, s ugy tesz, mintha olvasna, de en nem hiszem, hogy olvas. Biztos vagyok benne, hogy attol kezdve, hogy elmentem, egeszen addig, hogy hazajovok, orakon at furdalja a kivancsisag, vajon hova mentem, egy^bre se tud gondolni. Kozben nyilvan lemegy a nappaliba, kinyitja a komod fiokjat, eloveszi a naplomat s titokban elolvassa. Sajnos semmi olyat nem fog talalni benne, ami nyomra vezeti. Szantszandekkal titkoltam el, hogy mit csinaltam; csak annyit irtam: „Delutan elmentem, este jbttem haza”. Mielott tavozom, folmegyek az emeletre, resnyire nyitom a dolgozbszoba sodzsijat s beszolok: „Elmegyek egy kicsit”. Aztan megbiccentem a fejem, s uzsgyi, le a lepcson, mint aki menekiil. Neha megallok feluton, s visszaszolok. Sose fordul felem. Neha annyit mond: „Rendben”, s helybenhagyon bolint. Maskor valaszra se meltat. Persze nem azert megyek el hazulrbl, hogy legyen ideje titokban elolvasni a naplomat. Azert jarok el, mert talalkam van Kimuraval. S ha valaki tudni akarja, hogy miert, hat azert, mert nem a konyak mamoraban akarom latni es megerinteni Kimura meztelen testet, hanem a nap tiszta, egeszseges sugaraiban. A Szekiden negyedik hazaban talalkozom vele, amikor se Tosiko, se a ferjem nines ott; s amikor osszeolelkeziink, boriink bort er, bnkiviileti mamor jar at. Emlekszem meg a naplomban januar 30-an feltett kerdesre: „Valojaban nem Kimurat latom-e almomban?”, aztan ott van az a marcius 19-i resz: „Azt hiszem, hogy Kimura az, pedig csak a ferjem; s amikor azt hiszem, hogy a ferjem, Kimura az; mennyire szeretnem, ha nem zavarna a ferjem jelenlete abban, hogy a sajat szerelmemmel lassam Kimura meztelen testet!” Meg mindig nem elegitettem ki a kivancsisagomat; de ez a leghobb vagyam. Az eleven Kimurat akarom latni, s nem a ferjem elkeriilhetetlen kozbenjarasaval, nem a neoncsoves lampa kekes fenyeben, nem felontudatlanul, hanem a d61i nap fenyeben. Milyen boldogsag jart at, amikor a latomasaimban januar ota fol-folremlo Kimura ott volt vegre a maga hus-ver valosagaban a szemem elott. Egyszer ezt irtam a naplomba: „A kezemben ereztem Kimura karjanak fiatal husat; hozzasimultam a rugalmas mellkasahoz”. „Kimura bore hihetetleniil feher; ugy erzem, mintha nem is japan ember bore volna.” S az a Kimura, akit lattam, pontosan olyan volt, mint amilyent elkepzeltem. Megfoghattam fiatalos karjat, nekifeszitethettem mellemet az or rugalmas mellenek, hozzaerinthettem a borbmet az 6 bdrehez, ami japanok kozt meglepoen feher. Hat nem csod^latos, hogy a latomasaim es a valbsag hajszalpontosan azonos! Azt hiszem, nem veletlen, hogy az alomkep ennyire hasonlit ra. Vajon mifele fogadalomnak kbszonhetoen, amit egy elozo eletemben tettem, nem a gondolataimban lakott-e, mielott megszuletett? Vagy az istenek nem ruhaztak-e fol olyan hatalommal, hogy tetszes szerint jelenjen meg almaimban? Konnyen el tudom kepzelni. Mikozben egyre jobban tudatosodik bennem, hogy a Kimura area valosag es nem kusza alom, egyre vilagosabb elottem, hogy a ferjem es Kimura ket kulonbozo leny. Teljesen kitorlbm magambol azt, amit igy vetettem papirra: „A ferjem es Kimura egy es ugyanaz a szemely; ebben a valakiben benne vannak mind a ketten; a ketto voltakeppen egy”. A ferjem is karcsu, sovany alkatu, ebben hasonlit Kimurara, de minden masban kulonbozik tole. Kimura sovanynak latszik, de meztelentil joval szelesebb a mellkasa, mint gondolni, az egesz teste izzo egeszseget sugaroz; a ferjem ezzel szemben satnya, a verenek a szine esuf, s a bore sem rugalmas. A Kimura borenek feherjen atut a ver pirosa, s maga a bor zsiros; a ferjem bore viszont hamusziirke es femesen szaraz, a csillogasa immar elviselhetetlenne valt. Eddig iszonyodtam is, szerelmes is voltam a ferjembe, de erzem, hogy az iszony naprol napra novekszik bennem... A ferjem mint ferfi nem felel meg a termeszetemnek; undorodom ettol a ferfitol. 6, ha nem 6, hanem Kimura volna a ferjem... Keservesen sohajtoztam, valahanyszor az eszembe jut. Vajon a ferjem ezek utan elhiszi-e, hogy meg mindig nem leptem at a vegso hatart? Akar hiszi, akar nem, ez az igazsag. Amikor „vegso” hatarrol beszelek, a szo legszorosabb ertelmeben teszem, mert ez valoban a legvegso; s bar elmondhatom, hogy mindent megtettunk, ezt azonban nem leptiik at. Ez azoknak a szigoru illemszabalyoknak tudhato be, melyeket a sziileim htiberi csaladjaban kapott neveles ultetett el bennem; eszerint a becsiilet mindaddig csorbitatlan - barmit gondoljon is kozben az ember amig nem fekiidtiink le valakivel „hagyomanyos” modon, ahogyan a ferjem szokta mondani. Amig tehat egyszeriien tartom magam az illemszabaly betiijehez, barmit megengedhetek magamnak. Nagy zavarban volnbk, ha ezt kezzelfoghatoan kene elmagyaraznom valakinek. Kolozsvari Papp Lasz/o fordftasa * Japan iro (1886-1956) Reszlet a Kulcs cimu regenybol
