Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-30 / 26. szám

Mulatsagos esetrol szamol be Kasnyik Jozsef. Poiti kikotdje fele vitte oket a hajo. A fedelzeten a ketezer foglyon kfvtil borral teli hordok... A foglyok megfurtak a hordokat. A tizedes eszrevette. Kihirdettek, hogy megvizsgaljak a kulacsokat, s akie borszagu lesz, agyonlovik. A hajo koriil pillanatokon beliil hemzsegtek a kulacsok a tengerben.

Korenchy Laszlot 1944 juliusaban vezenyeltek az elso vonalba - aztan egy ejszaka Varsoba, eppen a felkeles idejen.

„A lagerunk ugy nezett ki, mint egy kisebb falu, volt korhaza, szabosaga, cipeszsege, peksege, kerteszete. ” Nagy Laszlot es fogolytarsait kikolcsdndztek a szovhozoknak, gyaraknak, mivel arrafele nagy volt a munkaerohiany.

Konnyu volt a szokes a Rajna-parti taborbol, allitja Samson Boldizsar. „Jott egy viharos eros szel, az or lehuzodott az ortoronyba. Egy kis cseh faluban 11-13 eves gyerekek igazoltattak. A dokumentumbol azt olvastak ki, hogy jugoszlav SS vagyok. Bevittek a falu birojahoz. A biro 1919-ben Ersekiijvarban harcolt a vorbsbk ellen. Vacsorat adott, aztan utamra engedett. ”

Hetfore esett 1948. majus 31- ike. Siito Andras elenken emlekezik ra. Arra is, hogy a foglyok, vagy harm incan, nem akartak dolgozni. Bujkaltak a lagerben, de megtalaltak oket. „ Baltat, kotelet adtak a keziinkbe, azt hittiik, akasztani visznek. De nem. A Moszkva folyohoz mentiink fakat kihuzni a vizbol. Jo munkajuk jutalmakent hazaengedtek oket. - Felultunk a gyorsra. Irany Parkany! A hatarbrok nem akartak beengedni. Egyenkent bevittek egy terembe es faggattak. Azt kerdeztek, hova megyek. En Kiirtre. Azt mondtak, az mar nines, csak Strekov. ”

Hogy miert frta bele a miatyankot a noteszebe 1945-ben szlovakul Siito Jend, ki tudja azt mar. De az Otce nas hozta ossze egy pragai emberrel messzi Oroszorszagban, aki tizenhetben tizenhet evesen keriilt ki a frontra, fogsagba esett es ott maradt. Az drokkel tilos volt beszelgetni. Siito Jeno ugy probait kapcsolatot teremteni a cseh orrel, hogy dudolni kezdte a Kde domov muj-t. Az dr felfigyelt az ismerds dallamra. Aztan megis talalkoztak, lopva, a fogoly fenykepeket mutogatott es a noteszat. „ Kamarad, a noteszba az van irva, amire engem az edesanyam tanitott. De hat en azota se imadkoztam, mert ezek kozott az istentelenek kozott elek. Csak meg egyszer lathatnam Pragat,

mondta. Megsajnaltam szegenyt... A rosszban hamarabb eszebe jut az embernek, hogy Isten is van. ”

„Elcsendesedett a hare, elindultunk a Balaton partjan gyalog hazafele. Harman osszetartottunk, mert egyutt szenvedtiink a harcban, nem hagyhatjuk el egymast civil ruhaban sem. ” - Tatyi Istvanek falukon, hatarokon keresztiil, jo emberek segitsegevel keriiltek haza.

Valko Mihaly Maramarosszigeten varta, hogy hazaengedjek. ,,Elmentunk a cseh konzulhoz. Megtudtuk, hogy Csehszlovakia mar nem ismer el hadifoglyot, de megmondta, hogyan lehet dtszokni. Mikor a vonat Szobra ert, en nem szalltam le, vartam, mi lesz. Lattam, hogy a fmanc mutogat visszafele. A masik oldalon leugrottam, es a kdtoron atszoktem. ”

Tizenhet asszony maradt egyediil.

Popellar Vilmosne nem tudja, meghalt-e a ferje, vagy fogsagba esett. „Csak vartuk, de semmi remeny. ”

Bujna Rezsone huszeves volt, amikor az urat a frontra vittek. „ Megkert, hogy ne menjek el Ujvarba, amikor indult a vonatjuk, mert nem birja ki a buesuzast. Nem mentem el, de nagyon megbantam, mert a vonatuk egy drdig allt az allomason. Igy tobbet nem talalkoztunk. Pedig meg csak huszeves voltam, o meg huszonkettd. Borzasztd ilyen fiatalon elvalni ket szereto szlvnek. ”

Vida Jozsefne elment buesuzni. „A hosszu szerelveny vagonjai kozott megtalaltuk egymast. Klvancsi volt a gyerekekre, de nem vihettem oket magammal. A talalkozas nagyon szomoru volt, mert nem lehetett egyutt a csalad. Nem tudott belenyugodni, hogy harom gyerek edesapja brokre elhagyja a csaladjdt. ”

Kiss Jozsefne Ungvarrol kapta az utolso levelet. Azt irta az ura: Nemsokara Pesten lesziink. „Nagyon szomoru idok jottek. Csak vartuk, de nem jott tobb level. A kisfiamnak olvasnom kellett az edesapja leveled, szazszor es szazszor elolvastam neki a sok tabori levelet, amit meg most is hianytalanul drzok. ”

Tatyine Hoka Rozalia ferjet Ersekujvarbol, a postarol vittek el, ahol kezbesito volt. „Negyvenotben jottek haza a lagerbol. Beteg lett, Szegeden korhazba vittek, ott halt meg, ott van eltemetve, kozds slrban. Elmentem Szegedre, amikor megkaptam az ertesltest. Csinaltattam neki betonkeresztet, rajta a neve. Nem mentem ferjhez. Ott volt a tlzeves lanyom, a hateves fiam, a nyolcvaneves anyosom. Negyedmagammal nem mehettem ferjhez. ”

Bujna Rozalia sokaig kerestette az urat. Mindig azt a hirt kapta, hogy el. ..Olvastam valahol, hogy akik fogsagba estek, csak ugy szabadulhattak, hogy az eletben soha tobbe nem adnak magukrol eletjelt. Meg kbllbtt nekik ndsiilni, kaptak lakast, allampolgarsagot es mas nevet. De azert nem hiszem, hogy eletben maradt... ”

Egyhonapos asszony volt Margitka, Nagy Belane, amikor ferjenek jott a behivo: 1942. marcius 9-en jelentkezzen Szekesfehervaron. „ Ketszer kapott eltavozast, eloszor negy, masodszor ket napra. Negyvenharom januar otodiken es hatodikan kaptam az utolso ket levelet. Az unokaoccse, Kovacs Bela januar tizenhatodikan talalkozott vele, azt mondta, valami kis agyu korul sundbrgott. Tobbet nem hallottam rola. Utoljara a Don-kanyarnal lattak. Negyvenhatban egy tardoskeddi ember jott haza a fogsagbol. A ferjemmel volt egyutt a fronton, de hogy a fogsagban is, azt csak a felesege arulta el sok-sok evvel kesobb. Azt is, hogy a ferjem ottmaradt. Solcat kerestettem, a voroskeresztnek is irtam, de olyan semmitmondo valaszokat kaptam. Megis bizom benne, hogy el. Talan megndsiilt es csaladja van... A kervenyekbe azt is beleirtam, hogy ha Oroszhonban csaladja van, en azt szivesen segitem, csak jojjon haza. De nem ir... Biztosan nem akarja tudatni, hogy eletben van. Negyvenkilencben holtta nyilvamtottak azokat, akik nem jottek haza. Nagyon vagyodtam rd, hogy csaladom legyen. De nem bantam meg, hogy nem mentem ujra ferjhez. ”

KOPASZ CSILLA (A szerzo felvetelei)