Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-01-28 / 2. szám

Sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus DC.) Skerník bočnokvetý A kérész, másképp „tiszavirág“ nevű rovar rövid élete (értve a kirepülés után) közmondásos. Nos a növény­világ is ismer olyan egyede­­ket, amelyek életciklusa igen rövid, ezért sokszor észreve­hetetlen. A sziki boglárka egynyári növény, tehát virág­zás és megérlelés után az egész növény még ugyanazon éven, ugyanabban a vegetáci­ós periódusban, elpusztul. Az ilyen növények léte, különö­sen ha igen igényesek a kör­nyezet egyes Összetevőire, igencsak veszélyeztetett és így előfordulásuk alkalomszerű. Igen sok közöttük az olyan, amely érzékeny az erősebb, gyorsabban növő, őket beár­nyékoló növények konkuren­ciájára, és az ilyen helyeken vagy ritkásan nőnek, vagy gyorsan kipusztulnak. Ide tar­tozik a képen látható sziki bog­lárka. „Hivatalosan“ gyom­növényről van szó, ezért talán valakit meglephet, hogy a ve­szélyeztetett növények közé soroljuk. Tudnunk kell, hogy az ökológia tudománya ma már más szemmel nézi az egyes, pusztulóban levő gyomnövények létének kérdé­sét, mint pl. a gyakorlati me­zőgazdász. A mai korszerűen tisztított vetőmagok, művelési technika, a gyomirtók alkal­mazása, sok egykor közönsé­ges gyomnövényt csaknem teljesen kipusztított flóránk­ból. Mint már többször hang­súlyoztuk, a tudomány mai ál­lása mellett nem tudjuk meg­ítélni, hogy valamelyik nö­vény, vagy állat nem lesz-e a jövőben hasznos, vagy talán nélkülözhetetlen számunkra, ezért nem engedhető meg egyetlen faj kipusztulása sem. Bár folynak — sikeresen is — egyes növényritkaság-számba sorolható gyomnövény mes­terséges szaporításának kísér­letei szövetkultúrákból vagy jobb esetben botanikus kertek­ben, fontos feladat, hogy létü­ket, ha kismértékben is, meg­őrizzük a természeti környe­zetünkben is. A sziki boglárka apró növény, ritkán magasabb 25—30 centiméternél. Gyö­kérzete sürü, szálas de rövid és erőtlen. Szára törékeny, igen hamar és gazdagon el­ágazó, egyszerű elliptikus le­velekkel. A virágok igen ap­rók és a levéltövek hajlatában szinte szár nélkül „ülnek“. Ér­dekes viszont, hogy a beérő magház méretei sokszorosan meghaladják a virág méreteit és apró tüskés gömböcskéhez hasonlítanak. Élőhelye első­sorban a szikesedő, vagy szi­kes kötött, agyagos, ritkábban homokos talaj. Elsősorban ott telepszik meg tömegesen, ahol a talaj bolygatott (pl. szántással) és a talajvíz a ve­getációs időben (kb. májustól június végéig) magas, vagy a talajt sekély állóvíz borítja. Bár az ilyen felszántott mélye­désekben képes tömegesen el-Vitézkosbor (Orchis militaris) Vstavač vojenský Ez a honi talaj lakó orchide­ánk, azaz magyarosabban kos­borunk, 20—40 centiméter magas. Földalatti tojásdad gu­mója kettő van, a tavalyi rán­cos — ebből nő ki az ez évi szár; a másik fehéres — ebben tartalékolódnak a jövő évi nö­vényszár tápanyagai. A szár egyébként egyenes, világos­zöld, enyhén barázdált, alul kissé lilás árnyalatú. A húsos levelek zöldek és elszáradás­­kor jellegzetes átható illatuk van. Virágzata gazdag és igen szép. A virágok közelebbről szemlélve formájukban sisa­kos katonára emlékeztetnek — innen ered a növény latin (miles) és magyar neve. Feltü­­nöségével és nagyságával a szaporodni, mégsem veszé­lyes gyomnövény, mert már június végén a talaj beszáradá­­sával teljesen kipusztul és nem tűri az árnyékolást sem. Magjai viszont képesek több évet átvészelni a talajban, vár­va a kedvező csírázási körül­ményekre. Az ülő virágú bog­lárka a flóránk „Vörös könyv“-ében a kipusztulás szélén levő növények közé van sorolva. Kárpát-medence legmarkán­sabb kosboraihoz tartozik. Elsősorban a füves-bokros, napsütötte mészköves dombol­dalakon és hegyi lejtőkön él, de kerüli a nyáron teljesen ki­száradó köves 'talajokat, mivel atlanti jellegű. Ezért inkább az üde talajú helyeken leljük, lé­nyegében Dél-Szlovákia min­den síkságában és dombvidé­kén, de sajátságos módon a Bodrogközben és környékén nem él. Létét a talajlakó kosborfélék egyedi életmódja veszélyezteti — nem tűri az átültetést és a talaj bolygatását, mivel a többi honi orchideánkhoz hasonlóan gombák micéliumaival táplál­koznak. BOGOLY JÁNOS (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents