Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-16 / 24. szám

Szeptember 16.- Kilencvenot eve szii­­letett Szentgyorgyi Al­bert Nobel-dijas orvos, biokemikus. Szeptember 17.- Szazhuszondt eve szii­­letett Max Svabinsky cseh festomuvesz. Szeptember 20. — Szdzharmincot eve halt meg Jacob Grimm nemet meseiro.- Szazhusz eve sziiletett Upton Sinclair amerikai ird. Szeptember 21.- Szaztiz eve sziiletett Martin Benka szlovak festomuvesz. Ragalomnak nincsen mdlye, Szajbol kel. mint sip zeneje. (Si King) Mer&zen kell r^galmazni, vala­­mi mindig ott tapad. (Mediusz) ... uj rdgalmat nemz a ragalom, S ha bejut, megtelepszik hdza­­don. ... aki tiszta hirern lopja el, Olyat rabol, mi 6t nem gazda­­gjtja Es koldusbotra juttat engemet. (Shakespeare) Sokat fecsegnek feloled hfzel­­got es m^ltatlant; ne zavarjon meg se ez, sem az. Ha ragal­­maznak, bocsass meg moso­­lyogva s jdzanul. (Piithagorasz) Ragalomra Iegjobb vdlasz a hallgatds. (Ben Jonson) ELETUNK - csaladi hetilap. A kovet­­kezo szam 1998. szeptember 23-an je­­lenik meg. A cimlapon Jan Lutring fel­­vetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szer­­kesztok: Deak Terez, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordeloszerkesztd: Kocian Renata. Nyelvi szerkesztd: Lehel Gyongyi. A szerkesztoseg cime: Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/326 864. Kiad­­ja a Megbekeles Alapitvany. A lap az SzK Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval keszul. Nyomja a LAMA PRESS nyom­­davallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Terjeszti a PNS, valamint maganterjesz­­tok. Keziratot nem orzilnk meg es nem kuldunk vissza. A kozolt trasok nem fel­­tetleniil tiikrozik a lap velemenyet. Hetrol hetre Az ujsagiro, a kronikas ezen a heten se panaszkodhat. Boven akadt feljegyezni valo esemeny, elgondolkoztato je­­lenseg: Clinton Moszkvaban jart, nalunk osszerugtak a had­­sereg tabornokai es folytato­­dott a valasztasi kiizdelem, Hajduhadhazan a tamtond kessel tamadt a ro­­ma diakokra, kor­­manyunk ismet a Hagai Bfrosaghoz fordult a dunai ero­­mu iigyeben, leerte­­keltek a rubelt, Ken­­deresen, Horthy Miklos egykori birtokan ismet vitezeket avattak, az RMDSZ kilepett a roman kormanybol, es fgy tovabb, es lgy tovabb. Ha valaki ugy hiszi, hogy ezek kozt az esemenyek kozt ke­­ves olyan akad, amely kihat az eletiinkre, a szlovakiai magyar­­sag sorsara, teved. A vilag dol­gai es itthoni dolgaink menthe­­tetleniil es vegleg osszegaba­­lyodtak. Nines kiilon kulpoliti­­ka, belpolitika, gazdasagpoliti­­ka, penziigy, egeszsegugy, had­­iigy, nemzetisegi ugy, magyar ugy, roman ugy, szlovak ugy. A felsorolt esemenyek valamilyen modon mind kapcsolodnak az eletiinkhoz, kihatnak sorsunk tovabbi alakulasara. Megse szeretnek elmeriilni boncolgatasukban. Ami most legjobban ratelepszik eletiink mindennapjaira, az a valasztasi elokesztilet. Varosainkat az utak menten elboritottak a plakatok, a radid, a teve valasztasi rekla­­mokat sugaroz, a partok hfve­­ket, szavazokat toboroznak, hangos, zajos gyuleseket ren­­deznek. Mindez normalis jele a va­lasztasi kesziilodesnek. Csak­­hogy a mostani elokesztiletek korantsem ilyen szelfdek. Meg­­szolaltak a propaganda, a poli­­tikai hare nehezfegyverei is, A Magyar Nepi Mozgalom ebben a kiizdelemben programjabdl eredoen nem tud es nem akar agresszfv lenni. Annal agresszivebbek az el­­lenfelei, a Magyar Koalicio Partja, es az Uj Szo, amely im­­mar nyfltan a szolgalataba sze­­godott. Van ebben a kapcsolat­­ban valami termeszetellenes. Mintha a volt kommunista na­­pilap es nehany szerkesztoje kanosszat jarna, szolgamod ve­­zekelne a konzervatfv nemzeti, liberalisan jobboldali partto­­moriiles oldalan, amikor a bal­­oldali, szocialdemokrata szelle­­misegu, es a kezdo part minden bajaval kiiszkodo Magyar Nepi Mozgalmat tamadja. Hiaba, a bunosnek bunhodnie kell! Ertheto modon, mindez a fondorlat es ragalomhadjarat most, a valasztasi csatarozas soran meghatvanyozodott. Kii­­lonos modon azonban nem a partok valasztasi celkituzeseit iitkoztetik a lap hasabjain, nem is a kepviselojeloltek versenge­­senek nyujtanak nagyobb teret, hanem az ujsagfrdk streberke­­deset szabadftjak az olvasokra, es ezek olyan elszantsaggal, szenvedelyes tiilekedessel hada­­koznak, mintha nem is a ke'pvi­­selojeloltek, hanem ok maguk igyekeznenek a parlament bar­­sonyszekeit elfoglalni. De ami meg kiilonosebb, a sajto, a ra­dio es a teve munkatarsai a ma­guk vad tiilekedeset ra probal­­jak kenyszerfteni az egesz tarsa­­dalomra, hogy mindenki az o politikajukkal, az o politikajuk­­hoz merjen mindent, es ne el­­hesse a maga normalis, civil eletet. Ertheto modon az Uj Szo, a Vasamap, a Szabad Uj­­sag, valamint nehany regionalis lap kisebb-nagyobb sikerrel igyekszik a szlovak sajto propa­­gandaterrorjat husegesen maj­­molni, es az MK szolgalataba allitani. Irasaikban vigan fullen­­tenek, es csizmasarokkal tapos­­sak a jo l'zles minden normajat. Ily modon a politika, az olcso, kicsi napi politika egyre inkabb bakoja lesz minden nagyobb szlovakiai magyar gondolatnak, torekvesnek. Valasztas elotti sajtonkbol peldaul teljesen hianyzik politi­­kusaink velemenyeinek az iit­­koztetese. Mintha a Magyar Koalfcionak nem is lenne va­lasztasi programja, csupan jel­­szavakkal reprezentalja magat. De azzal aztan bosegesen. Ugy tunik, nincsenek anyagi gondja­­ik. Boven erkezik penz a mdreg­­draga reklamra, teve- es radio­­hirdetesekre. Alljak a versenyt a leggazdagabb szlovak partok­­kal es mozgalmakkal. Itt is bi­­zonyossa valt, hogy kisebbsegi­­nek es baloldalinak lenni egy­­szerre nem elony a mai Szlova­­kiaban sem! Napilapunk verebe megis azt csiripeli es szeretne mindenaron bizonyftani, hogy a Magyar Nepi Mozgalomnak zsakban hordjak a millidkat. Hiaba latja, hogy a kepemyonk fekete ma­­radt a Szlovak Televf­­zioban, o megis a Pa- Do-Do nehezstilyu musorszervezojenek hisz, hogy nalunk „a penz nem szamit”. Az altala idezett nyilatkozatbol ku­­lonben az is kiderul, Magyaror­­szagon mennyire tartjak magu­­kat Orban Viktor fgeretehez. hogy a valasztasok idejen nem avatkoznak itteni dolgainkba. De hogy a pletykaizu pro­­pagandanak hatat fordftsunk, az Uj Szo mellekletekent megje­­lent az MK Valasztasi Ujsagja­­nak 1. szama. Meglepetes? Be kell vallanom, hogy szamomra igen! A vartnal is nagyobb csa­­lodast okozott! Megszdlalt bennem az osszes vezer es vala­­mit szamito alvezer. Nyilatko­­zataikbol meg inkabb nyilvan­­valo, hogy miutan az 1989-es programjuk alol elfogyott a fold, tobbe nines mondanivalo­­juk a szlovakiai magyarsagnak. Ha igaz az, hogy minden politi­­kust, minden politikai torekv^st az eredmenyei minositenek, ak­kor az elmult nyolc evrol nem sok jot mondhatunk. A veszte­­segeink nyilvanvalok. Rdluk a vezerek melyen hallgatnak. Es talan ebben mutatkozik meg leginkabb a kicsisegiik. Mert a veresegekrol es a vesztesegekrol is lehet szolni, de csakis oszin­­ten! A masik szomorusag, hogy a jovdrdl se tudnak mit monda­­ni. A valasztok valami biztatot varnak, valami jot a sok rossz utan. Ilyen a magyar lelkiilet, ilyen az elni vagyo emberi lelkii­­let. De a vezerek, a nemreg meg hetyke legenyek ismet csak hall­gatnak. Mintha elfogyott volna a notajuk. Varjunk meg, varjunk! Hat­ha megszolalnak... SZOKE J6ZSEF Vesztesegrol jot - vagy semmit? Sziporkdk

Next

/
Thumbnails
Contents