Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-02 / 22. szám

Szeptember 2.

— Szaznegyven eve szilletett Fadrusz Janos szobraszmuvesz.

Szeptember 3.- Haromszaznegyven eve halt meg Oliver Cromwell, az angol burzsoa forradalom vezeregyenisege.

— Szaztizenot eve halt meg Ivan Szergejevics Turge-nyev orosz ird.

Szeptember 5.

— Negyszazharminc eve sziiletett Tommaso Campanella olasz filozofus.

Szeptember 6. - Kilencvenot eve sziiletett Kadosa Pal zeneszerzo, zongoramiivesz, zenepedagogus.

Szeptember 8. - Az ujsagirok nemzetkozi szolidari-Campanella

... ha az ember megszabadul az onzestol, onkentelenill felebred benne a kbzosseg iranti szeretet.

Ahhoz, hogy egy tisztviselot elmozditsanak, vagy massal valtsanak fel, elegendo a nep akarata.

Az, aki elferditi az igazsagot, nem lehet koltd.

... az az ember, aki csak egyetlen tudomanyagat tanulmanyozott, nem ismerhette meg azt teljes mertekben, mivel egyetlen tudomdnydg semfilggetlen a tobbitol...

Eletiink - csaladi hetilap. A kovetkezo szam 1998. szeptember 9-en jelenik meg. A cimlapon Motesiky Arpad felvetele.

Foszerkesztd: Szoke Edit. Szerkesztok: Deak Terez, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordeloszerkeszto: Kocian Renata. Nyelvi szerkeszto: Lehel Gyongyi. A szerkesztoseg cime: Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/326 864. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap az SzK Kulturalis Miniszteriuma, valainint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval keszul. Nyomja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracids szam: 1596/97. Terjeszti a PNS, valamint maganterjesztok. Keziratot nem orzilnk meg es nem killdunk vissza. A kozolt irasok nem feltelleniil tiikrozik a lap velemenyet.

Tiszta szivbol mosolyogni

Hetrol hetre

Az elmult heten ismet megprobaltuk vegyiteni a vegyithetetlent: az unnepet es a hetkoznapokat.Szent Istvan iinnepe nem simult bele eszrevetleniil a hetkoznapok sziirke soraba, mint ahogy 1968. augusztus 21-enek emleke sem maradt visszhangtalan a szlovakiai magyar emlekezetben.

Ket egymastol teljesen idegen emlek. Es ha az iment azt mondtuk, hogy a hetkoznapot es az unnepet lehetetlen vegyiteni, ezt a ket emleket se lehet, mint ket vegyithetetlen anyagot dsszehazasitani. Megcsak az emberi viselkedesben sem! Mikozben „legujabb uraink” Pesten iinnepeltek es setahajokazas kozben almodoztak a kisebbsegi politikarol, a szlovakiai gyalogmagyarok munkaval toltottek napjaikat, mar ha egyaltalan meg akadt munkajuk, s nem munkanelkiiliek. Dolgoztak es arra az ejszakara gondoltak, amikor a szovjet tankok tarsasagaban Kadar tankjai is a gyanutlan Joszomszedra” tortek.Kiilonos, kulonos ejszaka volt az a harminc evvel ezelotti augusztusi ejszaka. A pesti Dunaparton meg ki se lobbantak az iinnepi tiizijatek fenyei, amikor a tankok utrakeltek. Szent Istvan minden bizonnyal nem igy kepzelte a joszomszedi viszonyt es arra se gondolhatott, hogy a magyarok „kalandozasai” egyszer meg ujraelednek, de szovjet kommandora ujracledtek, mint ahogy oly sok minden eledt azota is ujra, aminek nem szabadna ujraelednie.

De hat ez van, ilyen a vilag. Ezert legalabb mi ne vegyitsiik azt, ami vegyithetetlen. Probaljunk rendet teremteni abban, mit is jelent szamunkra 1968 es augusztus 21-e. Ne hallgassunk a rossz nyelvekre, akik azt rebesgetik, hogy az MKP egyik legfobb vezere mondta volt: szamara 1968 olyan volt, mint egy nagy pissentes! Bizonyara egeszen mast akart mondani, mert ez igy, magyarul szinte teljesen ertelmetlen, de hat ezt mondta, mivel hogy intelligens.

A Vasamap is korkerdest intezett harom szlovakiai magyar ertelmisegihez, amelyre K. L. veldsen kijelentette: „Egyetlen rossz eszmet, hibas rendszert vagy osszeharacsolt orszagot sem lehet fegyverrel osszetartani.” Vaio igaz! De azert egy ideig egeszen jol elmegyegetnek az ilyen orszagok, es vegeredmenyben errol szol a tortenelem.

A masik megkerdezett sokkal szubjektivebb, de ugyanilyen gogds es magabiztos. Hallgassunk csak: ,,1990 tavaszan egy alkalommal Alexander Dubcek tarsasagaban repiiltem Pragabol Pozsonyba. Beszelgetes iinkben szo esett az akkori cseh miniszterelnok, Petr Pithart Hatvannyolc cimu tanulmanykoteterol. Dubdek tudta, hogy barati szalak iuznek e kivalo cseh ertelmisegihez, s nyilvan ezert jegyezte meg, hogy nem tudja Pithartnak megbocsatani, amit e konyvben szamonkert tole. Tetelesen azt, hogy Dubdekeknak fegyverbe kellett volna szolitaniuk a polgarokat a szovjetek ellen, ahogy azt a magyarok tettek 1956-ban. En ebben a kerdesben akkor is, most is

Pithart oldalan allok, ezert szamomra 1968 a csehek es a szlovakok ellenallasi deficitjerol beszel... Tudniillik mi veliik, a szlovakokkal eliink. S nekiink nem lehet kdzombbs a szlovak tarsadalom ellenallasi deficitjenek csokkentese.”

Gondolom, ha az emberbe szorult egy kis szerenyseg, kellemetleniil erzi magat a boreben, amikor ilyen nyilatkozatot olvas. Meginkabb igy kell ereznie magat, ha magyar. Kepzelem, mit gondolt Dubdek, amikor Sz. L. oktatasat hallgatta, aki 1968-ban vendeglatoipari tanulo volt, mindossze 19 eves, es most „a szlovak tarsadalom ellenallasi deficitjenek csokkenteserol” bolcselkedik.

Vajon tudja-e Sz. L., hogy mit beszel? Ha Dubcekek akkor fegyverbe szolitjak az orszagot, akkor meglehet, hogy Sz. L. harminc eve alulrol szagolja az ibolyat. Dubcek nagysaga 1956-tal szemben pontosan abban volt, hogy nem szolitott fegyverbe senkit es nem romboltatta le feleslegesen az orszagat. Igy nott naggya a vilag szemdben!

Voltak, akik megmosolyogtak, mert szelid ember volt, 6s sokak szemeben politikusnak meltatlanul engedekeny. Meglehet, hogy Brezsnyev is ezt hitte rola, s aztan a Kremlben meglepodott, amikor Dubdek nem akarta szentesiteni az invaziot. De mas peldat is emlithetek.

Ismertem egy magyar partfunkcionariust, aki 1968 utan siirun meselgette, hogy kisebb partfunkcios koraban egy szovaltas soran mikent szallitatta ki Sanyot (igy neveztek Dubceket) a csallokozi uton a kocsijabol.- Kinyitottam elotte az ajtot, es Sanyo engedelmesen kiszallt a kocsibol. Mi meg elindultunk... Aztan vagy szaz meter utan visszatolattunk a Pozsony fele gyaloglo Dubcekhez, es ismet felvettiik a kocsiba.

Az illetonek kezdetben nagy sikere volt ezzel a tortenettel, aztan fokozatosan elhallgatott. Rajott, hogy mar nem Dubdeken, rajta mosolyognak az emberek. Talan Marai irja valahol, hogy Europaban m6g nem tanultak meg az emberek tiszta szivbol mosolyogni. CsupAn Kinaban mosolyognak mindig ugyanazon az emberek.

A Vasamap harom nyilatkozbja kozul egyediil K. J. tortdnesz probait ugy elgondolkodni 1968-r61, hogy kozben a mi, szlovakiai magyar dolgainkra gondolt. Erdemes meghallgatni, mire bukkant: „A tdrt6nelem nem ismetlodik, de vannak visszatero szituaciok - mondja a neves filozofusno, Hannah Arent. A 30 evvel ezelotti reformtorekveseknek van olyan szferajuk, amely ezt ugyancsak igazolni latszik. A kisebbsegi kdzossegi let jogi-politikai biztositekainak mai elutasitasa kiserteties rokons^got mutat a Csemadok 1968-as mdrciusi alldsfoglalasdnak, a kisebbsegi onigazgatas saj&os modelljdnek tobbsegi fogadtatasaval. Visszdjdra fordult folytonossag, mondhatnank. De hatalytalanitani tudja-e ez a kiskozdssegek onfelszabaditasi torekvesdnek akkori kibontakozdsat, az ebbdli folytonossagot? Kiteljeseddsiik alighanem a mai koriilmenyek kozott is sokkal jobban taplalkozhat kisebbsegiink tortenetenek zsakutcds illuzioival szemben az 1968-as reformszellemu kezdemenyezesebol, a szlovakiai magyarsag tipologiai sajatossagainak felismerdsebol, mint azt gondolnank.”

Ha ezek a szavak es gondolatok ujsagirdian egyszerubbek es vilagosabbak lennenek, a Vasamap olvasoi szamara erthetobbd valna a tortenesz megldtasa: mai dolgaink 6s 1968 dsszefugg6s6rol. Kets6gtelen, hogy nyolcvaneves kisebbsegi sorsunk soran jogokban es a jogok gyakorlasdban 1968-ban jutottunk a legmagasabbra.

Nehez errol ma, 1998-ban szamot adni. Mit vesztettiink? Es kik a felelosok? A politika hallgat, a politikusaink nemak. Inkabb menekiilnek iinnepi bodulatba, mint 1968 kijozanito szellemisegebe.

SZOKE JOZSEF