Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-08-26 / 21. szám
Dery Tibor cBzerelem Amikor kibontakoztak egymas karjaibol, B. a kerit6snek tamaszkodott. Az asszony mogott nehany 16pesnyire negy-ot fiu dlldogalt, kivdncsi, de kisse megutkdzott arccal. H6t-nyolc-kilenc 6vesek lehettek. Nem oten voltak, csak negyen. B. a keritesnek tamaszkodva, egyenk6nt megvizsgalta oket.- Melyik az enyem? - kerdezte. Az asszony ekkor kezdett el sirni.- Menjiink fell - mondta slrva. B. atolelte a vallat.-Ne sirj!- Menjiink fel! - mondta az asszony, hangosan slrva.- Ne sirj! - mondta B.- Melyik az enyem? Az asszony belokte a kertkaput, s futva elindult a haz feld, a ket feher orgonabokor kozbtt elttint a kapualjban. Ugyanolyan karcsu volt meg, mint amikor elvaltak, s ugyanolyan hosszu, rugalmas leptekkel futott, mint egyszer l&nykoriiban egy teh6n elol, a fdlelem fegyelmezetlen, vad mozdulataval a lababan. De mire B. fent az emeleten a lakas ajtaja elott utolerte, mar lecsillapodott; csak a keble, lanyos mellei hullamoztak a fekete csikos szvetter alatt. Mar nem sirt, de a szeme alja meg nedves volt a letorolt konnyek alatt.- Egyetlenem! - sugta. - Egyetlenem! Ugy tudott sugni, hogy az ember a szajaba kivdnta venni a szavait, minden szavat kiilon.- Menjiink be! - mondta B.- A lakasban most mas is lakik.- Tudom - mondta B. - Menjiink be!- Mar voltal bent?- Voltam - mondta B. - Melyik a fiam? Bent a szobaban az asszony eleje t6rdelt, ol6be hajtotta fejet, sirt. Osz hajsz&lak csillogtak idegen fennyel sotetszoke hajaban. - Egyetlenem - mondta. - Megvartalak. Egyetlenem. B. a fej6t simogatta. -Nehez volt?- Egyetlenem - sugta az asszony. B. tovabb simogatta a hajat. - Nagyon megoregedtem? Az asszony atkulcsolta a terdet, magahoz szoritotta. - Olyan vagy nekem, mint amikor elvaltunk.- Nagyon megoregedtem? - kerdezte B.- Amig elek, szeretni foglak - sugta az asszony.- Szeretsz? - kerdezte B. Az asszonynak reszketett a hata, hangosan sirt. B. levette kezet a fejerbl. - Meg tudsz majd szokni? - kerdezte. - Hozz&m tudsz majd megint szokni?- Soha senki mast nem szerettem - mondta az asszony. - Szeretlek.- Megvdrtdl? - k6rdezte B.- Veled eltem - mondta az asszony. - Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rad. Tudtam, hogy vissza fogszjonni. De ha nem jottel volna vissza, akkor egyediil haltam volna meg. A fiad is te voltal.- Szeretsz? — kerdezte B. - Soha senki mast nem szerettem - mondta az asszony. - Ugy nem valtozhattal meg, hogy ne szeresselek.- Megvaltoztam - mondta B. - Megoregedtem. Az asszony sirt, magahoz szoritotta ferje labat. B. ujra megsimogatta a fejet.- Lehet meg gyerekiink? - kerdezte az asszony.- Talan - mondta az ember. - Ha szeretsz! Allj fel! Az asszony felallt.- Hivjam fel?- Meg nem - mondta B. -, meg veled akarok lenni. 6 m6g idegen nekem. A kertben maradt?- Leszaladok hozza - mondta az asszony -, s megmondom neki, hogy varjon. Mire visszat6rt, B. az ablakndl al It, hattal a szobanak. A hata mintha elkeskenyedett s elferdiilt volna. Nem fordult meg. Az asszony egy pillanatra allva maradt az ajtdban. - Azt mondtam neki, hogy szedjen vir&got az apjanak - mondta kiss6 rekedten a felindulistol. - A szomsz6d tires telken most nyilik az orgona, szedjen egy nagy csokrot az apjanak.- Szeretsz? - kerdezte B. Az asszony hozzaszaladt, Atolelte vAllat, egesz testevel hozzAsimult. - Egyetlenem - sugta.- Meg tudsz majd szokni? - kerdezte B.- Soha senki mast nem szerettem - mondta az asszony. - Ejjel-nappal veled voltam. A fiadnak mindennap rolad beszeltem. B. megfordult, atolelte az asszonyt, figyelmesen nezte az arcat. Az ablakon behullo alkonyati fenyben megkonnyebbiilten latta, hogy az is megoregedett, bar szebb volt, mint amilyennek het even at naprdl napra ujra 6s ujra felidezte. A szeme be volt hunyva, a szaja f61ig nyitva, a kicsillano fogak koziil a forro lehelet B. szdjat erte. A sapadt boron nyugvd siiru szempillak alatt soteten, nedvesen csillogott a szeme alja. Maga volt az odaadas. B. megcsokolta a szemet, majd szeliden eltolta mag&tol az asszonyt.- Szeresd a fiunkat is! - sugta ezt meg behunyt szemmel.- Igen - mondta B. - Meg fogom szokni. Meg fogom szeretni.- A te fiad!-Sa tied - mondta B. Az asszony atolelte a nyakat. - Megmosdatlak - mondta.- J6 lesz. Levetkozott. Az asszony megvetette az agyat, a lepeddre fektette ferje meztelen test6t. Egy badoglavdrban meleg vizet hozott, szappant, ket toriilkozot. Az egyiket osszehajtogatva a vizbe martotta, beszappanozta. Az eg6sz testet tetotol talpig megmosdatta. K6tszer valtott vizet. B-nek olykor meg meg-megreszketett a keze, de az area mar megnyugodott.- Meg tudsz majd szokni? - kerdezte.- Egyetlenem - mondta az asszony.- Velem alszol az 6jjel?- Igen - mondta az asszony.- A gyerek hoi alszik?- Majd a foldre agyazok neki - mondta az asszony. - Nagyon mdlyen alszik.- Egesz ejjel velem maradsz?- Igen - mondta az asszony. - Minden 6jjel, amig 61iink. 1956 Kopocs Tibor illusztr^cidja
