Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-08-19 / 20. szám
Belepett es megkerdezte:- Ki itt a parancsnok?- Itt nines parancsnok!... De az elnok fonn szekel az elso emeleten - feleltek tobben is.- Vezessenek hozza! - csattogtak katonasan, oroszul a szavai. Utat nyitottak neki, s valaki intett, hogy kovesse. Elindult es magam is a nyomaba szegodtem. Robert Harendiar ajtaja nyitva dllott. Tagas irodahelyisdgeben tobben tartdzkodtak. Az elnbk az irdasztalanal tilt, es a hadnagy katonasan tisztelgett, lejelentkezett nala, aztdn megkerdezte, 6- e itt a legfobb parancsnok.- En vagyok az elnok! - felelte Harendiar oroszul, de nem allt fel, 6s nem nyujtott kezet.- Szemelyszerint ont teszem felelosse, hogy felugyeljen az embereire es a rendre! - mondta a hadnagy parancsoloan. Harendiar nem valaszolt. Aprot biccentett, a hadnagy katonasan megfordult es tavozott. Kozben a tdgas szoba megtelt az ifjusagi mozgalom alkalmazottaival. Az elnok felhasznalta az alkalmat, rovid tajekoztatot tartott, es mindannyiunkat felszolitott, hogy orizziik meg a nyugalmunkat, vegezziik a munkankat, mintha mi sem tortent volna. Ekkor tudtam meg, hogy az oroszokkal egyiitt a Varsdi Szerzodds mas allamainak, kbztiik Magyarorszdgnak a csapatai is rdsztvettek a megszallasban. Mindossze a romanok tartottak magukat tavol. Az oroszok tehat okultak 1956-bol. Az „akci6ba” bevontak a vazallusaikat is, nehogy esupan oket erje a gyalazat. A magyar csapatok bevonuldsdt vegzetes hibanak tartottam. Varhato volt, hogy feleled 1938 emleke, fellangol a magyar ellenessdg 6s megnehezul a helyzetiink, ha azonnal nem cseleksziink. A szerkesztoseg valamennyi alkalmazottjat a helyen talaltam. Nehany szoval megnyugtattam oket, bar erre nem volt kiilonlegesen sziiks6g. Remek garda volt, s ereztem, hogy most meginkabb szamithatok rajuk. Kozoltem, kesziiljenek fel Uj Ifjusag egy rendkivuli szamanak kiadasara, aztan elindultam, hogy ezt a szandekunkat a kiado igazgatojaval is megbeszeljem. Az igazgatonal kellemetlen meglepetds vart. Megtudtam, hogy az oroszok a nyomdankat is megszalltak. Egyaltalan minden nyomdat elfoglaltak, kiv6ve a part nyomdajat. Birtokba vettek a Radiot, a Televizidt nem. Valtoztatni kellett a tervemen. A szerkesztoseg alkalmazottaival kozoltem ertesiileseimet, aztan felszolitottam oket, hogy menjenek haza, s addig ne jojjenek munkaba, amig szemelyesen nem hivom oket. Az ujsagiroi szenvedely, hirehseg azonban nem hagyott nyugton. Nehanyan ugy dontottunk, hogy bemegyiink a varosba anyagot gyuj teni. Telefonon tajekoztattam a feles6gemet, aztan utrakeltiink. Toth Elemer, Bagota Pista es Sarkany Arpi ballagott mellettem. Az utcak idokozben megteltek emberrel, a hangulat is felparazslott. A Stefania ut elejen egy lanctalpas pancdlkocsi jott veliink szemben, amelybol egy orosz tiszt cirillbetiis ropcedulakat szort az emberek koze.- Marhak! Azt hiszik, hogy itt mindenki tud oroszul!... - szolalt meg Toth Elemer indulatosan.- Ja, baratom... - feleltem. - A hdditdk mind elvarjak, hogy megtanuld a nyelvuket. Az idomtalanul nagy ropcedulan a Varsoi Szerzodes tagallamainak felhivasa diszelgett. Az emberek szorgalmasan osszeszedtek az elejuk hullo papirlapokat 6s olvasatlanul begyOmdszolt6k a szemetesladaba. Csupan elv6tve akadt, aki belenezett. Egy kozepkoni no a tudomdnyos akademia epulete elott megdllott, s ugy betiizte a szoveget, aztan hangosan felhordiilt:- Diszndk! Azt irjdk, hogy szabadsdgot hoztak!... - Osszegyiirte a papirlapot, a foldre dobta es toporzekolva laposra taposta. Mindezt az orosz tiszt j6l latta, de nem jott zavarba. Renduletleniil szorta papfrlapjait. A Lenin Muzeum tajekan mdr az uttestet is elboritottdk az emberek. Megtehett6k, hiszen autoval senki se mereszkedett az utedra. Arr61 tanakodtunk eppen, mi lehet az oka, hogy Kadar nem tartotta magat tavol a megszallastol, amikor egzenges, foldindulds, valahol a kozelben felkelepelt egy nehezgdppuska. A lov6- seknek irtdzatosan eros volt a hangja. Visszaverddott a hazak falarol es megsokszorozott erovel ott hullamzott az epiiletek kozott, vdgigvagtatott az utcakon. Minden galamb felroppent, mi pedig egyetlen pillanat alatt kove dermedtiink a felelemtol, 6s bemenekiiltiink a legkozelebbi kapualjba. Csak nehezen lehetett megdllapitani, hogy a lovesek zaja a Gottwald ter irdnyabol 6rkezik, ahol - ahogy kesobb megtudtam - allitolag a kormanypalota epiiletebol valaki ralott az oroszokra. Sohasem deriilt ki, mi volt az igazsag. A lovesek nyomai viszont m6g hosszu ideig ott viritottak a palota oldaldn 6s a technikai foiskola homlokzatan. Alig 6rtunk a Gundulid utca torkolataig, ismet megszdlaltak a fegyverek. Valahol a Fo t6r tajdkan kelepeltek. Ekkor lottek szet az Irgalmasok templomanak toronyordjat, amelyrol T6th Elem6r kesobb szep karcolatot irt. Es a foposta elott ekkor 6rte halalos lov6s az egyik fiatalembert. O volt az elso aldozat, bdr meg nem tudtunk rola. Eml6kszem, most mar kevesbe ijedtiink meg.- Gyertek! - kidltottam es c61- ba vettem egy tdvolabb allo epiiletet. - Itt lakik Gyurcso Istvan kolto - magyaraztam a kapu alatt. - Ha valami tortdnne, a lakdsardl telefonalhatunk. A Stefania kdvdhaz elott sz6tvaltunk. Kezet fogtunk, ki tudja, latjuk-e meg egymast? En a Csemadok-kozpont fele vettem az utam. Az epiilet elott itt is tank dllott. De nem a kozpontot “orizte”, hanem a Kormanypalota fele vezeto utcat zarta le. A Csemadok-kozpont egy kozonseges lakohaz elsd emelet6n lapult. Bent tobb r6gi ismeros arcot pillantottam meg. Mindenki a helyisegeket osszekdto belso, biztonsdgosnak hitt folyoson tanydzott. A mindig humorizdlo Mdcs kuncogva meselte, hogy az im6nti Iovoldoz6sn61 ki hogyan riadt meg.„Varga Jdnos hasra vagta magdt”, „Babi Tibor n6gykezlab futkosott az asztalok kozott”, „Gyurcs6 Pista dalolni kezdett”, „H6ger Karcsi az asztal aid menekult”. Csak magdrol nem sz61t. Mivel magam is az elnoks6g tagja voltam, Szab6 Rezso fotitkdrral kolcsonosen tdj6koztattuk egymdst. Elmondta, hogy reggel a Csemadokban gyiilekezett a szlovdk politika eg6sz vez6rkara. Klokod, a Szlovdk Nemzeti Tandcs elnoke, Colotka kormdnyfo 6s Gustdv Husak kormdnyfo-helyettes. Felteteleztek, hogy a Csemadokra nem terjed ki a megszallok figyelme, viszont megvolt itt az osszes kozponti telefonvonal. Innen telefonalgattak, szereztek informacidkat, s csak azutan indultak a hivatalaikba. Kozolte, hogy megkapta a Nemzeti Front felhivdsdt, melyben nyugalomra szdlitjdk a lakossagot, s ugy gondolja, hogy mi is adjunk ki egy felhivdst a szlovdkiai magyarokhoz. Egyet6rtettem vele, mivel mindketten kinosnak tartottuk, hogy a magyar csapatok is „bejdttek”. Megbesz6ltiik, hogy mikent tartjuk egymassal a kapcsolatot, aztdn Mdcs Jozsef baratommal egyiitt tdvoztam. Ugy terveztuk, hogy koruln6- ztink a vdrosban. Alig leptiink ki az epiilet kapujdn, egy magyar honv6ds6gi panc61aut6 haladt el elottiink 6s a kozeli konzuldtus iranyaba tartott. Nyomaba eredtiink, hogy megnezziik, kiket hozott. Mire a pancelos jarmu megfordult 6s a konzuldtus 6piilete el6 allott, futva mi is odaertiink. Elsonek egy honved lepett ki a zart panc61kocsibol, g6ppisztollyal a nyakaban. Rogton 6szrevette, hogy 6rdeklodest tanusltottunk irdntuk. Feltartott k6zzel intett, hogy ne kozelitsiink. A jdrmu geppuskaja is reank szegezodott. Megdlltunk.
