Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-08-19 / 20. szám
Emlekeim: 19® a ugusztus huszadikan a felesegem bevonult a pozsonyi Derer Klinikara, hogy elv6gezhessenek rajta egy kisebb mutetet. Gyermekeim a nagyanyjuknal voltak Kuntapolcan. Este, amikor enyhiilt a nyarvegi hoseg, beneztem a varosba. Unalmasan csendesek, kihaltak voltak az utcdk. Az ismert, magyarok latogatta helyeken egyetlen ismeros arcra se bukkantam. Kilenc ora lehetett, amikor hazatertem. Odahaza a nalunk vendegeskedo Tolvaj Bertalan fia, aki az epiteszeti foiskola hallgatoja volt, mar nyugovora tert. Nem zavartam, magam is lepihentem. Reggel ot ora tajban a telefon csonget6se ebresztett. Legnagyobb meglepetesemre feles6gem Remek esztendo volt 1968. Fiatalos, fickos. Aka res a k a tavaszi szel. Ke I e ten az emberarcu szocializmustol, Nyugaton a fiatalok lazadasatol rettegtek a hatalom urai. Minden inogni kezdett, ami addig szilardnak latszott. Megse errol akarok most irni, hanem egyetlen nap torteneterol, amely megvaltoztatta mindnyajunk eletet. hangja szolalt meg a kesziilekben, 6s azt k6rdezte, tudom-e, hogy mi a nagy ujsag?- Nem tudom - feleltem.- Megszalltak az oroszok! - felelte tompan. Egyetlen pillanat alatt ezernyi gondolat futott at rajtam. Emlekek, kepek peregtek bennem, amelyek mind-mind apro, figyelmeztetd jelei voltak a bekovetkezett tragedianak. Bel6m nyilallott a lapunkban kozolt 2000 szo figyelmezteto mondata: „Amig mi a tengerben lubickolunk, gondtalanul a szabadsagunkat toltjuk, tortenhet valami, valami visszafordithatatlan!” - irtak a neves cseh szemelyisegek. Ugy ereztem, a „visszafordithatatlan” most bekovetkezett 6s 1956 magyar esem6nyeire gondoltam. Ennek megfeleloen, a felesegemmel megbesz61tem, hogy a mutetet elhalasztjuk 6s azonnal hazajon. Bekapcsoltam a radiot, nema volt. Megkerestem a pesti adot, vidam dalokat sugdrzott a munkaba indulo dolgozoknak. Jel6t se adta a tort6nteknek. A zavaro hangokra a vendegem, ifju Tolvaj Bertalan is felebredt. Megk6rdezte, hogy 6 most mar mit tegyen? Azt tanacsoltam, hogy az elso vonattal utazzon haza, Kiralyhelmecre, a sziileihez. Tudtam, hogy azonnal be kell mennem a munkahelyemre, az Uj Ifjusag szerkesztosegebe, hogy tajekozodhassak es utbaigazitast adhassak a munkatarsaimnak. Azzal szamoltam, hogy all a varosi kdzlekedes es gyalog kell bevandliznom a Stollwerk gyartol a Pragai utra. Meglepetesemre a villamosok kozlekedtek. A megalloban varakozo szdtlan, szomoru emberek kozt azonnal megpillantottam Sole Pista bacsi hatalmas alakjat. R6gi, intemald taborokat megjart magyar kommunista volt, 6s a pdrtkozpontban dolgozott valamilyen jelent6ktelen funkeioban. Oda mentem hozza, es szotlanul kezet fogtunk. Kerdeztem, tud-e valami kozelebbit.- Nem tudok semmit - felelte kurtan. Mellette maradtam, egyiitt szalltunk villamosra. Az elso tank, amelyet megpillantottunk, a regi teherpalyaudvar vasuti atjarojaban allott. Agyujat a szembenlevo kaszarnyara szegezte. A kaszamya padlasan nehany cserepet eltavolitottak, 6s a nyilasabol egy neh6zgeppuska csbve meredt az orosz tankra. A k6p sokkoldan hatott a villamos minden utasdra. Nekem is elszorult a torkom. A misik tank az dllamrenddrs6g Februdr utcai paranesnoksaga elott dllott. Csdv6t a szurke 6pulettombre irdnyftotta. A harmadik tank a R6csei vdmon trdnolt keresztben az uttesten, hogy lassitsa a forgalmat 6s ha a sziiks6g ugy kivdnja, lezarja az eg6sz kOzlekedest. Itt szalltunk at a SAnc uton kOzlekedo buszra. Nehany percig vdrakoznunk kellett. Szotlankodtunk. Nem volt kedviink tarsalogni. Pista bacsi egyetlen mondatot szoritott ki magabol:- Ugy latom, ezek mindenre elszantak magukat! - mondta, a fejevel a tank fele intett, amelynek lotomya hoi erre, hoi arra forditotta lov6sre kesz fegyvereit. Buszbol lattuk, hogy a Zsolnai utca bejaratat egy tank teljesen lezarta. Ez az utca vezetett a Gottwald t6rre, a kormanypalotahoz.- Ordogien felkesziiltek, mindent pontosan kifbztek - gondoltam, s mar nem is csodalkoztam, hogy a buszrol leszallva, a Fopalyaudvarhoz vezeto uton 6s a Pragai ut torkolataban is ott dllott egy-egy orosz tank. Mielott a Pragai ut sarkan elkoszonhettem volna Pista bacsitbl, azzal a meglepo ajdnlattal allott elo, hogy kiserjem el a partkozpontig, es lessem meg, bantodas nelkiil jutott-e az epiiletbe. “Ha valami tortenne vele, telefonon ertesitsem a feleseget!” - magyarazta. Megigertem es egyiitt ballagtunk a mellekutcaban lapulo Feher hazhoz, ahogy a partkozpontot koznyelven neveztek. Az epiilet kapujanak mindk6t szarnya tarva-nyitva allott, jelezte, hogy szabad a bejaras. A kapuban egyetlen nydriasan bltdzott civil toporgott. Kezet fogtam Pista bacsival, megvdrtam, amig az epiilet elotti kicsi parkon atballag, kezet nyujt a kapuban toporgo emberk6- nek, aztan megfordul es int, hogy minden rendben. Kisse megkonnyebbiilve indultam vissza, a Prdgai uton levo ifjusagi kozpont iranyaba, amelynek legfelso emeletein szekelt a Smena Kiad6 6s lapunk szerkesztosege. Ism6t elballagtam az ut elej6n gubbaszto tank mellett. MAr-mdr a kozpont 6piiletehez 6rtem, amikor lattam, hogy az epiiletbol fiatalok serege todul az utcara, keziikben csehszlovak zaszlokkal. Ism6t felbtlott bennem 1956, es meggyorsitottam a 16pteim. Mar vagy tlzen lehettek az epiilet elott a sz61es jardan. Csupa fiatal, a mozgalom alkalmazottja. Valamennyit j61 ismertem, 6s ok is ismertek engem. Tort szlovdksdggal, heves mozdulatokkal tdmadtam rajuk. Valami olyasmiket mondtam, hogy ha meg akarnak halni, ha azt akarjdk, hogy a seggukbe lojenek, akkor tess6k, menjenek tiintetni, mert az oroszok nem fognak t6tovdzni, mint ahogy Pesten se tetovdztak 1956- ban. Val6sdggal megdobbentek heves mozdulataimt61, ingeriilt hangomtol, hiszen mindig szelid, csendes hangu embernek ismertek. Mikozben visszatuszkoltam oket az epiiletbe, j61 ldthattak, hogy az utca elejen rostoklo tank is meglodult, elindult fel6nk. A kavarodas most mar a vesztibulben folytatodott, amikor a tank az epiilet elott megallott. Egy fiatal hadnagyocska kaszalddott ki belole.
