Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-22 / 16. szám
Fust Milan A felesegem tortenete (reszlet) Szaztiz eve, 1888. julius 17-en szuletett Budapesten Fust Milan, az egyik legkiilonosebb magyar iro, kolto, eszteta. Sajatos, maganyos hang. A magyar szabadvers feltalaloja. "Teljesen elveti a kiilso merteket a belso mertek javara" (Kosztolanyi). Prozaja talan a kolteszetenel is nagyobb meglepetes. "Micsoda pokoli tanca a tragikumnak es a komikumnak!" - kialt ugyancsak Kosztolanyi. A felesegem tortenete c. regenye bombasiker, szinte minden europai nyelvre leforditjak. Izelitoul ennek inditosorait kozoljuk lapunk mostani szamaban. Ha nehany boldog es onfeledt drat akar szerezni a T. olvaso onmaganak 1998 nyaran, emelje le konyvespolcarol vagy kolcsbnozze ki a kbnyvtarbol es olvassa vegig Fust Milan felejthetetlen humoru vidam regenyet, melyet a haboru legsotetebb eveben, 1942-ben irt. Hogy a felesegem megcsal, regen sejtettem. De hogy ewel... Hat lab es egy hiivelyk magas ember vagyok s ketszaztiz font, tehat valosagos orias, ahogy mondani szoktak, ha rakdpok erre, meghal. fgy gondolkodtam Dedin urrol eleinte. De nem is itt kell kezdenem. Hat hiaba, meg most is csupa indulat vagyok, ha ragondolok. Voltakeppen rosszul tettem, hogy meghazasodtam, tudom. Mar azert is, mert eladdig nem sok kozbm volt a ndkhoz, hideg termeszet voltam. Ha visszatekintek korai ifjusagomra, erdemleges tortenetem szerelem dolgaban alig tobb, mint a kovetkezo: Tizenharom eves lehettem, mikor egy parkban alldogaltam a hollandiai Sneek varosaban, Friestland kozeleben, akkor ott laktunk. Egy nevelono tilt a parkban egy kisgyerekkel, es igy kialtozott ra: — Veux-tu obbeir, veux-tu obeir? Ez nagyon tetszett nekem. Ezt is mondta neki: — Vite, vite, ddepeche-toi done. Ez is nagyon tetszett. Lehet, hogy el is hataroztam mar akkor, hogy francia not fogok felesegiil venni. Egy szo mint szaz, ezt az edes dallamot szivesen hallgattam, s aztan, mintegy isteni sugallatra, a park szelere mentem, kiteptem egy lapot a noteszombol, s ezt irtam ra hollandusul (mert irni franciaul meg nem tudtam, se beszelni jol, csak epp ertettem, amit mondanak): Greppel, greppel - ezt a ket szot irtam ra. Vagyis, hogy menjunk az arokba kicsit. Ott a kozelben volt ugyanis egy jokora pazsitos arok. S ezzel a papirlappal odamentem a neveldndhoz, s mint mikor kis gyermekkoromban a szatoeshoz kiildtek venni valamit, szeliden alltam elotte, es nyajasan neztem ra. Eleje tartottam a papirt. A nevelono azt hitte, megdriiltem. Ertette a szot, de nem ertette a dolgot. Igaz, jokora kamasz voltam, tizennyolc evesnek is nezhetett volna valaki, de rovid nadragom volt es kurta harisnyam, tovabba egy szep kek matrozbluz is volt rajtam, amelyen reggel anyam kotbtte meg a csokrot. Akkor meg piros arcom is volt - s igaz, ehhez a fiileim is pirosak s meghozza jo nagyok, de viszont a fogaim feherek, a szemeim batrak - hu szemu fiu voltam. S nem is voltam romlott, igazan nem. Hogy honnan jott ram a batorsag ilyet leirnom, ma se tudom. A nevelono persze ugy bamult ram, majd elnyelt a szemevel.- Que c ’est que tu veux? - kerdezi tolem. S en meg akkor se szegyelltem magam. Ott alltam nyajasan, aztan elszaladtam. S igy tettem masnap es harmadnap is. A nevelono, ha mar csak messzirol latott, hogy jbvok a noteszommal, majd kettetort a kacagastol. A karcsu veknyat fogta nevetteben. A kisgyerek pedig, aki vele volt, szinten nevetett. De en csak alltam ott, allhatatos szemeimmel, es nem tagitottam. — Mon pauvre parcon - sopankodott rajtam meg mindig nevetve, amellet forro-pirosan. - Eh bien, tu ne sais pas ce qu’il te faut — mondta sajnalkodva. Vagyis tapasztalt nd lehetett. - Szegeny fiacskam - ismetelte -, ugye nem tudod, mi bajod van? S ugy belecsudalkozott a szemembe, mint a forro nap, s megesipte meg az arcomat is. Akkor megint elszaladtam. De vegul megis eszre tert. Miert ne? - kerdezte magaban nyilvan. - Ebbol legalabb nem lehet pletykasag, se mas baj. Kieszelte tehat a kovetkezot: Az arok gondolata neki is tetszett. Csakhogy volt am ott egy kis hid is, alatta bozottal, miegymas, s minthogy megtudta, hogy az or naponta csak ketszer megy el arrafele - hajnali ot orakor es este het utan -, kiilonben a nagy forrosagban javareszt neptelen ez a taj, kiszaladt hat hozzam a hid kozelebe kora reggel valami kosarral vagy tejes ibrikkel, de olyan kuszaltan es almosan, majd megbolondultam bele. Mert el kell kepzelni, fiatal fiu voltam, s rajta meg erezni lehetett az agy meleget. Otthon a £orai felkeleseket illetoen hazudtam valamit - anyamat kiilonben is elkeriiltem, s ugy jartam-keltem egesz nap a nagy napsiitesben, mintha almodnek. S igy tartott ez egesz nyaron at. Akkor meguntam a noket. Ettol szamitott egy ev mulva pedig egyik nagybatyam, az egyetlen kedves es elfajzott nagybatyam, akinel latogatoban voltam, kampos letrat keszittetett nekem, hogy modom legyen a szobambol felmasznom egy masik hazba, egy emelettel magasabbra, ahol este mindennap furdott egy gyonyoru holgy. Akkor is nyar volt, s a lakas ablakait a nagy hoseg miatt nyitva tartotta. S en egy nap, 6g 6s fold kozott lebegve, felldptem hozza az ablakparkanyra, s hogy meg ne ijedjen, igy susogtam be hozza:- Egy kisfiu van itt. Nem is ijedt meg, csak nagyon elkomolyodott a furdojeben. Hiszen ismert is latasbol. Aztan szotlanul intett nekem, en leleptem a parkanyrol, s o kodiilte szemekkel magahoz olelt. Felsmann Tamas rajza Kdnyvrol konyvert Fust Milan idezett miivenek, A felesegem tortenete c. regenyenek letezik alcime is. Kerjtik, irja meg szerkesztosegiinknek ezt az alcimet. Valaszukat 1998. augusztus 4-ig kerjiik postara adni a kovetkezo cimre: Eletiink szerkesztosege, Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. A helyes megfejtok koztil harman kdnyvjutalomban reszesiilnek. A 13. szam helyes megfejtese: Lujza az Armany es szerelemben, Zilia a Nema leventdben, Anna az Anna Kareninaban. Konyvjutalomban Kopasz Miklos somorjai olvasdnk reszesiilt. Gratulalunk!
