Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-07-22 / 16. szám

Emlekeztetd Julius 23.- Szazdtvenot eve halt meg Antonin Manesi cseh festo. Julius 27. — Szazotven eve sziiletett Eotvos Lorandfizikus, az inga megalkotoja. Sziporkak Az ember cselekedeteinek csakis a szandek szabja meg az erdemet, s az onzetlenseg teszi tokeletesse. Magamagatol joforman szinte senki sem veszi eszre masnak az erdemet. Jobb kitenni magimkat a halatlansagnak. mint cser­­benhagyni a nyomorultakat. (La Bruy ere) A penz ertelmesen beszel, olyan nyelven., melyet min­­den nemzet megert. (Behn) Aranycsindlas lenne jo, Ha nem vona hiabavalo. (Abraham A Santa Clara) Eletiink — csaladi hetilap. A kovetkezo szam 1998. julius 29-en jelenik meg. A cimlapon Demjan Zoltan t'elvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szerkesztok: Deak Terez, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordelo­­szerkeszto: Kocian Renata. Nyelvi szerkeszto: Volfne Lehel Gyongyi. A szerkesztoseg cime: Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/ 326 864. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap a SzK Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziil. Nyomja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Keziratot nem orzilnk meg es nem killdunk vissza. A kozolt irasok nem feltetleniil tiikrozik a lap velemenyet. Minden napra egy csatdt! Fura ez a mostani emberi tarsadalmunk. De hat mi tettiik azza, emberek. Tantorogva rojuk utjait, pedig mi epitettiik ilyen girbe-gorbere az emberi boldogulas utjait. Senki mast nem okolhatunk! Miota az emberi kozosseg tarsadalomma szer­­vezodott, az egyen torekvesei tisztan, gatlastalanul sehol nem ervenyesiilhetnek. Igazodnunk kell egymashoz. Ezt kivanja az erdekiink, ha a masok tamo­­gatasat torekveseinkben elvezni akarjuk. Ahogy a nota is mondja, „egyedul nem megy”. Egymasra tamaszkodva kell elniink. Ez az egye­­diil esszerii meg­­oldas. Vonatkozik ez az emberi kozosse­­gekre, kisebb-na­­gyobb szervezo­­desekre is. A csa­­ladra, a falura, a ter­­melesi egysegekre, politikai- es erdekszovet­­segekre, tomorulesekre, nemzetekre, sot magara az egesz emberisegre is. Tarsakon, tamogatokon keresztiil az ember konnyebben ervenye­­sitheti egyeni szandekait. Persze nem gatlastalanul, egy az egyben, hanem csakis attete­­lesen. Ilyen a vilag rendje, amibol persze sokfele konflik­­tus, humoros es kevesbe humoros helyzet, sot veres osszecsapas tamad, mivelhogy nem vagyunk egyformak, sem mint egyenek, sem mint kbzossegek. Mas a vermersek­­letunk, nem allunk a megertes, a muveltseg azonos fokan, hogy csak a legfontosabbakat emlitsem. Hogy kozismert peldara is hivatkozzak, nem kell a szomszedba menniink. Az ujsagok naponta tele vannak ilyen egyeni, helyi, orszagos vagy nemzetkozi konfliktu­sokrol, dsszcsapasokrol szdlo hirekrol. Mivel erdekeink ervenysitese soran nem igen vagyunk masokra tekintettel, nem olyannak latjuk magunkat, mint amilyennek masok latnak minket, vagyis gyonge labon all az onismeretiink. Gondoljunk csak a legutobbi esemenyek egyikere, a Magyar Koalicio Partjanak megalakulasara es a korulotte kialakult hercehurcara. Ezek a tortenesek nem mindig voltak szivderitdek es humorosak, en megis ezeket eml item. Mivel kivulrol nezve a valyuharc is lehet Mikszath tollara illoen deriis, hiszen a legfobb tulekelok mindegyike valami­­fele elnok lett. No meg persze kepviselojelolt! Ugy lett egy part egy part, hogy nem egy part, llyesmit is csak a Nagy Paloc szulofoldjen lehetett kifundalni! Persze nines haboru aldozat nelkul. A nagy csa­­tarozas kozben Csaky Pal 80 szazalekos, A. Nagy Laszlo 20 szazalekos ember lett. Mar az „egyseges” part nevenek roviditese (MNP) derulesre ad okot, hiszen ugyanez volt a roviditese Rakosi Matyas Magyar Kommunista Partjanak is. Avatatlanoknak, kivul­rol nezve ilyennek latszanak a „mi” nagy es szent magyar csataink. Es akar hiszik, akar nem, megis akad komoly, civi­­lizalt „nyugati” ember, aki mar­mar nem tud elni az itteni zuros viszonyok nelkul. Nemreg olvastam Szasz Imre Permanens agonia cimu jegyzetet, amely­­ben megemlit egy angol ironot, aki hosszabb ideig elt tajainkon, aztan Daniaba tavozott, es most leveleben felpanaszolja, hogy „unja a danokat, hianyzik neki az itteni permanens agonia. Sze­­relmeink lobogasa, csalodasaink gyotrelme, kuszkodesiink faj­­dalmai, az a lavaomles, amit kilok beloliink az elegedetlen­­seg a vilaggal, az orszaggal, a nemzettel, a tarsadalommal, a politikaval, onmagunkkal, gyer­­mekeinkkel, sorsunkkal szem­ben.” Mit lehet mindehhez meg hozzafuzni? Talan azt. amit Szasz Imre is hozzafuzott: „Kiviilalldnak szines, erdekes nep lehetiink. Magamutogato nep. Szinpadi nep? Boldog nep? Csak hat a szerepeinket csak reszben rogtdndzziik ma­­gunknak, a sziviinket csak reszben festjiik mi magunk veresre. Belesegit ebbe a nagy sminkmester, a korulottiink levo vilag.” Eppen ezert, es talan eppen ezert jo lenne, ha a sziin­­telen harcra neve It esziink neha­­neha egy-egy percre csendes szemlelodesre elpihenne. Hatha akkor a dramai szerep helyett mas szerep is felkinalna magat a vilag zurzavaraban. SZOKE JOZSEF M. Nagy’ Laszlo felvetele

Next

/
Thumbnails
Contents