Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-08 / 14. szám
z4 J6sagos Jegesmedve Izlandi mese Grim szigeten egyszer, hogy, hogy nem, kialudt a tuz. Tel derekan jartak, kemeny hideg volt, a tengerszoros is befagyott mar. Mivel a jegtakaro eleg erds volt, a szigetlakok egy szelcsendes napon elhataroztak, hogy harom iigyes embert atkiildenek Izlandra tuzert. Kora hajnalban indultak utnak a tuzhozok. Alig derengett meg, de az egesz falu lekiserte oket a partra. A harom ember nekivagott a jegnek. Jo vastag jeg volt, bizvast atkelhettek rajta. Am ahogy a szoros kozepere ertek, egyszerre megiscsak megszakadt a tenger jegtakaroja. Nem volt szeles a rianas, de messze elnyult delre es eszakra, latni sem lehetett a veget. Ketten koziiluk nagy uggyel-bajjal atugrottak rajta, a harmadik azonban elbatortalankodott, nem mert nekivagni. A tobbiek atkialtottak hat neki, hogy terjen vissza a szigetre, azzal tovabbindultak Izlandnak. A harmadik sem akart azonban dolgavegezetleniil hazaterni, elindult a rianas menten, hatha talal egy keskenyebb helyet. Am estefele beborult, delrol vihar tamadt, zuhogott az esd. A jeg szettoredezett, s az ember egy kis jegtablara szorult, amelyet a hullam es a szel a nyilt tenger fele sodort. A hanykolodo hullamok kozott egyszerre csak egy hatalmas jeghegy tunt fel. A jegtabla lassan odaert hozza. Az embernek se kellett tobb, kiugrott, es felmaszott a hegyre. Azt hitte, most egy ideig legalabb biztonsagban van. De ahogy kapaszkodik felfele, egyszerre csak megpillant egy jegesmedvet. Nosteny medve volt, bocsai ott fekiidtek alatta, testevel melengette oket. Az embernek a haja szala is egnek allt ettol az uj veszedelemtol. Ehes volt, faradt, kimeriilt, s amugy se adott volna egy lyukas garast sem az eleteert. A nosteny medve azonban felallt, odament hozza, koriilszaglaszta, aztan a fejevel jelezte, hogy jojjon kozelebb, bujjon be a bocsok koze. Az ember reszketett a felelemtol, megis dsszebujt a mackokkal. Az anyamedve pedig tejjel kinalta, hadd csillapitsa szomjat, ehseget. Reggelre kelve az anyamedve ertesere adta, hogy maszszon fel a hatara, es kapaszkodjek meg rajta. Az ember lgy is tett. Akkor a medve felallt, megrazta magat. Az ember leesett rola. Igy tortent ez harom napon keresztiil: az anyamedve ejjel tejjel taplalta az embert, nappal pedig a hatara iiltette, azutan ledobta. A negyedik napon azonban hiaba razkodott az anyamedve: az ember erosen kapaszkodott, nem esett le a hatarol. Akkor a nostenymedve fogta magat, beugrott a vizbe, es kiuszott Grim szigetere. Amikor partot ertek, az ember gondolta, illik meghalalnia a jocselekedetet. Intett a medvenek, hogy jojjon utana. Mentek, amig a faluba nem ertek, ott is az ember hazaba. Az ember megfejte a legjobban tejelo tehenet, s a medve annyi tejet ihatott, amenynyi csak belefert. Ezutan bement az istalloba, kivalasztotta s levagta a ket legszebb godolyet, majd a szarvuknal osszekotve, a medve hatara erositette oket. A medve elegedetten lecammogott^a tengerre, es viszszauszott a bocsaihoz. Mig a szigetlakok amulva neztek az uszo medve utan, hajo bukkant fel Izland felol, s kedvezo szellel kozeledett Grim szigete fele. A korlatnal pedig ott integetett az a ket ember, akik a varva vart tiizet hoztak. NAGY ZOLTANILLUSZTRACIOJA
