Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-01 / 13. szám
Ferenczy Anna Egyediil A hosszu tel utan vegre kitavaszodott. Elso a kinti munka, a benti varhatott. Juliskat Jakab szinte mindenhova elkiserte. Hallgatott is erte eleget az anyjatol, de 6 azzal nem sokat torodott. Nem gyerek mar, mindenrol megvolt a velemenye. Juliska kora hajnaltol jarta az erdot. Az allatoknak kellett a zold. Volt olyan nap, hogy haromszor is fordult, mire a kis hazra koszdntott a reggel. Nene ott varta a kapuban a kicsivel a karjan. Szanakozva nezte Juliskat, aki nagyon lesovanyodott, alig tudta szoptatni a gyermeket, de nem volt megalias, pihenes! Nem is panaszkodott, csak ejszaka fogta el a keseruseg. Az agyban alig bfrt megfordulni, vallai sajogtak, fajtak a sok batyuzdstol. A gyermeket mar megszokta, de a szegyent, a megvetest meg nem. Ugy erezte, a halal leselkedik ra, mintha beigazolodna Gergo anyjanak mondasa, hogy Gergo nelkiil csak felig el, csak vergodik. Bekesseg? Mar gyermekkora ota ahitozott utana, de minel jobban ahitozott utana, az annal jobban eltavolodott tole. Az 6 bekessege csak addig tartott, mig Gergovel orizte az allatokat, meg egymas ujjait szamolgattak. Kezei elnehezedtek, ujjai megvastagodtak, tele vannak tovissel, a zsenge fu beleevodott a borebe, a sok pelenkamosas sem segitett rajta, a lug kimarta a kezet. Hiivosek voltak a hajnalok. A felelemtol es a hidegtol remegett a gyomra. A Nagy-arkon futott fel, nehogy az erdesz eszrevegye. Az akacosban mindig egy bodzafa tovebe szorogatta a fuvet, itt kbtotte a lepedobe, es leguritotta az arokba. Idobe telt, mig felkfnlodta a hatara. A nedves avartol alig birt lepni, de sietett, mert meg egyszer akart fordulni. Keriilgette a vizeket, nagyokat csuszott. Fel-felpillantott, nem latja-e valaki, amikor kiert az arokbol, a foldbe gyokere-zett a laba. Gyorgybt latta a partbol kifordult fahoz tamaszkodni. Ijedteben nem tudta, mit csinaljon. Nyugalmat probalt eroltetni magara, de a szive a torkaban kalimpalt. Nem tudott meg egyenesen allni sem, mert a batyu hoi elore, hoi meg hatra rantotta. Gyorgy kinyujtotta a karjat, es belemar-kolt a lepedobe. Igy forditotta maga fele. Juliska rogton eszrevette, hogy nem ittas, inkabb szinjozan, de hogy most ez jo-e vagy rossz, nem tudta eldonteni. Az arokbol 16 priiszkolese hallatszott, Juliska osszerezzent, akaratlanul is kozelebb huzodott, de nem banta volna, ha osszezarul folotte a part, mert semmi jot nem nezett ki Gyorgybol. — Kell ez neked?? Juliska hallgatott. — Mi az isten, csak nincsen valakid?? Gyorgy a lepedo kotojet mindket oldalon elmarkolta, es egeszen kozel huzta magahoz: — Kellesz nekem, Juliskam! — razta meg batyustul, es minden erejevel a partbol kifordult fa fele taszitotta ugy, hogy a fuvel tomott lepedo atfordult rajta. Juliska nem tudott vedekezni. Ettol a naptol kezdve meg jobban gyulolte Gyorgyot, es iszonyuan felt egy masodik gyerektol. De hallgatott, mint mindig, csak csendben vart, tele felelemmel. Gyorsan bekoszontbtt a nyar. A gyereket hatara kotve j ottment, dolgozott megalias nelkiil. Ha a munka megengedte, kiultek a pitvar ele, es neztek a gyereket, mint regen... Csak Gyorgy gyakori megjelenese okozott riadalmat. A koszontesen kiviil alig szolt valamit. Leguggolt a kislanyahoz, aki rogton a hajaba csimpaszkodott, az olebe kapta, fordult vele egyet-kettot, cuppantott mindket arcocskajara, es ment tovabb komoran. Az egyik nap Juliska a pitvar elott tilt a fejoszeken, Gyorgy a 1 any aval hancurozott, amikor megerkezett Andris. A latvany elnemitotta. Tehat igaz, fordult vele egyet a vilag... Vajon mi jatszodhatott le a hatuk mogott, milyen ero lokhette ennek a karjaiba? Egy darabig ertetleniil allt, majd a kis vasgyurora tekintett, akinek a nyakan levo szemolcs is arulkodott, epp olyan iil Gyorgy fule mellett is. Kifele indult es a kocsmanak vette az utjat. Becsapottnak erezte magat. A csaladjat. Lehet, hogy megis a felesegenek van igaza, aki kezdettol fogva ebben kereste az occse halalanak az okat? Vajon tudta ezt Gergo? De mindjart felelt is maganak: nem, nem tudhatta, hiszen oelotte nem titkolt semmit, mindent megbeszeltek, ezt is elmondta volna. Hiaba toprengett most mar ezen, a titkat elvitte magaval, csak talalgatni lehet. Nemhiaba feltette, remegett erte ugy az anyja, az Acs-atok beteljesedett. Sziiretkor Szemermetes Imre megkerte Juliska kezet, de 6 nemet mondott. Gyorgy Sogorekkal targyalt, mar ugy latszott, ok nem is bannak a hazassagot, Gyorgy olyan, mint a kezes barany. Juliska viszont szotlan, ot nem lehet becsapni. A farkaskarmok tobbszor is a husaba martak, egy eleten keresztiil hordozni fogja a nyomait. Az estek elviselhetetlenek voltak. Juliska ilyenkor erezte legjobban, mennyire egyediil van. Mikor kislanyat megfiirosztotte, megetette es lefektette. Neneek a sok csapastol nagyon megoregedtek, legyongiiltek, es mar a tyukokkal aludni mentek. Ilyenkor a nagy csendben nem birt bent megmaradni... Ki a szabadba, ahol legalabb a szel simogatja, a fak levelei sugnak a fiilebe kedves emlekeket. Szomjusagot erzett, de visszamenni nem akart, a kuttal nyikorogni sem, gondolta, szolot szakit. Sebesen lerohant a barazdan. A hold most kandikalt ki a hegy mogul, vorbs korongja szemlatomast tavolodott a hegytol. Hogy szereti es csodalja ezt az oriast, amelybol ero es vegtelen nyugalom sugarzik! Hanyszor, de hanyszor megcsodalja a kicsit oldalra billentett fejet, gombhoz hasonlo szajat, mely szemgodreit. Hirtelen leguggolt, ujjai alatt roppantak a furtok. Az inget elol osszemarkolta, azon keresztul is erezte a szolo hidegseget, es mar rohant is fel-fele a barazdan. Lekuporodott egy szilvafa tovehez, hatat kenyelmesen nekitamasztotta, es mohon szemezte a gyiimolcsbt. A tucs-kok mar elnyujtva huztak, hogy praszty, praszty. De miert igy, ki tudja, Igy mondta Nene, meg az oregek. KONYVROL KONYVERT Ferenczy Anna a szlovakiai magyar szinjatszas ismert egyenisege. Olvasoinkat arra kerjiik, soroljak fel legalabb harom szerepet. Valaszukat 1998. julius 14-ig kerjiik postara adni a kovetkezo cimre: Eletiink szerkesztosege, Radlinskeho 27.; P. O. Box: 66., 810 05 Bratislava. A he lyes megfejtok koziil harman konyvjutalomban reszesiilnek. A 10. szam helyes megfejtese: Utazas a koponyam koriil. Konyvjutalomban Toth Iveta komaromi, Milyo Mariann pozsonyi es Balazs Beata nagykiirtosi olvasoink reszesiiltek. Gratulalunk! Kopocs Tibor illusztracidja
