Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-06-03 / 11. szám
kezem, ha akarod. — Meggyogyulsz, Catherine. Tudom, hogy meggyogyulsz. — Szerettem volna levelet frni neked, arra az esetre, ha valami tortenik. De nem frtam meg. — Nem akarod, hogy elhfvjam a papot vagy valakit? — Csak te legy itt — mondta. Es egy kicsit kesobb: — Nem felek tole. Csak gyulblbm. — Nem szabadna ennyit beszelnie — mondta az orvos. — Jo — mondta Catherine. — Nem akarod, hogy valamit elintezzek, Cat? Talan hozhatnek neked valamit. Catherine mosolygott. — Nem. — Es kesobb: — Ugye, ahogy velem voltal, ugy nem leszel massal? Es ugye nem mondod mas lanynak azt, amit nekem? — Soha. — De azt akarom, hogy jojjenek utanam masok is. — Nekem nem kell senki. — Tul sokat beszelnek — mondta az orvos. — Maganak art a beszed. Jobb, ha Mr. Henry kimegy a szobabol. Inkabb jbjjon vissza egy kicsit kesobb. Maga nem hal meg. Ne beszeljen ilyen csacsisagokrol. — Jo — mondta Catherine. — Majd en megyek tehozzad, es veled leszek minden ejszaka. Nagyon nehezere esett a beszed. — Kerem, menjen ki a szobabol — mondta az orvos. Catherine ram hunyori'tott, az area szurke volt. — Itt varok az ajto elott — mondtam. — Ne aggodj ertem, szerelmem — mondta Catherine —, egy csoppet sem felek. De olyan hitvany es gonosz dolog ez. — Te edes, draga, bator. A folyoson varakoztam. Sokaig kellett varni. Aztan kilepett a szobabol a nover, es odajott hozzam. — Mrs. Henry allapota sulyos — mondta. — Nagyon aggodom erte.- Meghalt? — Nem. De elveszitette az eszmeletet. Ugy latszik, tobb veromlest kapott egymas utan, es nem birtak megalh'tani. Bementem a szobaba, es vele maradtam, mig meg nem halt. Mar nem tert tobbe eszmeletre, es nem tartott sokaig az egesz. A szoba elott a folyoson talalkoztam az orvossal. — Van meg valami teendom ma este? — kerdeztem. — Nines. Nines itt mar semmi tennivalo. Elvigyem a szallodaba? — Kbszbnbm. Jobban szeretnek meg itt maradni egy kicsit. — Ilyenkor az ember nem tud mit mondani. En sem tudom, hogy... — Nem — mondtam. — Ilyenkor nem lehet mondani semmit. — Jo ejszakat — mondta. — Nem akarja, hogy hazavigyem? — Nem, kbszbnbm. — Nem volt mas lehetoseg, higgye el — magyarazta. — A mutet is azt bizonyftja, hogy... — Ne beszeljunk rola. — Szeretnem magat hazavinni. — Nem, kbszbnbm. Elindult a folyoson. En pedig megalltam a szoba ajtajaban. — Meg nem szabad bejonni — mondta az egyik nover. — Nekem szabad — mondtam. — Meg egy kicsit varjon. — Menjen innen — mondtam. — Menjenek innen mind a ketten. De amikor a novereket kitessekeltem, es beesuktam utanuk az ajtot, es eloltottam a villanyt, az sem ert semmit. Mintha egy szobortol akartam volna elbucsuzni. Egy kis ido mulva kimentem a szobabol, elhagytam a korhazat, es gyalog indultam haza a szallodaba, a szakado esoben. Forditotta: Orkeny Istvan Kopocs Tibor illusztracioja KONYVROLKONYVERT Irjak meg Hemingway legalabb egy regenyenek cimet. Valaszukat 1998. junius 16-ig kerjuk postara adni a kovetkezo ci'mre: Eletijnk szerkesztosege, Radlinskeho 27.; P. 0. Box: 66, 810 05 Bratislava. A helyes megfejtok kozul harman konyvjutalomban reszesulnek. A 8. szam helyes megfejtese: Mora Ferenc: Beszelgetes a ferdetoronnyal. Konyvjutalomban Kaszonyi Istvan nagykaposi, Bornemissza Balazs holembai es Szabo Zsuzsanna szenci olvasoink reszesultek. Gratulalunk! Csokonai Vitez Mihaly Posonyi Tsuda-modi Mit latok ott ama ezifra epuleten Ki'vul mestersegen vett e keruleten? Allat, de messzirol meg sem tudom fogni Hogy mitsoda nevet merjek rea fogni! De rea se nezek, mikor mellettem el megyen. Tan hozza vetesbol meg mondom, mi legyen. No itt van mar, latom, de mi? edj szokatlan Ket labu allat 6, meg pedig tollatlan. Hanem ollyan orszag lakosa lehetett, Hol a’ selyem bogar nyajjahoz ferhetett, Mert bar mint hordozzam a szememet rajta, Nem alh'thatom azt, hogy e Magyar fajta, Sot azt is sajnalom, hogy Magyar Hazamba Az illynek is el tsusznak ember szamba. Sok mar ez! es ennek ha nem allsz ellene, Mi lesz ugy beldllunk, Magyarok Istene! Ha Plato illyeket latott, a’ nem tsuda, Hogy edj embert boltsen le frni nem tuda. Csuda, hogy ezt latvan jarni ide s tova Meg nem riadt toile a Nap’ bokros lova. Felo is, hogy az illy’s tobb illyen Skeleton Vazak miatt el ne kapasson Faeton. Ni mint hannya fejet, talan tsipik hatul Vagy fel a’ Jupiter tuzes ostoratol, Haja fel van hajtva a’ feje bubjara, Mint a’ kit keszitnek hoher pallosara! Lagerozott kepe hellyen a’ hajdani Idonek okrei bealltak szantani, Kekes szemeink behullott godribe Nagy fizetesert sem mernek ugrani be. Szajabol az orlok mind kihullottanak, Hellyein tsak viasz potzkotsak allanak; Es hogy ki ne szopjak inyerdl azokat Felve tsokolgattya a’ Gavallerokat. A’ Fulein ket rez karikak fuggenek: De jol van! Kell tzeger, hogy jol el keljenek. Legyen ugy, de meg is talam otet ejjel Arra kotik, hogy ne barangollyon szejjel. Ni, keszkenojenek allaig all fodra, Igen, de o benne edj nagy gugat sodra. ‘S hogy el fogyott mejje’ helyet ki potollya, Hosszu inge melle keszkenojet tollya. El fonnyadt karjain a szarvasnak bore, Minden szembltsdket el sikkaszt elore, Labait az uton szerte szejjel hannya, Mint a’ ki ezustos sarkantyujat szannya. Tessek, el mehet hat ezzel a’ Kis Asszony, Hogy busulasomba tobbre ne fakasszon — Oh bar tsak elne meg Kreta szigetebe Pazifae fia Dedalus kertebe, Tarthatna is arra meltd jussal szamot, Hogy Magyar orszag is adoz neki vamot, Adhat, meg pediglen karosa nem lenne, Ambar minden heten 9-et meg enne. (Avers 1786- 87-ben irodhatott, a kolto ismeretlen versei koze tartozik. A versben az idegen modit gunyolja, alighanem egy ketes hi'ru pozsonyi damat modellizalva. Az utolso negy sor a Kreta szigeten epult labirintusra utal, ahol a mondabeli felig ember, felig bika, a Minotaurusz ki- Ienc6venkent k6t ifjat es het leanyt kovetelt taplalekul.)
