Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-06-03 / 11. szám

A hatalommegosztas eotvosi eszmerendszererol 185 evvel ezelott szuletett Eot­­vos Jozsef, a XIX. szazad nagy magyar politikai gondolkodoja. Az bvfordulb okan is, de a jelen politikai gondolkodas nehany vonatkozasa kapcsan is, cbl­­szeru megismerkedni Eotvos Jdzsefnek az dllamhatalom gyakorlasaval kapcsolatos ne­­zeteivel, hisz a hatalommeg­osztas a politikai gondolkodas­­nak 6s a hatalom intezmdnye­­siilesenek egyik legnagyobb hatasu aramlata volt az elmult harom evszazadban, s az ma is. Ez a kerdeskor Eotvost is fog­­lalkoztatta. E temara vonatko­­zoan irta meg 6tfogo, nagy je­­lentosegu muvet: A XIX. szazad uralkodo eszmeinek hatasa az allamra cimmel, amelynek elso kotete 1851-ben, a masodik pe­dig 1854-ben jelent meg. ban ketsegeit fejezte ki. Velemenye szerint a hatalommegosztas eddigi kormanyzasi rendszerenek elfogada­­sa a 19. szazad kozepen az Osztrak—Magyar Monarchiaban bi­­zonyos hatarokon tul mar az allam fel­­adatanak ellatasat is veszelyezteti. A hatalommegosztas jelentoseget csak mint az allammal kapcsolatos jelen­­segek megismereshnek mbdszerht fogadta el. Muvenek 148. oldalan (II. kotet, Budapest 1981) igy ir: a ha­­talmak megosztasanak elmelete szintoly hasznot ton az allamtudo­­manyokban, mint aminot a bonctan­­nak az orvostudomany". Eotvos egyik kiindulasi pontja: a hatalom megosztasa az allam gyen­­gulesehez vezet. Nyilvanvalo, hogy Eotvos a tarsadalom 19. szazadi jel­­lemzoi, novekvd feszultsegei lattan jutott arra a kovetkeztetesre, hogy az egyeni szabadsagot nemcsak az al­lam veszelyezteti — ami ellen tehat hatalmanak a megoszlasa a 17. sza­­zadbeli Angliaban vedelmet biztositott —, hanem hogy a polgart csak az al­­lamhatalom ereje es szilardshga bv­­hatja meg. S egyben felteszi a ker­­dest: „Kire ruhazni a jogot?“ S a vala­­sza: Az a megoldas, amikor egy-egy hatalom megvalositasaval kizarolago­­san biznak meg „egy embert", vagy „akar az allampolgdrok egy osztalyat", lehet hogy egyensulyhoz vezet, ez az allapot azonban a „legtel­­jesebb nyugalom egyszersmind", ami „mindig a legnagyobb tespedesre vezet“. Az Jdealis allapot11 az, amikor ugyanaz a hatalom kulbnbbzd tarsa­­dalmi erok kezeben van (az emlitett mu 149. es 150. o.). Az eotvosi hatalmi egyseg az alla­­mi akaratkepzes egysegessegenek kovetelmenyeben jelenik meg. Az al­lam organikus felforgdsanak hatasan tul itt lenyegeben arrol van szo, hogy Eotvos, Montesquieutol elteroen — es utana meg sokan masok — nem tudja elfogadni azt a felfogast, amely szerint az, ami a torvenyhozason tul van s nem igazshgszolgaltaths, az szervezetileg es funkcionalisan is vegrehajtasnak minosul. Teny, hogy az allami tevekenyseg iranya kizaro­­lag tdrvenyi-normativ eszkbzokkel nem hatarozhato meg. Eotvos bppen a kormdnyzati hatalmat kulbnbozteti meg, amely az allami akaratkepzes­­nek a torvenyhozassal egyenrangu tenyezoje. A kormanyzo hatalom „csak targyara nezve kulbnbbzik a torvenyhozo hatalomtol, nem pedig lenyegileg" — mondja. Maga az aka­ratkepzes mint tunkcio tehat egyse­­ges, meg akkor is, ha megvalbsftasa kulbnbbzo szervekre, illetve szeme­­lyekre van bizva. Eotvos szerint a vegrehajto hatalmat a torvenyhozo hatalomnak kell alavetni, az allam kormanyzasat azonban nem lehet a vegrehajto hatalom egy szintjenek te­­kinteni. Ebben az brtelmezesben kap jelentoseget az a megallapftas, mely szerint az allam celszeru elrendeze­­senek alapja nem az, hogyan lehes­­sen az allam vegrehajto hatalmat a torvenyhozastol elkuloniteni es fug­­getlenne tenni, hanem hogy hogyan lehet az elsot a legtokeletesebben alaja vetni az utobbinak (az emlitett mu 147. o.). Eotvos Jozsef tehat a hatalom­megosztas olyan elvi kovetelmenyei mellett szallt sfkra, amelyek a modern hatalommegosztas jegyeivel esnek egybe, s az un. egyensulyozo kor­­manyzati technika megoldasaikent vehetok szamitasba. Eotvos az allam tarsadalmi szerep­­vallalasaval, illetve tarsadalmi be­­avatkozasaval kapcsolatban azt vall­­ja, hogy az allamhatalom szervezete­­ben es belso elrendezeseben rejlik a politikai szabadsag megovasanak egyik nagy biztositeka, amely elso­­sorban a vhlasztbjog szabalyozasd­­ban, a kozugyek vitelenek felelosse­­geben stb. nyilvanul meg. Masreszt azonban a politikai szabadsag kisze­­lesftese az allamhatalom bizonyos korlatozasaban van. Itt nagy szerepet szan Eotvos a birbsagoknak, mint az allam beavatkozasa ellenorzesenek funkciojanak. Eotvos e tekintetben ki­­fejtett vegso konkluzioja: egy legfobb torvenyszek sziiksegessege. Ez azt a hatalommegosztasos, modern kove­­telmenyt fejezi ki, miszerint a hatalom tarsadalmi meghatarozottsaga nem­­hogy kizarna, ellenkezoleg, szukse­­gesse teszi intezmenyi ellenorzese­­nek megteremteset is. Az alkotma­­nyozasban s az intezmenyepftesben ez a gondolat lenyegeben csak a 20. szazad kozepere valik altalanossa az alkotmanybirbsagok felallftasaval azokban az orszagokban is, amely­nek szinte azt megeldzoen is kizarb­­lag parlamentaris hagyomanyaik vol­­tak. E tekintetben igy fogalmazott: „... mig az alkotmany fdnnall, s a torveny nines eltorolve, a biro egyes esetre ki­­mondott itelete fblbtte all a torvenyho­­zas akaratanak, fensosege nem egyeb a torvenyek fensosegenel..." (emlitett mu 411. o.). Eotvos Jozsef munkassagaban to­­vabbi fontos elem a hatalom tarsadal­mi ellendrzeshre vonatkozo felfoga­­sa. Kiindulasi pontja a Rousseau-i „nep iranyabani fugges“ ideajaval va- Io elegedetlensege, mivel ez szerinte „nem nyujt kello biztositekot a szabadsagnak". Abbol indul ki, hogy egy homogennak tekintett tarsada­­lomban tenylegesen az egyedisege­­ben erotlen allampolgar all szemben az allamhatalommal. Eotvos felfoga­­sa szerint arra van szukseg, hogy az egyen ne elszigetelten alljon az al­lamhatalom ellenhben. „Az egyetlen veddeszkoz tehat korunkban az allam mindenhatosaga ellen ugyanaz, amely szazadokon at szolgalt oltalmul mindenfele korlatlan hatalom ellen: tudniillik: hogy a kozsegnek, tarto­­manynak, s altalaban az allamban le­vo szervezeteknek, melyek az egyent az allammal egybefuzik, bizonyos kdrt adjanak onallo tevekenysegre, s ezaltal az allamhatalomnak gyakorla­­tilag szilard hatarokat vessenek" (em­litett mu 345. o.). Amig tehat a birbsa­­gok a hatalom intezmenyi elrendeze­­sere hivatottak, addig az allamban le­­tezb szervezetek a hatalom totalis tar­sadalmi korlatozasanak rendszerebe illeszthetok. Eotvos az „erds kozse­­gek alkotasa" mellett ervel, masreszt az egyesuletek, az egyesiilesi jog es az egyeni szabadsag szoros kapcso­­latara hi'vja fel a figyelmet. Az egyesu­­lesben, az egyesuletek mukodeseben az egyeni celok es erdekek megvalo­­sitasanak elengedhetetlen felthtelht latja. Ennek kapcsan le kell szogezni, hogy itt erne eotvosi koncepcio olyan kriteriumarol van szo, amely majd szazotven evvel kesobb is, a pluraliz­­mus keretei kozbtt mind idoszerubbe valik es merul fel mind altalanosabb ervennyel, s mely arra hivatott, hogy az allampolgart erositse az allamha­talom elleneben. Mindent osszevetve elmondhatjuk, hogy Eotvos Jozsef a hatalom meg­­osztashval kapcsolatos majd 150 hv­­vel ezelott megjelent elmelkedesevel a hatalom intezmenyesulesenek azokat az iranyait vetitette elore, amelyek sok ponton a hatalommegosztas korszeru felfogasaval talalkoznak. A hatalom in­­thzmenyesulhsevel kapcsolatos altala­­nos kovetkeztetesei azzal a fejlodesi irannyal esnek egybe, amelyet ma mar a hatalommegosztas modern, 20. sza­zadi fejlemenyei koze sorolunk. DR. GYORGY ISTVAN A 19. szazad kozepere a hata­lommegosztasos gondolkodasnak mind tradicionhlis tarsadalmi megha­tarozottsaga es tartalma, mind intez­­menyi-kormanyzati megjelenesi for­­maja nagy mertekben veszitett aktua­­litasabbl. Az ujonnan elfogadasra ke­­rulo alkotmanyok rendre visszathro­­en, de egyre gyengijlo meggydzo ero­­vel ismetelgettek: a hatalom megosz­tasa a szabad kormanyzas elofeltete­­le. Ekkorra azonban mar a hatalom­­gyakorlas kozponti kerdeseve nem ez, hanem a valasztojog, pontosab­­ban az altalanos valasztojog problh­­maja valt, es amit hozzakapcsoltak: a parlamentarizmus, a kizarolag tor­­venyhozasnak felelos kormany rend­­szere. De megjelent a tarsadalmi ero­­vonal masik thnyezoje is: a munkas­­osztaly, amely olyan tarsadalmi ero­­kent lepett a tortenelem szinpadara, amelytol az a politikai tolerancia, amit a hatalommegosztasos gondolkodas adaptalasa felthtelezett, tobbe nem volt elvarhato. Eotvos Jozsef a ma­gyar allamhatalmi szervezet meguji­­tasa kbriili politikai harcokban, s el­­meleti sfkon is, olyan nezetet kepvi­­selt, amely lenyegeben egyet jelentett az akkori hatalommegosztasos gon­dolkodas elutasftasaval, de a hatalom intezmenyesuleshvel kapcsolatos al­talanos kovetkeztetesei azzal a fejlo­­desi irannyal esnek egybe, amelyet ma mar a hatalommegosztas mo­dern, 20. szazadi fejlemenyei koze sorolunk. Altalanosshgban szolva: Eotvos a hatalommegosztasos gon­dolkodas konkret tarsadalmi-politikai es taktikai jelentoseget emelte ki, s mint ilyet a 17-18. szazadbeli Anglia, illetve Franciaorszag politikai viszo­­nyaira tartotta jelentosnek, a 19. sza­zadi alkalmazhatbsagaval kapcsolat­ban azonban mar tobb vonatkozas-

Next

/
Thumbnails
Contents