Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-06-03 / 11. szám

Emlekezteto Junius 3. — Harmincot eve halt meg Nazim Hikmet torok kolto. Junius 5. — Szaz eve sziiletett Federico Garcia Lorca spa­­nyol kolto es drama­­iro. Junius 6. — Kilencvendt eve sziiletett Aram Hacsaturjan ormeny zeneszerzo. Junius 7. — Szazotven eve sziiletett Paul Gauguin francia festo. Junius 11. — Negyszaz­­huszondt eve sziiletett Ben Jonson angol dramairo. Junius 14. — Ketszaz eve sziiletett Frantisek Palacky cseh tdrtenetird, eszte­­ta, publicista. Junius 15. — Szazot eve halt meg Erkel Fe­renc. SZIPORKAK Micsoda gylazatos bun a hazudozas! Eloszor is, ha valaki tulsagosan elveti a sulykot, arra hamar raj on­­nek; masodszor meg, ha valaki folyton fullent, senki sem hisz tobbe ne­­ki, meg akkor sem, ha egyszer veletleniil igazat mond. (Immermann) Ha azt gyanitjuk valaki­­rol, hogy hazudik, te­­gyiink ugy, mintha elhin­­nok: akkor verszemet kap, meg nagyobbat ha­zudik, es leleplezi magat. (Schopenhauer) Mi a hazugsag vegre is? Igazsag, mely alarcot hord. (Byron) ... ha keriilni akarjuk a hazug szot — jo minden­­kor keveset beszelniink, nagyra becsiilniink az igazat, es nem felejte­­niink sohasem a dolgok veget. (Goldoni) ... nem hazudik az, aki olyan valotlan dolgot mond, amit igaznak hisz, viszont hazudik, aki olyasmit allit valdnak, aminek valotlansagarol meg van gyozodve. (Grotius) Lam, a hazudozas min­­denre ir s vigasz! (Corneille) Indulas a hazateres remenyeben Hiaba az idojaras minden sze­­szelye: a nyar visszaforditatla­­nul a kiiszobon van. Es ha nyar, akkor nyaralas, szabadsag, ki­­randulas. Az idei nyar mar nem a regi, amikor csupan a pontosan meg­­hatarozott orszagokat valaszt­­hattuk uticelunkul. Lehetosege­­ink szinte korlatlanok. A gom­­bamod elszaporodott utazasi irodak kinalata valoban minden igenyt, elkepzelest kielegitd. A valasztaskor csak a penztarcank tartalma a meghatarozo. Joi emlekszem egy ma negy­­venen tuli ismerosom fiatalko­­ri almara, melyet annyiszor is­­metelgetett: eljutni Mallor­­kara, s abban a meses, csak ki­­valtsagosok, vilaghiressegek szamara elerhetd komyezetben tolteni egy hetet! Akkor tajt ugy beszelt errol a vagyarol, mintha a lehetetlent szeretne, es maga is belatta: ez a celja sosem teljesedik be. Manapsag viszont eleg betemi barmelyik kis utazasi irodaba, megvenni a nyaralast, s egyenesen Po­­zsonybol indul a repiilogep a Foldkozi-tenger csodalatos szi­­getere. Hasonlo - vagy olvasmanya­­ink alapjan talan meg Mallor­­kanal is varazslatosabb - hely­­nek tartottuk a gorog szigete­­ket. Azokat a helyszineket, me­­lyeket a mondakbol ismertiink meg, es a leirasok alapjan kii­­lonleges, istenek lakta rejtelyes videknek kepzeltiik el. S hogy Szlovakiabol tomegesen men­­nek majd oda az emberek? Ime, ez 1998 valosaga. Barmilyen hihetetlennek is tunik, a nyari szezonban hetente kilenc! - ta­­valy ot - repiilogep viszi a szlo­­vakiai turistakat Kreta szigete­­re. Persze a tobbi szigeten sem hianyoznak majd honfitarsaink, de az idei gorog slager egyertel­­miien Kreta. Olaszorszag es Horvatorszag is sokaknak lesz uticelja, annak ellenere, hogy az utobb emlitett orszagban az elmult evihez ke­­pest 22 szazalekkal emelkedtek az arak a szolgaltatasokra kive­­tett hozzaadottertek-ado miatt. Az utazasi irodak tulajdonosai mar most, az ideny elejen elege­­dettek. Allitolag a kinalatuk 80 szazaleka elkelt, mar elfogytak az utak. Arrol nem szivesen be­­szelnek (mert bizonyara kizart­­nak tartjak), hogy komolyabb problemak meriilnek fel a nyar folyaman. Mint peldaul az, hogy csddbe megy az iroda, es az iize­­meltetd tarsasag a hataron tul „felejti“ a mit sem sejtd, a nyara­­lasert meg a tel vegen befizetett utast. Bizzunk benne, hogy ez nem tortenik meg, es mindenki a biztos es nyugodt hazateres re­menyeben indulhat a vilagot fel­­fedezni, megismemi, es elege­­detten ter haza. Persze, mi itt Europa szive­­ben is a vilaghoz tartozunk. Ezert meltan tartjuk termesze­­tesnek, hogy a mi orszagunk is erdekes, vonzo a kozeli szom­­szedaink vagy a tavolabbi alla­mokban elok szamara. Valami­­kor nem csupan abban remeny­­kedtiink, hogy mi eljutunk az egzotikus tajakra, hanem azt is vartuk, hogy hozzank is eljon­­nek az idegenek. A kilencvenes evek elejen meg „erdekesek“ voltunk, a kivancsisag ide so­­dorta a turistakat. De aztan na­­gyon hamar betelt a pohar. Sza­­muk egyre csokken. Tavaly, az elozo evhez viszonyitva - az aktiv idegenforgalombol - Szlovakia devizabevetele mint­­egy otodevel csokkent: 1996- ban 672,2 millio dollar volt, ta­valy csupan 545,5 millio dollar. Az orszag gazdasaga szem­­pontjabol is csokken a turizmus jelentosege: 1996-ban a gazda­­sagi ossztermeles 3,6 szazale­­kat tette ki, tavaly viszont csak a 2,8 szazalekat erte el. Ez utobbi szamok kevesbe orvendetesek. S nem artana, ha a szakemberek melyebben ele­­meznek a visszaeses okat. A vi­­lag fejlett allamaira ugyanis ep­­pen az ellenkezd folyamat a jellemzo. Nem elegendo azt hangsiilyoznunk: a turistacsa­­bitashoz minden sziikseges adottsaggal rendelkeziink - a tengeren kivtil. Valosziniileg valami nagyon fontos megis­­csak hianyzik! S ha ezt a hiany­­zo tenyezot nem potoljuk, nem valtoztatunk rajta - s neven is nevezhetjiik: ez a szolgaltata­­sok szinvonala - ne varjuk, hogy ozonleni fognak hozzank az idegenek. Sot, meg a hazai­­ak is inkabb a hataron tul kere­­sik a feludiiles lehetosegeit. Ha tobbe is keriil, inkabb az uta­­zast, a szives kiszolgalast va­­lasztjak. DEAK TEREZ (a szerzo felvetele)

Next

/
Thumbnails
Contents