Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-06 / 9. szám
Ket arva szajabol a cigarettat, tapos ra egy nagy keserveset. Idegen, idegen mindenki ezen a vilagon! A csarnok legbelso zugaban megtomott hatizsakjan ul egy tatar katona. Nyarsegyenesen, mereven ul, egy pontra ragasztott szemekkel, mintha sator elott ulne nagy pusztasag tarsasagaban. Area sotetbarna, fenyes barna szemei vegtelenul szomoruak. Hosszu keskeny koponyaja kendovel van bekotve. Ugy jott el a korhazbol, hova fejen mely vagassal kerult. Semmilyen zajra sem mozdftja a fejet, s semmilyen latvanyra nem rebbenti meg a szemeit. Talan nem is hall es nem is lat semmit. A ket kitagadott a terem ket legtavolabbi pontjan van. Koztijk hemzseg, zsibong az europai babel, es ok nem latjak egymast. A magyar mar unja ezt a sok lelek nelkuli zajt, ezt a sok nem olvashato arcot. Borcsa most ad enni a disznonak, mondja magaban, s gyonge melegseg serked nyoman a lelkeben. Azutan rahajtja fejet a batyujara, behunyja szemeit, s probalja elhitetni magaval, hogy alszik. Egyszerre kunn az utcan vad kiabalasok s futo emberek dobbanasai hallatszanak. A kozeli Karoly-kapunal egy almos bajor katona kezen vezette a gazdaja lovat hazafele. A 16 valamitol megriadt, kitepte magat a puha kezekbol, s vad iramodassal rohant a palyaudvar fele. Mar patai csattogasat is lehetett hallani, mar latni is lehetett, amint a csarnok roppant ablakai elott felemelt fovel, tagult orrlikakkal, lobogo sorennyel vagtatott el. Az osztrak katonakbol tovabb maszott ki — nyulosan es kanyargosan — a nota, mint egy kiurgezett galandfereg. Az olaszok hangos rohogessel egy elromlott automata merlegen probaltak megmerni magukat. Az oroszok tovabb bamultak es mosolyogtak. A doktorandusz el nem vette volna szeme ehes szajat a konyv edes csecseitol a vilag minden kincseert. Mindenki tett, vett, aludt, enekelt, mozgott, mint azelott. Senki se figyelt oda, senkinek sem volt semmije a rohano allat. A magyar felugrott, termete teljes magassagra egyenesedett, labaiban viharos mozdulat volt, s lobogo szemekkel nezte a felseges allatot. A 16 egy pillanat alatt eltunt, mint riadt alom jelenese. Ebben a percben a legeny hirtelen megfordftotta fejet s a tomegen at, az egymasba mozgo idegen figurak csalitja melyen egy alakot latott. Egy alakot, mely meg felszoko mozdulatban volt az letunt 16 utan, melynek szemeiben az 6 szemeinek a langja, felig nyflt ajakan az 6 el nem kialtott kialtasa volt. A test ertette a megmozdult testet, a szem a szemet, a szaj a szajat. A tatar egy par lepest tett feleje, de a legeny mar felkapta batyujat s odarohant hozza. Mint ehes szaj a kenyerhez, mohon sietett egyik kez a masikhoz: — Szervusz, testver! — mondta boldog kacagassal magyarul a magyar. — Testver, testver! — motyogta tatarul a tatar. Leultek a batyuikra, szorosan egymas melle. A magyar gyermekes buzgassal kurkaszott eld holmijabol egy darab kenyeret, a tatar pedig valami ektelen kolbaszszeruseget lobalt tarsa ele. Minden falatnal uj unszolassal kinaltak egymast. Kozben zaporos boseggel beszeltek, mint akiknek hosszas hallgatasban duzzadt meg a lelke. A magyar beszelt Balatondorgicserdl, a ket lovukrol, a tehenukrol, Borcsarol s az oregebbik disznorol, aki az istennek se akar repat enni. Az edesanyja, a 16, s az otthon szelfd allatai voltak a tatar beszedeben is. A tatar tatarul beszelt, a magyar magyarul. De kenyeren at, huson at, szivbol csordult szavakon at a ket ember ertette egymast. Mert ott a kannibal Europa embererdejeben az os csalad tuzhelye sugarzott szivukbdl. A tuzhely, melytol szettevedtunk s azota vagyunk vilag rossza, Europa arvaja. Pavol Orszagh-Hviezdoslav Veres szonettek (reszletek) 5 6 mennyi ver ozonlik szerteszet, mely erek s izmok itala lehetne, a haladasba uj erot vihetne, s a holt anyagba bo nyarak hevet, hogy enyhitse a nyomor szegyenet. Kz brok feny elszallt a vegtelenbe, es harcterek gomolygo fijstje lepte az eljovendo hajnal szellemet. kz anyak konnye duzzado mederben hompblybg a kinok gyotro ugaran, es nap nap mellett uj gyasz fatyla lebben az arvak es az ozvegyek hajan. S a foldi let nemtoje? — Szarnyszegetten bolyong az arnyak karhozott honan. 31 Terj vissza hat, beke szep kora! Koszontsd felenk megvalto olajagad, s legy te a hit, melytol karunkba arad az uj remenyek pezsdito bora. Fojtsd el a testverharcok ostoba tuzet, s ne turd, hogy arvakat, anyakat, kik estelen meg egyre, egyre varnak, porba sujthasson a gyasz ostora. 0, epitsd fel a romba dolt vilagot es hegeszd be a sajgo sebeket! Bontsd ki vezeri, diadalmas zaszlod es gyujts alaja minden nemzetet! Es jbjjon vegre el a te orszagod: bekes jbvb, testveri szeretet! Racz Oliver forditasa Amasodikvilaghaboru aldozatainak, a koncentracios taborokban elpusztultaknak az emldkmtive a parizsi Pere Lachaise temetoben
