Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-04-22 / 8. szám

guardiaval, meg hat darab csaka­­nyos ferfiuval. — Hat tik? — mereszkedik ra­­juk Zia Nia. — Mi joban jartok? — Mink bizony utcat igazitunk, Zia, — mondja az ispettore. — Ejnye, hejnye, — csovalta meg a fejet Nia neno — meg ilyent se hallottam. De csak min­­denre raertek! Hat aztan, hogy igazitjatok az utcat? — Ugy, Zia, hogy lebontjuk ezt a te hazadat, mert nagyon kiugrik az utca sorjabol. Kuldott mar te­­neked efelul a borgomastro eleg frast, de te mind hallatlanna tet­­ted, hat most mar elkuldott min­­ket. Zia Nia eros, zdmok menyecs­­ke, az ispettoret akar megda­­gaszthatta volna, ha negyszem­­kozt kapja, de mar a bakteroknak, meg a csakanyos embereknek megse mehetett nekik. De nem is volt az neki eszeagaban sem, in­­kabb betessekelte oket a kuszob­­rol a tavernaba. — Ami parancs, parancs, an­­nak eleget kell tenni. De mar eh­­gyomorral megse fogjatok hozza, harapjatok egyet elobb, ti perdigiornok. Ha az embert fiistolt asinelli-vel kinaljak, akkor azt se banja, ha le­­naplopozzak. De a fiistolt tengeri­­szamarkat nagyon sok szalkaval ruhazta fol a jo isten, az csak ako­­vitaba aztatva iidito eledel. Az el­­so butilianal azt mondtak az em­­berek, hogy kar ezert a szep ha­­zert, de ami rend, az rend, aztan az angoloknak mas az fzlesuk, azok beszeltek tele a borgo­mastro fejet. A masodik butelianal azt mondtak, hogy de bizony ok inkabb a borgomastroba vagjak a csakanyt, mint ebbe a szep haz­­ba. A harmadiknal aztan mar nem mondtak semmit, mert ki az asztal tetejere borulva szenderedett el, ki az asztal alatt hiizta a bort. Zia Nia meg csak ezt varta, ak­kor elohuzta a nagy ketkereku lettigat, abba befogta az oszvert, iilesnek foltett ra egy szal desz­­kat, a hata moge behajigalta a nyolc gyereket, azzal a nyaka ko­­ze szedett a mu/o-nak s most mar uccu neki a vilagnak! — Mammina, mammina! — ria­­doztak a gyerekek, ahogy nagyo­­kat zokkentett rajtuk a kola a me­­redek lejto sziklatuskoin. Zia Nia hatracsapott az ostor­­ral, a gyerekek elkezdtek bogni, ettol az oszver kotyagosodott meg s most mar ugy nekilodult a zorgos kolesszal, mint a veszett sarkany. Az emberek mindeniitt szajtatva neztek utanuk s akinek raero ideje volt — az pedig itt min­­denkinek van, — az mind a nyo­­mukba szegddott, kfvancsian ar­­ra, hogy mert akar Zia Nia kiko­­csikazni a vilagbol. A furfangos neno pedig eppen ezt akarta, a mentiil nagyobb spektakulumot. Mire odacsbrom­­polt a rossz kocsi a municipio ele, akkorara az angol kiraly ofelsege­­nek tobb alattvaloja is odacsodiilt s a nagy zorgesre, larmara, gyerekorditasra ijedten szaladt ki a borgomastro is a porticusba. — Mi dolog ez, asszony? Kie ez a sok gyerek es mit akarsz ve­­liik? Zia Nia leugrott az ulesrol, in­­ternacionalis asszonygesztussal a csipojere tette a kezet es raszik­­razott a szemevel Liguria gyon­­gyenek leghatalmasabb urara. — A nyolc gyerek eddig az enyim volt, de ezutan a tied lesz, borgomastro, mert ha lebontatod a fejuk felol a hazat, akkor vidd oket a te hazadba es ezutan ke­­ress nekik kenyeret te! A borgomastro visszaugrott a szobajaba es nem telt bele egy miatyanknyi ido, Zia Nia mar sigillo-s frast kapott rola, hogy az o eleteben senki a hazahoz nyulni nem fog. Ha Cornelius Nepos ezt meger­­te volna, Zia Nia bizonyosan a Gracchusok anyja melle keriilne a kozepiskolai oktatasban. C-----------------------------------------------\ Mi annak a kotetnek a cime, amelyben Mora Ferenc hires olaszor­­szagi utirajzai jelentek meg? Azok kozijl, akik e kerdesre helyes valaszt kuldenek szerkesztosegiink cfmere (Radlinskeho 27, P.O. Box 66., 811 07 Bratislava), harman konyvjutalomban reszesulnek. Varjuk megfejteseiket! X._________________________> Nemere Istvan Te Eletem szurke volt, homolyos. Gondolataim esofelhok. Egesz enem­­mel a sivar foldet markoltam, lapulva. Az ellensegek tengeren nem volt baratsag-part. Magamban kuszkodtem a szellel. Aztan jottel Te, feny. Felkelt a nap, a hideg fajo emlekke zsugoro­­dott. Beledneztem, ember. Novekszik a zatony a folyo sodraban, ra­­rakodnak ujabb es ujabb hordalekok. Vegul kizdldul, sziget szuletik. Igy nott bennem az erzes. Ha messze vagy, elsorvad a szivarvany, elhalvanyul a fak zdldje. Nezem a levegot, faj. Mindegy, ki szol, mit mond. A viragok ordmdt nem adnak, allatok szeretnek, de belul tires vagyok. De aztan itt vagy, velem. Szarba szokkend gabona, bologato rozsa, neveto felho. Surrano patak, szentely-fa, orvossag. Szavad keves, halk. Sulya van. Gondolatod enyemmel talalkozik, mielott kimonda­­nad. Ramnezel, radnezek. Latsz engem. Olyannak, milyen vagyok. Es ezt rajtad kfviil senki sem latja. Latlak. Tudom, ki vagy. Erezlek. Semmink sines. Annyi sem, mint masoknak. Keves a targy, mely minket szolgal. De nekem adtad a zenet, a szineket, a formakat. A Szepet. Halas vagyok, es kovetelddzd. Akarom, hogy velem legy. Varazslo vagy, ki foglyul ejtettel: csak Veled hallom a dalt, csak Ve­­led latom a szfnt. Bator vagyok, kitarto, jo. Veled. Ejjelente itt alszol mellettem. Erzem tested meleget, mar nem felek ebredni. Itt vagy. A nap, mely arcoddal kezdodik, nem lehet szomo­­ru. Neha ugy erzem: leeitem egy eletet, elotted. A masikat Veled kezd­­tem. Ne legyen tobb, eleg mar. Hegyek mosolya, erdok sohaja. Ten­­ger olelese. Enyem vagy. Nem uvdltbm vilagga, nem harsogom hegyeken allva. Csak magam­­hoz vonlak este, feltollo melegseg hullamaban, s halkan mondom: szeretlek. Maradj velem. Vegig, az utolso napig. Karolyi Amy A kolto es a varos Itt nem lehetne annyit sirni, hogy fu nojon a por helyen itt szulakka valtozik a rozsa s aki gazdag volt: szegeny nines sivarabb mint egy poros akacos ezt adomanyozta neki a Varos. Vagy talan szaradt csontjabol a por, mi megtelepszik a leveleken? itt nem lehetne annyit sirni, hogy pazsit gyepedzzen a sirhelyen ez nem egy angol temetd, vagy baberbenotte romai, elkeruli a csalogany, itt csak verebet hallani, pici jacint es gyongyvirag helyett a kolto csontjai csak port nevelnek. Ha ugyan neve alatt a csontja van. Fekvo sirkbvek, zurzavar, kozel es tavol nines viragos akar egy hutlen szereto ugy bant el Vele es magaval a Varos.

Next

/
Thumbnails
Contents