Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-22 / 8. szám
hat, ez nem csalas, ezt bevallhatja neki. Ehes voltam, halaszlere vagytam, hazassagi evfordulonk volt - s ha nyafog, megmondana, ez es ez, igy es igy, egyszoval mennem kellett. Milyen huvos az utca. Mint a sotetkek liliom, olyan az eg; s az a sok felemelo csillag! S ez a kellemes seta. Hat meg amikor odaer a vendeglohozIS alig ul le, s alig rendelte meg az almaban megkivant halaszlet, egyszer csak megerintik a vallat: - Jo estet Ufku - es csupa illatosan, csupa aranyos hajjal Malvinka mosolyog ra, Malvinka, aki oly szigoru volt hozza valaha, regen, husz evvel ezelott, de most mar - hallotta rola - annal galantabb, annal szerelmesebb. Aj, hanyszor gondolt 6 erre a Malvinkara; s susogasaikra a sotet kis utcakban, a csokjaikra; a lany tiltakozasa hanyszor csengett vissza a fiilebe, s most ime azt mondja: - Ufku, no, ne, milyen csinos legeny left magabol! Mit esziink! S egyiitt vacsoraznak. S mi ez? mifele mennyorszagi erzelem? Enni, inni, megfogni Malvinka kezet, futyolgetni, dudolgatni, s belebamulni a gyonydru no szemebe?- Hat szeret-e meg, mint abban a kis utcaban? - kerdi a nd, es Ufkumics nem pironkodik, nem akadoz, nem terul el, hanem mondja: - Meg most is ott elek en Malvinko, a mi kis utcankban. A sotet kis kapu alatt. Jon-e az dr? azt lesem. Nem jon. Malvinko, meg erzem am a csokokat. S maga? Malvinka felsohajt, aztan ket meleg tenyere koze fogja Ufkumics fejet, nagy, fekete szemei ragyognak, az aranyhaja mint csillagsugar fenylik: - Erzi? - mondja, es megcsokoljak egymast. S aztan edes, boho kodbe borul minden... a pincer, a borosuveg, a pezsgo, a muzsikusok figyelmessege... S Ufkumics egyre jobban sullyed valahova, oda, ahol az alom-erzemeny lakozik az emberben, oda, ahol az almok boldogsaga honol. Mar alszik is, de megiscsak ebren van; mar szabad, boldog, nevet, dalolgat, csokolbdzik, mint almaban szokta, de most erzi almanak meleget, latja ragyogni a szemeit, csiklandozza of az aranyhaja. S utana is, hogy a parton andalognak, es viragokat tepnek, s forog veluk a vilag, mint egy korhinta... es Malvinka susogasa, mint egykoron. Aztan kocsiba ulnek, s az ejjel kimondhatatlan boldogsaggal folytatodik. Reggel van. A verebek kialtoznak; az utcakat mar felsopdrtek a hazmesterek; s Ufkumics felebred... latja Malvinkat, drti, tudja, hogy mi tortent, de nines megrettenve, se felelmet nem erez, hanem gyorsan oltozik, megtorli az arcat, megfesulkodik, aztan Malvinka foie hajol, es megcsokolja meg egyszer, halasan, boldogan. Hazaert mar. Agenka meg alszik, bavan, tudatlanul; alszik, osregi szokasa szerint egeszen addig, mfg az ura fel nem kelti, hogy ebredjen s keszitse el a reggelit.- Ebredjen, kedvesem - mondja Ufkumics Agenkanak.- Jo napot, kedves fiatalasszony - folytatja, s megcsokolja a fulet.- A csokocska van itt. A szerelmes bacsi. A rozsavfz. Ne szoljon tiinderkem semmit; nesikoltson, en betortem magahoz, es megszerettem; ne sikoltson, en betortem magahoz, es megszerettem magat, s maganak most az enyemnek kell lenni. Agenka mosolyog: Hat a pap hoi marad? - kuncogja, es Ufkumics majdhogy felordft drdmeben. - Hat a pap hoi marad? - ez helyes valasz volt, evodes, kedves, olyan, ami nem bantja a fulet, hanem ellenkezoen, meg jobban elbuvoli.- Most felkel a kis cipo - folytatja Agenka s elcsoszog.- Elcsoszog, elcsoszog - bikfazza Ufkumics, s egeszen odavan. - Milyen szep a haja! Hat meg a pillaja! Ni, most leesuszott a pantja, hogy hajlik a valla vonala, de szep ez az asszony. S hogy pislog, hogy csoszmog es... csokoladet foz, csokoladet foz, aminek illata edesen jarja at az egesz lakast... S noha latja Agenka, hogy elmult a hivatalbamenes ideje, nem rippangol ra, mint maskor: „Siessen, siessen...“, a, Agenka szamara megalit az ora, oda a hivatal, feljott a boldogsag napja, egyre csinosabb, egyre kedvesebb. S Ufkumics pedig folyvast beszel... beszel... se vege, se hossza a vallomasoknak, s Agenka vegiil az area ele veszi a kezet, es ujjai kbzbtt kigordulnek a konnyecskei.- Ezust szi'vek! - kialtja Ufkumics, es meg egyeb bohosagokat is mond, trillaz, mint a bunds madar, ha megter a feszkebe. Zsere A kicsi honismereti fuzettel, amely immar a 93. szamot viseli, Gal Laszlo, Zsere polgarmestere lepett meg. Nem is tudom, minek nevezzem ezt a szfnes nyomasu, zsebrevaghato konyvecsket. Falutortenetnek, turista utikalauznak, avagy a Zsere kozseget nepszerusitd propaganda anyagnak? Mert ez is, az is, de mdrtdktartdan. Es ez Resko Alexandernek, a szerzonek koszonheto, aki mertektartd tudott maradni. Pedig nem volt konnyu dolga, mert Zsere valdban varazslatos es a taj tunddri. Kicsit irigylem is ezert a zsereieket, mert en is ezen a tajon szulettem, de kicsit delebbre, ahol bizony a taj mar laposabb, nincsenek hegyek, erdok, amivel itt boven megaldotta a teremtd a tajat. Nalunk viszont ott a folyok, a Nyitra es a Cetenyke, meg a termekeny rona, hogy en is dicsekedjek valamivel. De nem szeretnek az elfogultsdg es a rdszrehajlas gyanujaba keveredni. Az osszehasonlitas nem esupan abbol adodik, hogy Nagyker is nyitravideki falu, hanem abbol az brbmteli felfedezesbol is, hogy amint Zsdre tortenetet forgattam, szemembe otlott, hogy Zsere kozseg nevet ugyanaz a Konyves Kalmantol szarmazo adomanylevel emliti eloszor 1113-ban, amely Nagyker nevdt is feljegyezte. Tehat a ket falu, ugy mondhatnam, testver falu. Ez a felfedezes nem hagyott nyugodni, es most mar ugy olvastam Zsdre tortenetet, hogy szuntelenul osszhasonlitgattam a ket falut. Mi az, amiben Zsere kiilonb, s miben jar Nagyker elott. Izgalmas jatek volt, s talan ez is egyik haszna ezeknek a falutorteneteknek. Nem esupan a mult felfedezese, hanem az osszehasonlitas lehetosege. Itt vannak peldaul az onkentes tuzoltok. Naluk is, nalunk is ok honositottdk meg a falusi szinjatszdst. Ennek eredmenyekent Kdren mar a harmincas evekben onerdbdl folepitettek egy modern muvelodesi hazat, ami Zseren mindmaig hianyzik. Viszont Zseren mar 1931-ben vasaroltak motoros fecskendot, 1934-ben pedig fuvoszenekart alakitottak. Naluk jart Kodaly, sot Bartok is, pedig itt is, ott is mukddott dalarda, leteztek citerasok es dudasok. De amiert Zsere igazan irigylesre meltd, az a nepi epiteszete. Belejatszik ebbe persze a taj adottsaga. Az, hogy itt volt ko, meszet is egettek es igy tartdsabb dpuleteket emelhettek, ezek az epuletek es dpitmenyek jobban megmaradtak. Bevallom, hogy amikor 1993-ban falum monografiajat irtam, erre nem figyeltem kelloen oda. Most, hogy a Zserdrol szdlo kicsi konyvet forgatom, irigylem, hogy ott annyi minden megmaradt, es hogy ezek az epuletek, epitmenyek olyannyira hason- Iftanak falum egykori dpuleteire. Kulon kell szdlni a szakralis, vallasos jellegu emlekekrol, epuletekrdl. Zsere szep, uj es tagas templomat nezve (1939-ben epult) jutottak eszembe azok a falusi mesteremberek, kdmuvesek, dcsok, kdfaragdk, szobafestdk, akik az elmult 40—50 evben hihetetlen faradsaggal, batorsaggal, sokszor a politikai kovetkezmenyeket is vallalva epitettek, bovftettek az idokozben kinott falusi templomainkat. Abban az idoben nem volt tanult epitesz, kepzomiivesz, aki az ilyen munkat elvallalta volna. Falumban is Noszak Lajos kornuvesmester volt az, aki egy oldalkapolnaval ds egy sekrestydvel toldotta meg az idokozben kinott templomot. 6 epitette a templomuknak lourdes-i barlangjat is, amelyet meg nem nott be oly szepen a borostyan, mint a zserei barlangot. Szdlni kell itt a Komaromi Nyomda es Kiado kft.-rol is, aki ezt a rendki'vul hasznos es izleses Honismereti Konyvtar sorozatot utjara bocsatotta. Lam-lam, igy is lehet! Hivalkodas es politikai melldongetes nelkul, ahogy a zsereiek is epftgetik, szepitgetik falujukat. Bizonyara nem veletlen, hogy eppen itt epult meg Szlovakia elso es mindmaig egyetlen magyar—szlovak megbekelest hirdeto emlekmuve 1994-ben. (Szdke)
