Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-04-22 / 8. szám

— A ferjem Hidasrol szarmazott, en meg innen, Puspokirol. Mindketten hat-hat gyermekes csaladban nottunk fel. Tizennyolc eves koromban hazasodtunk ossze. Egy ideig a szuleimnel laktunk. Ket evig nem szuletett gyermekunk, aztan viszont minden evben jottek. Tizennegy. Het fiu es het lany.

Ilyen egyszeruen, tomondatokban foglalhato ossze a hetvenket eves Francz Erzsebet eletenek legfontosabb szakasza. Pedig akkor, fiatalkoraban, amikor gyerekek vettek korul, nem volt ilyen egyertelmuen egyszeru a sorsa. A szuloi haz rovidesen szu'knek bizonyult az uj csaladnak, ujat kellett epiteni. Az otvenes evek elejen ez nem volt kis feladat, raadasul a semmibol kezdtek.

— Pista, a ferjem a Slovnaftban dolgozott acskent. Munkaja mellett epftette fel ezt a hazat. Mire elkeszult, mar harom gyermekunk volt. Ahogy teltek az evek, novekedett a csalad, az en dolgom is egyre szaporodott. Nemcsak itthon, a kicsik korijl, hiszen meg kapalni is jartam. Baromfit, disznot is tartottunk. Meg kecsket. Kecsketejen nottek fel a gyerekek. Hol gyoztem volna oket szoptatni! Amikor felcseperedtek, akkor is eleg volt oket etetni. Kepzelje csak el: tizennegy karaj kenyer. Az etelt mindig nagy fazekban foztem, hogy mindenkinek jusson.

Hogy is volt mindez akkor? Szinte sajat maganak is hihetetlenul hangzik, ahogyan felidezi a multat. Dehogy volt mindegyiknek kulon szobaja! Kalyhaban futbttek a hazban, es az agyon a kicsik keresztben aludtak. Az a rengeteg pelenka, amit Erzsi neni kimosott! Ha annyi szazasa volna, most milliomos lenne! Ti'z evig meg mosogep sem segi'tette a munkajat. Csak kesobb tellett ra.

— Az termeszetes volt, hogy a nagyobbak gondoskodtak a kisebbekrol. A lanyok beosztottak maguk kozott a takaritast, fozest, mosogatast. Nem volt kulbnosebb problemam. Szepen, nyugodtan eltiink. A jo isten sok gyerekkel aldott meg, en meg nem tettem ellene. Hala istennek mind egeszsegesek, nines koztuk nyomorek. Szamomra az a legborzasztobb, ha hibas gyereket latok. Mindig arra gondolok, milyen isteni szerencsem van nekem, ennyit szultem es baj nelkiil.

Persze a gyerekbetegsegek, a meghulessel jaro nyavalyak oket sem kerultek el. Volt, amikor egyszerre negy gyereket vitt az orvoshoz. Az ismerosok, az utcabeliek csodaltak is ot, hogyan bi'rja, mikeppen kepes erre. 0 viszont a gyerekekkel valo torbdest mindig a vilag legtermeszetesebb dolganak tartotta.

Nem voltak konnyuek azok az evek. Szerencsere kulonosebb gondjaink nem voltak a gyerekekkel. Itt helyben, Puspokiben jartak iskolaba. Jok, szofogadoak voltak. Aztan felcseperedtek, mindegyiknek a sajat laban kellett megallni. A szuloi hazban csak egy fia maradt Erzsi nenivel.

— Komuvesek, acsok, szakaesnok, noverek, el sem tudom sorolni, mi mindent csinalnak. De mindbol rendes ember left! Van, aki egyet sem tud becsuletesen felnevelni, en buszke vagyok ra, hogy a gyermekeim miatt sosem kellett szegyenkeznem. Szanaszet mentek: megnosultek, ferjhez

Tizennegy eletet adott

— Foztem en mindent sorban. Egyszer, amikor a szomszedasszony meglatta a nagy tai kifozbtt tesztat, csak csodalkozott: minek ennyi. Mondtam neki: este gyere el megnezni. El is jott. Akkorra mar hult helye volt a tesztanak. Unnepekre, karacsonyra, husvetra elore be kellett vasarolni. Volt, amikor tizenket tepsi kalacsot sutottem. Harminc kenyeret, otven tejet vettem. Tiz kilo krumpli egyszerre elfogyott. A levest tizenket literes fazekban foztem. Ugyanilyenben a babot, a kaposztat... Penziink nem volt sok. Az uram ugyan jol keresett, de en nem dolgoztam, itthon voltam a gyerekekkel. 6 is nagyon szerette a gyerekeket. Este, amikor hazajott, megszamolta oket: mind itthon vannak-e, nem hianyzik-e valamelyik.

mentek. Itt, a kornyeken is elnek: Vereknyen, Ligetfaluban, Szencen, a legtavolabb Kremnickan. Mindegyiknek megvan a maga csaladja, gondja. Nem igen ernek ra.

A nagy csaladban a szuletesnapokat lehetetlen nyilvantartani (Erzsi neni sem tudja felsorolni valamennyi gyereket), unnepelni, hiszen akkor minden masnap valakit kbszonteni kellene. Legtobbjuk csak husvetkor, karacsonykor jon meglatogatni a mamat. Ritkan jonnek ossze valamennyien. Legutobb negy evvel ezelott, az apa temetese volt a szomoru alkalom. A tizennegy gyerek — mert Erzsi neni szamara mindig gyerekek maradnak es igy beszel roluk — mar regen felnott. A legidosebb az otvenedik fele jar. Negyven unoka alkotja a nagy

csaladot, sot mar az egyik kozuluk is ferjhez ment.

— Mi nagyon szepen eltiink. Nem, dehogy bantam meg, hogy ilyen sok gyereket szultem. Most is szeretem a kicsiket. Az unokakat meg az idegen gyerekeket is. Nagy brom, ha sok-sok aprosag van kbrulottem. Nem is ertem azokataz asszonyokat, akik lemondanak a gyerekrol.

Amint mondta: az oveinek megvan a gondja-baja, munkaja, de azert szive melyen mindig azt varja, hatha valamelyik betoppan. Mert 6 foz most is mindennap. Es keveset mar megszokasbol sem tud. Meg arra gondol, ha valamelyik jon, hat legyen mit adni a tanyerra.

— Mostanaban valahogy kohbgbk, meg a labam faj. Voltam az orvosnal, borogatom a terdem, most is be van kotve, majd csak atmegy. Mar jon a jo ido. Nezze, a kertben mar kinyiltak a narciszok. A napokban kapalgattam. Nines benne semmi gyom.

A varosba — mert Pozsony szamara a varost jelenti — ritkan jar be. De a pozsonypuspoki nyugdijasokkal mar tbbbszor volt kirandulni. Jart Lengyelorszagban, meg Magyarorszagon is. Ugy tudja, nemsokara Gyorbe szerveznek utat, oda is szi'vesen elmegy.

— Nagyon szerenyen eldegeltunk. A penzt igencsak be kellett osztani. Akkor is, amikor a gyerekek itthon voltak, meg most hogy megoregedtem, most sines ez maskepp. Az a kis nyugdij, amit kapok, bizony nem sok. Mi az a ketezer korona? Ha elmegyek a boltba, alig veszek valamit es egy csomo penzt otthagyok. Tegnap eppen egy kis hust vettem, tobb mint egy szazast fizettem. A csont a kutyake. Meg jo, hogy egy par tyukom meg kacsam van. Tudok mihez nyulni. Mert a penzbol a villanyt, az adot, a vizet, a kemenyseprot meg a tuzelot kell kifizetni. A kozponti futes valahogy nem jol mukodik, a kalyhaban is futenem kellett, hogy ne fazzam.

Azt kerek-perec elutasitotta, hogy rola fenykepet keszitsek. A beszelgetesunk is szinte akaratlanul sikeredett ilyen terebelyesre. Mert az elejen nem szi'vesen allt kotelnek. Hallani sem akart az ujsagrol, a riportrol. De amikor a gyerekek kerultek szoba, megindult a szava. Mert melyik anya nem beszel szi'vesen a szamara legdragabb kincsrol?

Korabbi fenykepek irant is erdeklodtem. Erzsi neni szerint: mindegyik elvitte a magaet. Azokat is, amelyek az iskolaban keszultek, meg az elsoaldozasi felveteleket is. Nem, neki a fenykepek nem hianyoznak. Minek is nezegetne azokat. Inkabb jojjenek el, hogy lassa oket! Meg az unokakat is. Mind a negyvenet...

DEAK TEREZ

Meglepodott, amikor a kutyak csaholasara kinyitotta a kaput. Nem titkolta bizalmatlansagat, meg akkor sem, amikor elmondtam ki vagyok, honnan jottem, s miert kerestem fel. Manapsag sok rosszat hallani, nem csoda, hogy korultekinto az idegenekkel szemben. Mar-mar azt hittem, elutasit, de aztan szo szot kovetett, es kiilonleges eletut tarult fel elottem.

HW. Nagy Laszld illusztrAci6s felvdtele