Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-08 / 7. szám
kuldnosen bal felol, mert hiszen abban a bal zsebben varta a dicsoseg a nyulfiut. A szoban a ragaszkodas, sot az erzelem parancsa is benne volt. S melleje a nyulacskat is letette Zsoki az olebol, mintha azt akarta volna mondani ezzel, hogy te szamar Palko, neked is briilok, nemcsak a nyuszinak. Jo, jo, gondolta a fiu, de azert a kabatot megsem teszem le, hogyisne! — Csodaszep nyul! — mondta inkabb. S eppen jokor mondta, amit mondott, mert a nagy dicseret miatt-e vagy egyeb tapsifules-rejtelembol, de abban a pillantasban a foldre ugrott a nyul, s besurrant a karospad ala, amelyen Peter nagy dicsosegben uldogelt. — Jaj, a nyuszi! — rebbent meg a lany. A tobbiek is odatbmdrodtek valahanyan, s nyomozni kezdtek a nyulacskat. Kozepen Peter es Zsoki kaparasztak, s a ket szelen a ket oreg hasalt a folddn, hogy hova bujt meg az a huncut nyulfiu. Palko is izgett-mozgott, mintha az udvdssegit keresne egyenesen, de valojaban a tobbieket biztatta inkabb. S amikor latta, hogy valahanyan s annyira megbujva kaparasznak, ugyesen kinyitotta az ajtot, mintha arrafele is keresni kene a nyulat. Utana visszajott a szoba kozepere, s a maga nyulacskajat, ki a zsebeben kuksolt, ugyesen keszenletbe helyezte. — Itt van, nil —kialtott fel. Rogton odapattant mindenkinek a szeme, s megborzadva lattak, hogy a Palko laba mellett ugrik egyet a nyulfiu, s egy villanassal kifut az ajton. Utana is iramodtak, de nem ertek utol. A lany pityeregni kezdett, a ket dreg meghervadott, s Peter pedig igy szolt: — No, Palko! — Mi az, hogy no, Palko?! — kerdezte a fiu. — Az, hogy kiengedted. — Mit?l — Hat a nyulacskat! Palko ugy tett, mintha az egeszet nem ertene. Amuldozva tekingetett hoi az egyikre, hoi a masikra. S amikor magyarazni kezdtek annak a buta fejinek, hogy a nyulacska elfutott a nyitott ajton, akkor igy szolt: — En nem lattam, hogy elfutott volna. — De elfutott! — mondta a lany. — Nem hiszem. — Hat ez bolond! — amult el Peter. Meg egy jo darabig igy mondtak, mondtak, hogy az ajton kifutott a nyul, ket szemukkel lattak, s megeskusznek akarmire. Palko meg mindig ugy nezegetett, mintha megzavarodtak volna, akik futni lattak a nyulat, s majd vegul igy szolt: — Fogadjunk, hogy nem futott el! — Most mar fogadhatsz — mondta a lany. Hat erre Palko odalepett Zsoki ele, s unnepelyesen igy szolt: — Hozzam jossz-e felesegul, ha nem futott el? A lany amulva nezett a fiura. — Mondhatod, hogy igen — legyintett Peter. A konnyek harmata meg ott csillogott a Zsoki szemeben, amikor a biztatasra igy szolt: — Igen. Hat erre Palko ledobta a kabatjat, es a karospad elott a padlora bujt. Aztan a pad ala nyujtotta azt a hosszu jobb karjat, s egy kicsit mataraszott, s majd elohuzta onnet a nyulfiut a nyakanal fogva. — Hat ez mi?! — mutatta fel. A lany atolelte a fiu nyakat, es megcsokolta. Peter kiment az ajton. Zsoki gyongyozve nevetett, s az anyja is mosolygott. Az dreg Ustoki azonban csak a fejet tekergette, mondvan: — Hat ez csalafinta nyul volt. Gardonyi Geza Kek pille Van a mehesemben egy szalmadivany. Mikor a napora igen fekete vonassal mutatja a delutani idot, oda szoktam leheverni es olvasgatni, vagy szenderegni. Mert olvasni is jo, meg aludni is jo. Mikor olvasok, ugy erzem, mintha egy masik embernek a lelke volna bennem, es ez gyonydruseg; amikor pedig alszom, ugy erzem, mintha az en lelkem volna egy masik emberben: es ez is gyonyoruseg. Most a nehai jo Szalardi Janos Siralmas Magyar Kronikaja van kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatnam. Csak tildogelek a szalmadivany sarkan, es a fejemet a kezemre tamasztva, elmelazva nezem az ajto ele ereszkedo diofa lombjain at a kertemet. Micsoda sokadalma ez itt az eletnek! Nines a folddn egy tenyernyi terseg, amelyen valami noveny meg ne vetette volna a labat. Ezernyi ezer rejtelmes elet emeli itt az eg fele a leveleit meg a viragait. Taplalkoznak a foldbol. Isszak a harmatot. Varjak a napot reggel, az ejjeli arnyekot este. Az agak meg a levelek erintik, takarjak, nezik egymast. A viragok ide-oda forditjak a fejuket; hajladoznak, mint a susogo leanyok. Egy lilaszinu bajos makvirag, mintha valamit keresne a folddn. Egy liliom, mintha a szilvafara nezne. Es a borsoviragok erre-arra hunyorgato piros szemek. Mindezek kdzott pedig ezernyi ezer mas elet rejtozik: csigabigak, akik folfolagaskodnak egy-egy levelre: vegigsetalnak a cukorborso karojan, es jobbra-balra gukkerozzak a kert vilagat. A rozsabokrokon gyonge kis aranyszemu leveleszek halvanyzold tiillruhaban. A ribizlibokrokon gdmbdlyu kis katicabogarak. Szanaszet meg ide-oda vitorlazo pillangok, akik eletenek uri mivolta abbol is kitetszik, hogy soha egyenes iranyban nem szallanak, hanem csak otlet szerint ki, meg be, egyik viragcsardabol a masikba, es mindennap lereszegednek. Mennyi elet! Es mindnek van gondolata, vagya, akarata, vagy szomorusaga. Mind csalados eletet el, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik es alszik, epp ugy, mint az ember. A mehes deszkajan egy kis nefelejcsszfn-kek pillango jelent meg. Ismerem ezt a pillangofelet: a lycaenak bajos csaladjabol valo. Mikor a nap mar lehajloban van, ott rajzanak az eredo tisztasain, meg a kaszalatban reteken, a lancvirag feher pehelygolyoi fdlott. Neha egy-egy csoport osszegomolyodik a viragok fdlott es mint valami kek labda forog fol- es alaszallva a levegoben. Mi ezeknek az eletuk? Csupa gondtalansag, jatek es vidamsag. A kis pillangdrol Bozoki Ilonka jutott az eszembe, az en kis kekszemu, kekruhaju tanitvanyom. Ilonka is a mezon el, a pitypangok, temondadfuvek, harangviragok es kikericsek kdzott, mert libapasztor. Kedves kis feherarcu gyermek. Napestig dalol meg ropkod a mezon. A minap, hogy a kohfdon megallottam, ott lattam ot a fu kdzott. A fuzbokor arnyekaban ult es egy bodzafadarabra oltdgetett rongyokat. A fadarabbol baba lesz, a rongyokbol selyemvigano. Aztan a fadarabot odaszorftja ahhoz az egyugyii kis szivehez. Szeret. Mert a szfvnek szeretnie kell, ha rongy, ha fadarab! Csondesen alltam ott, megis megerzett. Az ember megerzi hatulrol is, ha nezik. Folugrott es hozzam futott. Atolelte a ket labamat, en pedig megsimogattam. — Tudok meg mindent — szolt a kezemet megfogva —, kerdezzen. — Hat mondd meg, hogy miert teremtett teged a joisten? Es a kis leany az iskolai eneklo hangon felelte: — Azert, hogy ot megismerjem, szeressem, neki szolgaljak es udvozuljek. A szeme szinte konnybe labadt a boldogsagtol, hogy nekem felelni tudott. Aztan megmutatta a babajat. A babahoz adtam egy piros selyempantlikat, ami a konyvemben hevert, meg kifaragtam a baba fejet. Mondom, igy eszembe jutott a kis Bozoki Ilonka, amikor a kekpillango felem lebegett es elszallott egy rezszogre, eppen a macskam feje ele. A macskam ott aludt a napon. Szinte szetfolyva fekudt ott feloldalt, elnyujtva mind a negy labat. Most azonban, hogy a pillango odaroppent, megmozdult es az egyik labaval rakapott. Aztan lomha mozdulattal visszavonta a labat; a szemeivel hunyorgott, megszagolta es tovabb aludt. A pillango pedig ott maradt szetesett szarnyakkal, mint ket kek viragszirom. Soha tobbe nem latja ezt a viragok orszagat, nem kereng a napon az o kis testvereivel. Volt. Nines. Mi celja lehetett vele a teremtesnek, hogy eletet adott neki, atdajkalta eveken keresztul a hernyo meg a babalakon, aztan pompas kek barsonyszarnyakkal csinositotta fol es a viragok illatos vilagaba tette lakonak s vegul egy nagyobb allat egyetlen vad mozdulatanak engedte aldozatul. Arra gondoltam, hogy megutom a macskat. De minek? A termeszet gyilkossa nevelte s esupan bennem kialtott fol az igazsag hangja megtorlasert. Szerencseje volt megis a macskanak, hogy a kertajto megzordulese elforditotta tole a figyelmemet. Ki jon? Egy unnepi ruhaba dltdzott, sovany kis parasztasszony. Egyenesen a mehes fele tart. Felrehajitja az utba hajlo almaagakat. Most megismerem: Bozokine, az Ilonka anyja. Sir. Temetest jelent? — Ki halt meg, lelkem? — A kislanyom. — Ilonka? — Az. — Mi baja volt? Mi erte? — Torokgyik. Leult a deszkara es nagy feher zsebkendojebe takarta el az arcat. A macskam mar eltu'nt onnan. Nekem megis ugy remlett, mintha a fak arnyekaban egy masik hunyorgo szemu oriasi fekete szellem-macska lebegne el, ahogy a ragadozok szoktak; lomhan es nesztelenul.
