Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-08 / 7. szám
loteremre. A biro megszelfdult. — Mondja csak el szepen, oszinten, bacsika, hogy mi nyomja a lelket — kozelftett mas oldalrol a biro. — Hat, tudja biro uram — batorodott neki az ember. — En egy kicsit horkolok. Ettol a felesegem nem tud aludni, ami tokeletesen ertheto. Igy hat harminc eve engedtem egy kivansagnak. Vasarolt egy ketliteres fazekacskat, affele ketfiilut, es azt minden este a hatamra kbtotte, hogy alvas kozben ne fordulhassak hanyatt, mert csak azonmod horkolok. Ebbol kifolyolag megszunt mindenfajta horkolasom, es a felesegem nyugodtan alhatott. Harminc evig bi'rtam hatamon a fazekacskat, biro uram! — lagyult el az oreg hangja. — Most mar idosebb ember vagyok, es szeretnek nyugodtan aludni. De a fazekacska a hatamon nem ereszt. Az asszony zsebkendobe temette az arcat, es ugy szipogott. — Hm, hm... — nyikorgatta a szeket a biro — hany szobas a lakasuk? — Harom — felelte az ember erotlenul, mert 6 is elerzekenyult a felesege sirasan. — Hat akkor miert nem megy masik szobaba aludni? — Mar megengedje, biro uram! — kapta fel a fejet az asszony. — Mifele hazassag lenne az, ha kiildn aludnank. A hazasoknak egy agyban a helyiik. A birot elragadta a tehetetlen duh. Karmai koze kaparintotta az elotte hevero iratcsomot, s megvadulva puskaloveskent csattantotta az asztalra, es az ajtora mutatott. — Mars ki! A hazaspar halalsapadtan, dermedten allt egy pillanatig, aztan egymas kezet keresve indultak az ajto fele. Igy mentettunk meg egy hazassagot a szethullastol. Hangosan nevettem, Samu velem kacaraszott, a felesege lehajtotta a fejet s ugy mosolygott ram: — Ugyan! Ne higgyen am neki. Miota nem dolgozik, mindenfelet kitalal. Samu szorakozott arccal mosolygott. Megcsak nem is hunyoritott. Mi az neki, ilyen asszonyvadat a fule moge ereszteni? Vagy megis egy dregember szivarvanysziporkaja, amit meselt? — Tegyuk el magunkat holnapra — ajanlotta Samu, mert szunyokalni kezdett bennunk a gondolat. Bevezettek a helyes vendegszobaba, es jo meleg emberi szavakkal agyaztak meg az ejnek. Annie M. G. Schmidt Vissza a baldachinos agyhoz Mar kek selyembe pompazik az egbolt, tocsakba f urdenek alant a fak, a fdldon itt-ott van csak meg feher folt, a legen edes szello szarnyal at. Pottbm fiucskak nagyhasu uvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lany piros tojast tesz el merengve, a boltokat emberraj tolti meg. S mi'g zug a kedv s vig kacaj kitor, megreszegiil az illaton a fold, s tavasz-ruhat kejes mamorban bit — kelet felol egy si'rnak melyibol, elrugva a kovet, fenyes sebekkel szall, szall magasba, fol az isten-ember. Szervatiusz Tibor: Kolozsvari Krisztus Kosztolanyi Dezso Husvet Bizony! Manapsag az emberek nem tisztelik elegge az alvast, pedig az alom tobbet nyujt, mint az egesz napi rohanas a semmiert! Az elalvas elotti pillanatokban nagyokat asitok, s kiny ujtom a labamat, de a tudatom meg ott ul a takaromon es hidegen, athatoan nez ream; azutan hirtelen azt mondja: „Jojcakat!“. S azutan minden elhalvanyul, nagyszeru szedu-Akarmennyire is kivalo, higienikus, hasznos a modern fekvohely, en megiscsak siratom a baldachinos agyat, amelyet szamuztiink ejszakai eletunkbol. Ott all haloszobankban most egy modern agy, nines rajta vagy alatta semmi, nines oldala, tamlaja, vedettseget sugallo mennyezete. Ez nem jo! Amikor egesz nap kuszkodtem az ellenseges vilagban, szeretnek elbujni egy kicsit egy sotet, vedett zugba, kinyujtani a nyelvemet a mindennapi hajszara, behuzni a fuggonyt es azt mondani: „Nagyszeru, partot ertem! Tombolhat a vihar, velem nem tortenhet semmi!“ Ez lenne jo. Egy baldachinos agy, borvords fuggonyokkel, melyekre ozek es liliomok vannak hfmezve es a felso vegen a csaladi cfmer gybngyokkel kivarrva. A barsonybaldachinnak pedig bojtos a zsinorja. Az uzletekben ilyen mar nem kaphato! Egy baldachinos agy a szobaban micsoda kulonleges latvany lenn e ! lesbe csap at, kellemes, dallamos revuletbe. Almomban setalni megyek egy fekete kecskebakkal az erdobe, a kecskebak azt mondja: Jiszteld apadat es anyadat". Nem talalok ebben semmi szokatlant es sokaig beszelgetek a kecskebakkal. Egy pszichologus kesobb megmagyarazna az almomat. Azt mondana, hogy haromeves koromban parazna szerelmet ereztem a suszterunk irant. Mint ahogyan a baldachinos agyat szamuzte a korszeru uzleti erzek, ugy vetkoztettek le a pszichiaterek az almainkat. Az ember nem meri elmeselni tarsasagban kedves, romantikus almait, mert mindig akadhat valaki, aki Freudot olvasta es vihog rajtunk, mint aki leleplezte eletunket. Persze az a jo, ha nem tbrodunk vele, es odaadoan tovabb almodunk. Ma ejjel almomban egy kenyereskocsit toltam Anthony Edennel, mert reszt vettem egy jotekonysagi musoron. Vajon mit mondana errol a pszichologus? Nem tudom kulonben, hogy mennyi volt a jotekonysagi musor bevetele, mert amikor mar jo darabon mentiink egyutt Anthonyval, es mar tegezodtunk is, bejelentettek a konyvhetet. Otszaz sarga emberke mondta be rezesengettyuvel. Sajnos ez az ebresztoora volt es ott alltak elottem megint a zord ablakok es a rideg falak. Az elet ismet jelentkezett, hogy torkaszakadtabol kiabaljon. Ha baldachinos agyam left volna, gyorsan visszabujok a fuggony moge meg egy kicsit tovabb szovom almomat, meg egy kicsit jarok az utca homalyaban, meg egy kicsit atelem a titokzatos ejszaka rezgeseit. Es a bevetelt is megszamoltam volna. De a modern fekvohely durvan elszakitja a nappalt az ejszakatol. Nem, nem jol van ez igy! Vissza kell ternunk a baldachinos agyhoz. Gerd Vilmosne forditasa Figyelem! Olvasoi versenyiinkben Szoke Jozsef uj konyvet, a Csomo a szivarvanyon cimiit sorsoljuk ki harom nyertesunk kozott, akik megfrjak nekunk a szerzo valamelyik (legalabb egy) muvenek cfmet. A megfejtest 1998. aprilis 21-ig a kovetkezo cimre kuldjek: Eletunk szerkesztosege, Radlinskeho 27., 811 07 Bratislava
