Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-04-08 / 7. szám

loteremre. A biro megszelfdult. — Mondja csak el szepen, oszinten, bacsika, hogy mi nyomja a lelket — kozelftett mas oldalrol a bi­ro. — Hat, tudja biro uram — bato­­rodott neki az ember. — En egy ki­­csit horkolok. Ettol a felesegem nem tud aludni, ami tokeletesen ertheto. Igy hat harminc eve engedtem egy kivansagnak. Vasarolt egy ketliteres fazekacskat, affele ketfiilut, es azt minden este a hatamra kbtotte, hogy alvas kozben ne fordulhassak hanyatt, mert csak azonmod horko­lok. Ebbol kifolyolag megszunt min­­denfajta horkolasom, es a felese­gem nyugodtan alhatott. Harminc evig bi'rtam hatamon a fazekacskat, biro uram! — lagyult el az oreg hangja. — Most mar idosebb ember vagyok, es szeretnek nyugodtan aludni. De a fazekacska a hatamon nem ereszt. Az asszony zsebkendobe te­­mette az arcat, es ugy szipogott. — Hm, hm... — nyikorgatta a szeket a biro — hany szobas a laka­­suk? — Harom — felelte az ember erotlenul, mert 6 is elerzekenyult a felesege sirasan. — Hat akkor miert nem megy masik szobaba aludni? — Mar megengedje, biro uram! — kapta fel a fejet az asszony. — Mifele hazassag lenne az, ha kiildn aludnank. A hazasoknak egy agy­­ban a helyiik. A birot elragadta a tehetetlen duh. Karmai koze kaparintotta az elotte hevero iratcsomot, s megva­­dulva puskaloveskent csattantotta az asztalra, es az ajtora mutatott. — Mars ki! A hazaspar halalsapadtan, der­­medten allt egy pillanatig, aztan egymas kezet keresve indultak az ajto fele. Igy mentettunk meg egy hazas­­sagot a szethullastol. Hangosan nevettem, Samu ve­­lem kacaraszott, a felesege lehajtot­­ta a fejet s ugy mosolygott ram: — Ugyan! Ne higgyen am neki. Miota nem dolgozik, mindenfelet ki­­talal. Samu szorakozott arccal mo­solygott. Megcsak nem is hunyori­­tott. Mi az neki, ilyen asszonyvadat a fule moge ereszteni? Vagy megis egy dregember szivarvanysziporka­­ja, amit meselt? — Tegyuk el magunkat holnap­­ra — ajanlotta Samu, mert szunyo­­kalni kezdett bennunk a gondolat. Bevezettek a helyes vendeg­­szobaba, es jo meleg emberi sza­­vakkal agyaztak meg az ejnek. Annie M. G. Schmidt Vissza a baldachinos agyhoz Mar kek selyembe pompazik az egbolt, tocsakba f urdenek alant a fak, a fdldon itt-ott van csak meg feher folt, a legen edes szello szarnyal at. Pottbm fiucskak nagyhasu uvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lany piros tojast tesz el merengve, a boltokat emberraj tolti meg. S mi'g zug a kedv s vig kacaj kitor, megreszegiil az illaton a fold, s tavasz-ruhat kejes mamorban bit — kelet felol egy si'rnak melyibol, elrugva a kovet, fenyes sebekkel szall, szall magasba, fol az isten-ember. Szervatiusz Tibor: Kolozsvari Krisztus Kosztolanyi Dezso Husvet Bizony! Manapsag az embe­­rek nem tisztelik elegge az al­­vast, pedig az alom tobbet nyujt, mint az egesz napi rohanas a sem­­miert! Az elalvas elotti pillanatok­­ban nagyokat asitok, s kiny ujtom a labamat, de a tudatom meg ott ul a takaromon es hidegen, athatoan nez ream; azutan hirtelen azt mondja: „Jojcakat!“. S azutan min­den elhalvanyul, nagyszeru szedu-Akarmennyire is kivalo, higieni­­kus, hasznos a modern fekvohely, en megiscsak siratom a baldachi­nos agyat, amelyet szamuztiink ej­­szakai eletunkbol. Ott all haloszo­­bankban most egy modern agy, nines rajta vagy alatta semmi, nines oldala, tamlaja, vedettseget sugallo mennyezete. Ez nem jo! Amikor egesz nap kuszkodtem az ellense­­ges vilagban, szeretnek elbujni egy kicsit egy sotet, vedett zugba, ki­­nyujtani a nyelvemet a mindennapi hajszara, behuzni a fuggonyt es azt mondani: „Nagyszeru, partot ertem! Tombolhat a vihar, velem nem tor­­tenhet semmi!“ Ez lenne jo. Egy baldachinos agy, borvords fuggo­­nyokkel, melyekre ozek es liliomok vannak hfmezve es a felso vegen a csaladi cfmer gybngyokkel kivarrva. A barsonybaldachinnak pedig boj­­tos a zsinorja. Az uzletekben ilyen mar nem kaphato! Egy baldachi­nos agy a szobaban micsoda ku­­lonleges lat­­vany len­­n e ! lesbe csap at, kellemes, dallamos revuletbe. Almomban setalni me­­gyek egy fekete kecskebakkal az erdobe, a kecskebak azt mondja: Jiszteld apadat es anyadat". Nem talalok ebben semmi szokatlant es sokaig beszelgetek a kecskebak­kal. Egy pszichologus kesobb meg­­magyarazna az almomat. Azt mon­­dana, hogy haromeves koromban parazna szerelmet ereztem a susz­­terunk irant. Mint ahogyan a balda­chinos agyat szamuzte a korszeru uzleti erzek, ugy vetkoztettek le a pszichiaterek az almainkat. Az em­ber nem meri elmeselni tarsasag­­ban kedves, romantikus almait, mert mindig akadhat valaki, aki Fre­­udot olvasta es vihog rajtunk, mint aki leleplezte eletunket. Persze az a jo, ha nem tbrodunk vele, es oda­­adoan tovabb almodunk. Ma ejjel almomban egy kenyereskocsit toltam Anthony Edennel, mert reszt vettem egy jo­­tekonysagi musoron. Vajon mit mondana errol a pszi­chologus? Nem tudom kulonben, hogy mennyi volt a jotekonysagi musor bevetele, mert amikor mar jo darabon mentiink egyutt Anthonyval, es mar tegezodtunk is, bejelentettek a konyvhetet. Otszaz sarga emberke mondta be rezesen­­gettyuvel. Sajnos ez az ebreszto­­ora volt es ott alltak elottem megint a zord ablakok es a rideg falak. Az elet ismet jelentkezett, hogy torka­­szakadtabol kiabaljon. Ha baldachinos agyam left vol­­na, gyorsan visszabujok a fuggony moge meg egy kicsit tovabb szo­­vom almomat, meg egy kicsit jarok az utca homalyaban, meg egy kicsit atelem a titokzatos ejszaka rezge­­seit. Es a bevetelt is megszamol­­tam volna. De a modern fekvohely durvan elszakitja a nappalt az ej­­szakatol. Nem, nem jol van ez igy! Vissza kell ternunk a baldachinos agyhoz. Gerd Vilmosne forditasa Figyelem! Olvasoi versenyiinkben Szoke Jozsef uj konyvet, a Csomo a szivarvanyon cimiit sorsoljuk ki harom nyertesunk kozott, akik megfrjak nekunk a szerzo valamelyik (legalabb egy) muvenek cfmet. A megfejtest 1998. aprilis 21-ig a kovetkezo cimre kuldjek: Eletunk szerkesztosege, Radlinskeho 27., 811 07 Bratislava

Next

/
Thumbnails
Contents