Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-03-25 / 6. szám

Egon Erwin Kisch

Ami valoban nyomdafesteket latott

(reszlet)

„Salzburg fovarosa Salzburg.

Nagyanyam megfenyegetett: ,,Jonnek a pofonok, ha nem hagyod abba az ilyen buta beszedet."

Mire en dacosan: „Nem beszelek butasagokat, azt tanulom, ami a konyvben all."

Minden szavat biztos hatarozottsaggal hangsulyozva mondta: „Ha azt tanulod, ami a konyvben all, nem szolok egy szot sem.“

Rendben van. Lassuk, allja-e a szavat, hogy egy szot se szol, ha azt tanulom, ami a konyvben all. „Salzburg fovarosa Salzburg..."

Mar csattant is a pofon. Mint mondottam, negyedikes voltam. Egy negyedikest nem lehet csak ugy pofozgatni, legkevesbe pedig egy tudomanyosan megallapitott teny miatt, ami a napnal is vilagosabb. Toporzekoltam es uvdltdttem. de most mar nagyanyam is uvdltdtt, elszaladt a pamut, s vele egyutt vege szakadt a turelmenek is.

Anyam besietett a szobaba es 6 is lekent egy pofont, ezzel az indoklassal: „Mit mergesi'ted a nagyanyadat?"

„Nem mergesitem, hiszen csak azt tanulom, ami a konyvben all, a nagymama pedig azt hiszi, hogy mokazom."

„Hulyesegeket beszel, ahelyett, hogy tanulna", kiabalt bele nagymamam a vedobeszedembe.

„... csak azt tanulom, ami a konyvben all."

„Azt fecsegi, hogy Salzburg fovarosa Salzburg, meg hasonlo badarsagokat."

„Au“, uvdltdttem, mert anyam masodik pofonja is elcsattant. „De hiszen itt all, hogy Salzburg..."

„Mutasd!“ mondta anyam, s kozben utesre emelve jobbjat, belenezett a konyvbe.

Bizony, ott volt.

„Anyacskam“, mondta anyam az anyjanak, „itt valoban az all, hogy..."

„... hogy Salzburg fovarosa Salzburg."

„Remek!“ rikacsolta nagyanyam. „Ez aztan igazan remek!" Egeszen magankfvul volt. „Ez aztan nagyszeru!" Ilyen duhosnek meg nem is lattam. ,,Igazan? Igy all ott? Salzburg fovarosa Salzburg, azt mondod? Hat meg mi all ott? Csehorszag

fovarosa Csehorszag? Bees fovarosa Bees — talan bizony az is ott al?“

„De anyuskam, ha igazan..."

„Akkor nem kell megtanulnia. Ezt igy is, ugy is tudhatja. Mlada Boleszlav Mlada Boleszlavnak a fovarosa!" Nagyanyam egyik testvere Mlada Boleszlavban volt ferjnel, a masik Pilsenben, a harmadik pedig Brunnben. A„Mlada Boleszlav" szonal mar tudtam, hogy felsorolasabol nem maradhat ki a ket testver s Pragaban elo anyam sem; igy is volt, mar folytatta is a kiabalast: Pilsen Pilsennek a fovarosa, Brunn Brunn-nek a fovarosa, Praga Praganak a fovarosa. Tobb testvere nem leven, azt hittuk, hogy ezekkel a fovarosokkal vegre befejezte. De meg nem tartott a vegen: „Afrika Afrikanak a fovarosa, Nemetorszag Nemetorszagnak a fovarosa — ha ez mind ott all a konyvben, akkor mit kell tanulni rajta?"

Felugrott es honismeret-konyvemet felragadva — az en igazan takarekos nagyanyam! — irtozatos duhvel, hatalmas ivben kihajitotta az ablakon. „Egy petakot sem adok az egesz

tanulasodert, ugy eljek! Italianak Italia a fovarosa, mondhatom, igazan remek!"

Hiabavalo volt minden probalkozas, nem lehetett lecsillapitani. Nagyanyam duhkitorese csucspontra ert. Egy kepzeletbeli terkep elott tancolt ide-oda, egyik vilagreszrol a masikra szokkent, orszagrol orszagra, varosrol varosra. Kinyujtott karral szonokolta tovabb, hogy Ausztria fovarosa Ausztria, Amerika fovarosa Amerika, Berlin fovarosa...

Valaki becsengetett hozzank, s mar az eldszobabol hallottuk Popperne hangjat, de nagyanyam nem akart vagy mar nem is tudott tekintettel lenni a vendegre, s tovabb hajtogatta foldrajzi megallapitasait: „Berlin Berlinnek a fovarosa, Popperne Poppernenak a fovarosa", kiabalt, egyre csak kiabalt, s vegul Babicet, a kicsiny falucskat, melybol elszarmazott, Babice fovarosanak nyilvanitotta.

Masnap foldrajztanarunk, egy sima modoru es szinte tulsagosan jol dltdzott ur, szokasa szerint ora elejen vegigsetalt a padsorok kozt, hogy ellenorizze, ott-e a foldrajzkonyv mindenki elott. Az enyem is ott volt, sot tiszta kek vedopapirban diszelgett. Sajnos, kisse vastagnak talalta a konyvet, felvette, megnezte, es megallapitotta, hogy a francia nyelvtan.

„Hm, hm, hoi a honismeretkonyve?"

,,Otthon felejtettem." Ugy veltem, lehetetlenseg megmondanom, hogy nagyanyam tegnap kihajitotta az ablakon.

„No, nem baj", jegyezte meg kepmutato baratsagossagaval, es meglobalta hosszu fekete szalagon fityego arany csiptetojet. „Ha a fejeben van a honismeret, akkor nines is szuksege konyvre. Kezdje csak el."

Valoszinuleg akkor is kihivott volna, ha nem hianyzik a konyvem, mert az utolso oran a feleltetest Kinzlnel, abecebeli eldzomnel hagyta abba. Mindenesetre honismeretkonyvem tegnapi magas ropte az esemenyek tovabbi roptere is befolyast gyakorolt.

„Mit tud Salzburg hercegsegrol?"

Beszelni kezdtem, nagyon hangosan, nagyon gyorsan. Eszreveszi, hogy Salzburg hercegsegrol pontosan tajekozva vagyok, s akkor talan — igy remeltem — valami mas kerdest kapok. ,,Salzburg hercegseg terulete 7153 negyzetkilometer. Lakosainak szama 192 760. A sik foldek lakossaga fokent foldmuvelessel es allattenyesztessel, egyes videkeken pedig sobanyaszattal is foglalkozik. A varosokban jelentos ipar es kereskedelem is talalhato. A nepesseg csaknem kizarolag nemetekbol all. Salzburg fovarosa Salzburg..."

Kis szunetet tartottam.

,,Tovabb“, mondta a tanar, s kozben szemuvegenek zsinorjat forgatta a levegoben.

Az utolso mondatot megismeteltem, abban a remenyben, hogy talan errol majd eszembe jut a folytatas. ,,Salzburg fovarosa Salzburg..."

,,Ezt mar ketszer hallottuk. Az csak magatol ertetodo, hogy Salzburgnak Salzburg a fovarosa."

Ez mar tobb volt a soknal. Nagyanyam tegnap olyan valoszinutlennek, olyan hihetetlennek es olyan lehetetlensegnek tartotta azt a mondatot, hogy Salzburg legyen a fovarosa Salzburgnak, hogy rajott a duhonges, most pedig egyszerre „az csak magatol ertetodo!" — „Egyaltalan nem magatol ertetodo!" kiabaltam pulykavdrosen.

,,Hogyhogy nem magatol ertetodo?“ kerdezte a tanar, s ugy kove meredt a szemtelensegemtol, hogy meg a csiptetoje zsinorjat is elfeledte lobalni. ,,Hogyhogy?“

,,Tessek megkerdezni a nagyanyamat!"

Azonnal az igazgato ele rendelt, aki tanari konferenciat hivott ossze. A tanari konferencia dontese: ot orai zarka. Mikor az igazgato kozolte velem az iteletet, meg hozzafuzte: ,,Hogy pedig mit jelent az, ha ezek utan bar csak a legesekelyebb iskolai vetsegben is hibazik, azt tudja."

Persze. Tudtam. Olyan rendesen viselkedtem, ahogy csak birtam. Tanitas utan mindig egyenesen hazairamodtam, nehogy barkivel is osszeakaszkodjam. Estefele bent ultem a boltunkban, verselve es almodozva, foleg arrol almodozva, hogy verseimet nyomtatasban latom.