Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-09 / 5. szám
5 Feledve meg az ajtdt is betenni, Midon beleptem. Sokaig alltam a kuszdbnel, Mig vegre szinte ontudatlanul beljebb-beljebb vont a videk varazsa. Eloszor is viragos reteken Mentem keresztul. Ifju emberek Jartak koriilem, mindegyik Lehajtott fovel, mintha tilt keresne. Kivancsi lettem, es megkerdezem, Hogy mit keresnek olyan gondosan? S felelt egy, hogy merges fuvet. Merges fuvet? s mivegre? „Hogy kifacsarjam s megigyam levet. “ Megdobbenek s gyorsan tovabb haladtam, Sfaradva ertem Az elso rozsafdhoz, S alaja illtem, hogy ott megpihenjek, De amidon letelepedtem, Oh borzalom! fejemfolott Egy ifju logott folakasztva. Elrohanek a masik fahoz S a harmadikhoz es a negyedikhez Es Igy tovabb, mindig tovabb, De nem pihenhetek sehol, Mert mindenik fan Fiiggott egy ember. Tul afolyon, tul a folyon! Gondoltam, ott a boldog szerelem. S szaladtam a folyo fele, Csdnakba illtem, s gyorsan evezek, De hiinyt szemekkel, Mert a habokban egy-egy holttetem Utotte fol magat, S a partrol, mint a megriasztott bekak, Ugraltanak be ifjak es leanyok. Atertem a vizen, S ah, itt is mindenutt A regi Icitomany! Meregpohar, akasztott emberek, Mindenhol ez, mindig csak ez, S hatul a sziklak ormirol Vetek le mdsok magokat, S alant a volgynek eles kovein Kifeccsent szivokbdl a ver Sfejokbol a veld. Ketsegbeesve nyargalek Mindenfele, mindenfele, De mindenutt a regi latomany: Du It arcok es ongyilkolasl... Csupan csak a taj es az eg mosolygott. Ko It6, 1847. [oktober] ok mindenben voltpeldakepe az elmult 150 evben a nemzet nagy koltoje, utanzoi is akadtak szazszdmra, kiilondsen a szabadsagharc utan. Szerb Antal szerint epp az utdnzok kolteszete'ben mutatkoznak meg igazdn poetikajanak ossz.es veszedelmei. „Kuldnos nagysdganak egyik legfobb jele volt az, hogy sokszor csak egy hajszdl vdlasztotta el a koltdietlentol — az utanzok ezt a hajszalat kovetkezetesen elvetik. Petofi a nepdal-ritmust szabadon kezelte, a rimek csenge'se'vel nem sokat tdrodott. “ Igy talan nem veletlen, hogy a magyar irodalomban az d nevehez fuzodik az elsd szabad- illetve prozavers, mely alkatdnak, Nagy Zoltan illusztracioja Szerkeszti Bettes Istvan szabadsagszeretetenek es formabontokeszsegenek sokkaljobban megfelelt volna, mint barmilyen kotott forma. Hol is jdrt volna mashol Petofi az elso szabadverseben, ha nem eppen a szerelem orszagaban, ahol a ndla szokdsostol joval kevesebb az idill, egyenesen azt is mondhatnank, hogy ez mar majdnemhogy igazi horror. Itt is ervenyes, hogy mindezt mintha csak az utolso sor kedveert almodnd, melyet akdr Kassak is odavethetett volna.-si-
