Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-17 / 25-26. szám
1988 Indul a bulldozer... Az utobbi honapokban egyre nyugtalanitobb hirek erkeznek Romaniabol, az erdelyi magyarsag helyzeterol, sorsarol. Ugyanakkor no a menekultek szama: Magyarorszagon mind tobb magyar nemzetisegu roman allampolgar ker letelepedesi engedelyt. A kormany a menekultek gondjainak megoldasara tarcakozi bizottsagot hozott letre. Ennek munkajarol dr. Gal Zoltan belugyminiszterhelyettes, a bizottsag elnoke az alabbiakat nyilatkozta: — Nem tartjuk megoldasnak a Romaniaban elo magyar nemzetiseguek tomeges attelepuleset. De ha egy ilyen viszonylag kicsi orszagban tobb ezer ember minden egzisztencia nelkul megjelenik, esetenkent csak abban a ruhaban, ami rajta van, erre a kormanynak termeszetesen reagalnia kell. Az Orszaggyules 300 millio forintos segelykeretet hagyott jova, amelyet a tarcakozi bizottsag oszt szet a raszorulokkal foglalkozo tanacsok kozbtt. A Magyar Vorbskereszt kozpontjaban szinten iroda segiti a menekulteket. A Vorbskereszt szamlajara hetek alatt 900 ezer forint erkezett, amelybol gyorssegelykent reszesulnek a raszorulok. A Magyar Nemzet a februar 13-i szamaban Mai politikank es a nemzetisegi kerdes cimmel terjedelmes cikket jelentetett meg Szokai Imre es Tabajdi Csaba, az MSZMP KB kulugyi osztalyanak helyettes vezetoi tollabol. A Nem ok hagytak el a hazat cimu fejezetben a szerzok a kovetkezoket irtak: „A XX. szazadban a rejtett vagy durvan nyilt asszimilacio, beolvasztas, felszamolas hosszu tavon tarthatatlan... mindezek ellenere szukebb es tagabb kornyezetunkben egyarant megfigyelheto az allampolitika rangjara emelt beolvasztasi, egynemusitesi torekvesek." A menekultek nbvekvo szamaval kapcsolatban a cikk ugy foglalt allast: „A szomszedos orszagokban elo magyarok donto tobbsege evszazados telepulesein el: az allami fennhatosagoktol is ez a szulofoldje, ez a hazaja. A magyar politika azt tartja kivanatosnak, hogy a nemzetisegek oseik foldjen talaljak meg szemelyes es kozbssegi boldogulasukat." Az elvi allasfoglalasnak is tekintheto ujsagcikkre semmilyen reagalas nem erkezett. Aprilis elso napjaitol viszont a Romaniaban meg megmaradt magyar nyelvu lapok attertek egy uj gyakorlatra: csak romanul kozlik az orszagban levo varosok, falvak elnevezeset, Nagyvarad helyett Oradeat, Nagybanya helyett Baia Mare-t, Beszterce helyett Bistritat irva. Mint a Magyar Nemzet aprilis 6-i szamanak belso vezercikkebol kiderult, mas nyugtalanito jelensegekkel is szamolhatunk. Elkezdtek Romaniaban az ugynevezett telepulesrendezesi terv vegrehajtasat. Ez egyet jelent a kistelepulesek, falvak drasztikus — mondhatjuk igy: fizikai eszkozokkel torteno — felszamolasaval. A foldgyaluk, a markologepek a kulbnbozb nemzetisegek (magyar, szasz, svab, szerb, bolgar, ruten, ukran) targyi, neprajzi es epiteszeti emlekeit, osi temetoket es templomokat tuntetnek el. A magyar kormany a nyugtalanito helyzetben is keresi a megoldas lehetosegeit. Szuros Matyas aprilis masodik feleben Balassagyarmaton tartott eloadasaban igy fogalmazott: — Nacionalizmus minden — akar kapitalista, akar szocialista — orszagban elofordulhat. Ezen javitani mindig lehet. Nagy baj akkor van, ha a nacionalizmust a hivatalos politika rangjara emelik. Hazank a tovabbiakban is mindent elkovet, hogy a Romaniaban elo magyarok problemai megoldodjanak, de semmifele magyarellenes intezkedest nem fogunk szo nelkul hagyni. (Magyar Hirek, 1988. 5. 6.) Beoltott gyertyak Az 1988-as ev feszultseggel teli volt Csehszlovakiaban is. Aktivizalodtak a hivok es a Charta 77 is. Marcius 25-en Pozsonyban a hivok csendes tiltakozo demonstraciot hivtak ossze Pozsonyban az egyhazi es polgari jogok szabadsagaert, valamint a szabad puspokvalasztasert. Tiz—tizenketezer hivo tuntetett ego gyertyaval kezeben amiatt, hogy Csehszlovakiaban nem tartjak tiszteletben az emberi szabadsagjogokat. A kommunista vezetes panikba esett, es eroszakkal tamadt a Nemzeti Szinhaz elotti teren osszegyultekre. A rendorseg brutalisan szetverte a tuntetest, vizagyukkal, gumibotokkal tamadt az emberekre, es sebesultek is voltak. Frantisek Mikloskot pl. a tuntetesre menet tartoztattak le, s 48 bran at tartottak bent a rendorsegen. A tortentekkel kapcsolatban a Charta 77 tiltakozo nyilatkozatot adott ki. A Szovjetunio es az Egyesult Allamok megallapodast irt ala az atomfegyverek ellenbrzeserol. A Szovjetunioban rehabilitaltak Nikolaj Bucharint. Csehszlovakiaban es az NDK-ban leszereltek a szovjet atomraketakat. Ormenyorszag es Azerbajdzsan kozt veres konfliktus tor ki hegyi Karabach miatt. Japanban elkeszul a vilag leghosszabb alagutja. Algirban kikialtottak a fuggetlen Palesztin allamot. Romaniaban megkezdbdott 2000 falu lerombolasa. Mitterrandot ismet megvalasztjak francia elnoknek. Egy angol utazo, Ferrier a kovetkezoket irta a mult szazadban: „Az idegenre, aki egyszer eljutott Afganisztanba, bizonyara rendkivuli modon vigyaz az eg, ha ebbol az orszagbol sikerul egeszsegesen es fejevel a nyakan kikerulnie.“ Vagy nem olvastak, vagy ra sem hederitettek e figyelmezteto sorokra, vagy egyszeruen csak legyozhetetlen nagyhatalomnak kepzeltek magukat a szovjetek, amikor 1979-ben megszalltak Afganisztant. Mindenesetre 9 ev utan, az 1988. aprilis 14-i genfi egyezmeny ertelmeben megkezdhettek kivonulasukatonnan, ahol tobb mint 100 ezer katonajukkal harcoltak. Jelentos vesztesegekkel jart ez a „portya“, melyre meg Brezsnyev adott parancsot: 15 ezer szovjet katona vesztette eletet, s 37 ezer nyomorodott meg. Mindent osszevetve: a Szovjetunio ugyanolyan csufos vereseget szenvedett Afganisztaban, mint az USA annak idejen Vietnamban.
