Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-09 / 3. szám
Kanyadi Sandor mese a fekete kecskerol meg a szine -valto menyecskerol Egyre hidegebb, cudarabb lett az ido. Megfagyott a sar. A vizekre vastag bor nott. Csak ugy kopogtak a fagyos utcan a kecskekormok. Azaz csak kopogtak volna. Bent kuksolt a kecske az olban. Onnan hallgatta hajnalonta a hfzok visitasat, s a fel-fellobano szalmatuz pattogasat. Ebbol megtudhatta, hogy a kolbasz, a hurka, a gomboc es persze a toltott kaposzta evszaka elerkezett. — Megeszik. Me-eg! Mee-eg! — mekegte fajdalmasan a kecske. Igy kesergett minden virradatkor, valahanyszor csak hfzovisftast hallott. A kaposzta juttatta eszebe. De mind mekeghetett, nem tudta megpuhitani a gazdasszony szivet. Nem is torodott kecskeje mekegesevel. Nem egy darabig, de vegul is elunta, hogy hajnalait a kecske tonkremekegje. Egyik alkalommal nekipirult a menyecske, s a mekego kecsket megfenyegette. — Szegyentelenje! — mondta meltatlankodva, s fogta a seprut, hogy a nyelevel majd becsuletre tanftja. De amire az olig ert volna, a kecske mar a szenat szalalta nagy artatlanul. — Na azert mondom, megjavulj, mert kulonben!... — fenyegette meg a seprunyellel. S mar inkabb a hidegtol, mint a duhtol volt piros a menyecske area. Masnap hajnalban megint csak a mekeges ugrasztotta talpra. — Na megallj! — kapott magara valamit, s kezebe a seprut a menyecske. De jol tette, hogy a seprut kezbe vette, mert akkora ho hullott az ejjel, hogy ki se lephetett volna, ha nines a sepru a kezeben. Utat sepert. A duhe is elparolgott, mire az olig ert. — Na jol van, na — enyhult meg a menyecske —, kivancsi vagy a hora, kieresztelek! — Es kieresztette. Ugrott a kecske. Hupp, bele a hoba. S elkezdte Jenkovszky Ivan rajza nyalogatni a havat, mintha so lett volna. Addig nyalogatta, mig bedagadt a torka. Ugy bizony. Megijedt a gazdasszony, mert a kecske mar nem mekegett, csak nyoszdrgott. S meg a nyoszorgese is rekedt lett. Szint valtott, mondom, a menyecske. — Jajaja, nagybeteg a kecske! A szomszedasszony azt tanacsolta, adjon neki meleg kaposztalevet. Vigye be a hazba. Merje meg, s ha lenne laza, dugja az agyba. Ugy tortent. Ott fekszik az agyban, s a paplan alol kukucskal ki a kecske. A vilag minden kincseert se mekegne. Olyan jol van dolga. Toth Elemer Egig tancol a nota Fonoba, fonoba, egig tancol a nota, sodorintom, dom, dom. Kati jarja Petivel, Erzsi jarja Pallal, Mari neni guzsallyal, Tercsi porgettyuvel. Fonoba, fonoba, egig tancol a nota, sodorintom, dom, dom.
