Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-12-17 / 25-26. szám

»Dagonia«, ahonnan a canuekok, a dagok jonnek. A terkepkeszftok nem huztak meg ezen foldnek hatarait, mert ezek csak nepfajok es nem orszagok.

Ha valamikor elkovetkezik az az ido, hogy belekerul Hunyakia a szotarba, ezt fogjuk majd olvashatni:

»Hunyak (hun-yak). (Ez az elnevezes a ,hunk’ szobol, a Hungarian" szo roviditesebdl es a ,yak’ szobol szarmazik, amely takarot jelent.) Gunynev, amely a XX. szazadban Indiana allam Indianapolis varosaban keletkezett azon bevandorlok elnevezesere, akik a balkan allamokbol es Europa delkeleti reszebol jottek az Egyesult Allamokba. Gyakran a tordkoket es a ,Dago’-kat is igy nevezik.«

Az eredeti Hunyakiat ma hosszas kereses utan Indianapolis varosanak a szelen lehet megtalalni, a White River lejtojen, amelyet naponta a disznok verevel keresztelnek meg.“

Nem akarjuk folytatni a cikk magyar fordftasat. Mutatoba ez a rovid bevezetes is eleg lesz. A „hunky“ szoval elkovetett visszaeleseknek veget kell vetni, a jogtalan bantalmakat, barmely oldalrol is jojjenek azok, nem szabad tovabb turniink, hacsak azt nem akarjuk, hogy meltoak legyiink ezekre a gunyos bantalmakra.

Az amerikai sajtot ki kell es ki lehet oktatni, amint azt a kovetkezo eset is bizonyitja. A Hammond, Ind. varosaban megjeleno Lake county Times majus 12-iki szamaban egy rovid ujdonsag jelent meg egy Kinizsi Anton nevu magyarrol. Az ujsag ezt a magyart „hunky“-nak nevezte.

Ludmann Sandor, a East Chicago-i reformatus lelkesz elolvasta ezt az ujdonsagot, es angol nyelven helyreigazitast kuldott be a szoban forgo amerikai lapnak, amely annak majus 14-iki szamaban jelent meg. Ez a helyreigazftas magyar fordftasban igy hangzik:

„Miutan biztos vagyok benne, hogy a »hunky« szot a »hungarian« helyett hasznalta, kotelessegem ezen elnevezes helytelensegere figyelmeztetni. Ugy latszik, hogy az emlitett cikkecske irdja sohasem olvasta Magyarorszag tortenetet, es egyaltalan nines fogalma a mi szabadsagszereto nemzetunkrdl, a »hungarian«, vagyis helyesebben a »magyar« nemzetrol.

Fel akarom tetelezni, hogy a cikkiro szandeka nem volt serto, mert a legfelhaboritobb dolog volna egy olyan nemes nemzetet, amely a kulturallamok soraban ezeresztendos fenyes multra tekinthet vissza, megserteni.

Polgara vagyok az Egyesult Allamoknak, es igy nem tetelezhetem fel, hogy egy amerikai ujsagi'ronak szandekaban allhatna egy egesz nemzetet megbantani."

Az amerikai ujsag helyt adott az East Chicago-i reformatus lelkesz hazafias gondolkozasra valid, onerzetes tiltakozasanak, es meg vagyunk arrol gyozodve, hogy a tiltakozasnak meg is lesz a kello eredmenye, a hammondi amerikai ujsag nem fog tobbe „hunkyk“-on gunyolodni.

Celtudatosan onerzetes kovetkezetesseggel kell esetrol esetre felvilagositani az amerikai sajtot — ha tudatlansagrol van szo. Ha pedig rosszakaratrol, amint az Indianapolis News kulon keszitett terkepe is bizonyitja, megtorlast, elegtetelt kell kovetelni.

Az Amerikai Magyar Sajto Egyesuletre haramlik elsosorban is ez a feladat, hogy a magyar nep becsulete erdekeben itt Amerikaban sfkraszalljon, hogy aztan elmondhassa a koltd szavaval:

„...A magyar nev megint szep lesz,

Melto regi nagy hirehez,

Mit ra kentek a szazadok,

Lemossuk a gyalazatot!"

A Nyugat folydiratrol

Nemzetben, szellemben, irodalmi ertekekben gondolkodva 1908. janucir 1-je a Nyugat indulasanak datuma. Irodalmunkban a Nyugat cim programot fejezett ki, 6I- lasfoglalast jelentett a korabeli magyarorszagi videkiesseg ellen, mely ugyancsak jol megvolt a maga kis langyos pocsolyajaban. A tankonyvekben megtalalhato szerkesztok es szerzok (Ignotus, Fenyo, Osvat, Gellert, Schopflin, Ady, Kosztolanyi, Karinthy, Fust, Szep. E. es Babits) neve, am a nagy nevek tortenelmi szerepe abban all, hogy az iroi mesterseg nagyjai nem alkalmazkodtak az uri kozvelemeny elvarasaihoz, megzavartak annak kenyelmes es nyugalmas vilagkepet. Maga a Nyugat mint folyoirat es ertekrendet kepviselo fogalom, eletkepesseget es atiito erejet annak kbszonhette, hogy szerkesztosege allandoan fiatal irok es uj tehetsegek bekapcsolasara torekedett. Ebben Osvat volt a legbuzgobb, aki meg Adyval is osszeku- Ibnbbzott, mivel Ady onmagaval eltelten a szemere vetette Osvatnak es nem is nagyon tudta megerteni, miert van arra sziikseg, hogy folyoiratuk hasabjain mindig uj es uj nevekkel talalkozzek.

A Nyugatban valo kozles harmincharom evig jelentett irodalmi rangot; Babits halalaval szu'nt meg, egy korabeli merev sajtotorveny „jdvoltabol“ a torveny ugy rendelkezett, hogyha egy lap felelos szerkesztoje vagy kiadoja meghal, akkor a lap az eredeti cfm alatt tovabb nem jelenhet meg.

A szazadelo festoi kozul Csontvary mellett Gulcicsy Lajos volt a korat megelozd legnagyobb egyeniseg a magyar kepzdmuveszetben. Gulacsyt azonban mar eleteben is mindenki bolondnak tartotta, s ezt a tenyt talan nem is szabad ketsegbe vonni. Meg kell azonban erteni, hogy itt nem valami klinikai esetrol van szo, hanem olyan a korra, illetve intenziven szellem-igenyu emberre jellemzo magatartasrol, amely, ha vegul is tenyleg az elmezavarhoz vezetett, abban nem az elmezavar a fontos, hanem valami egeszen mas. A mult szazadban ez az eset nem volt ritkasag. Akkor az elso ilyen sajatsagos muveszorult Holderlin volt, akit Schumann, Baudelaire, Gogol, Van Gogh, majd Nietzsche kovetett. Gulacsy Lajos, mint eletrajziroja mondja, egy napon kijelentette, hogy: „Most minden maskeppen lesz". Ugyanakkor pedig hangsulyozta: „Tessek ezt komolyan venni." Ha majd valaki korunk szellem-orultjeinek termeszetrajzat akarja osszefoglalni ennek a ket mondatnak kulon fejezetet kell szentelnie. Az orulet mindig abban a pillanatban kezdodik, amikor az illeto mindig ketseget kizard modon es holtbiztosan tudja, hogy „most minden maskeppen lesz". Hogy eddig ami volt, az jelentoseget vesztette, es a multtai tokeletesen szakitott.

A kivandorlok emlekmiive Budapesten