Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-17 / 25-26. szám
Kosztolanyi Dezso Horoszkop >4z asztrologia annaleszeiben fel van jegyezve ez: „...Keresztely dan kiraly az udvari asztrologusaval horoszkopot keszittetett a fia sorsarol. Megjosoltatott, hogy a kiralyfi haboruba megy, sebetkap, a tengeren tori ossze hajojat es lazas betegsegben halalozik el.“ 1. A kover princ A princ egy decemberi havas reggelen szuletett meg. Hangosan rikoltott, voroslott a duhtol, az erei keken barazdaltak at a homlokat. Egeszseges volt, kover es larmas. Mar az elso napon belenezett a fenybe, s a honap vegen szetrugta a pdlyajdt, amelyet ket tenyeres-talpas baba kotott koreje. Amikor pedig a kardinalis a keresztelokut foie tartotta es inyet soval dorzsolte, hogy megovna lelket a bun rothaszto miazmaitol, a csecsemo a husos ujjat fogatlan fnyei koze szorftotta, meg akarta harapni. Kethonapos koraban felult a bdlcsojeben. Ugy jott ez a kis poronty a vilagra, mint eroszakos vihar, tombolni, harsogni, hodftani. — Farkaskblyok — mondtak ra az udvaroncok. Az agyat hamarosan ki is notte. Csak suru bivalytejet ivott es gulyakat oltek le, hogy egy tanyernyi barna levest fozzenek neki. Atletacombjai feszultek, porcogoi, izomszalagai megerosbdtek, kemenyen tartotta kis nyakat. Igazi vasgyuro volt. — Ez lesz aztan a kiraly. — Uram — jegyezte meg egy hizelgo aggastyan —, olyan eros ez a gyermek, hogy akar a koronat is elbfrna. A kiraly elkomorult a trefa hallatara. Azon az ejjelen pedig azt almodta, hogy a fia meghalt. 2. Alom Egdsz nap latta az almat. Meg-megallt a szobaban, mintha valamibe belebotlott volna. Delutan, hogy belepett a tronterembe, a betegsarga fenyben ujra megelevenedett az alom. Erre a tronra maszott fel a fia. Kezebe vette a jogart, es fejdre tette a koronat. Ugy, ahogy az aggastyan mondotta. Szilardan allott a fejen. Vasott, gonosz kolyok modjara vigyorgott. Hiaba fenyftette az apja, hogy vigyazzon, a kisfiu toporzekolt, fejdn a koronaval. Ekkor hirtelen megbotlott a hosszu palastban. Fejen megbillent a korona, eles pereme belevajt a feje lagyaba es kettehasitotta. Szeme kitagult. Ebben a nagy-nagy szemben egy sikoly vergddott, mely nem tudott kitorni a szajan. Aztan lassankent torz maszkka, hideg remulette fagyott a mosolygasa. Arcocskajat elontbtte a kibuqqyano ver. 3. A kiraly josoltat Ez az alom a kiralynak jel volt, hogy a fia gyors fejlodese valami rosszat jelent, az egiek csak gunyt uznek vele, hogy kesobb annal jobban megalazzak. Azelott sokra becsulte az orvosat, aki hegyes foveget kenetes meltosaggal viselte es a papok aldasat, akik a kis venddg lelket ellattak mindenfele egi malaszttal, de most lelke melyen nyugtalankodott, ds egyre jobban feltette a csodagyermeket. Kihez forduljon? Az orvosat regdta nem szerette. Evek ota minden siker nelkul kezelte a gyomorbajat, pepekkel es kendcsokkel. Meg a bojt se segftett rajta, hogy a nagyheten alig vett magahoz taplalekot, es este sohasem lakott jol. A vallas nem nyujtott neki vigasztalast. Ha feltekintett a hideg urbe, a csillagok kbze, akkor ugy talalta, hogy a csillagok nagyon is messze vannak, es a vallas nem kormanyozhatja a messze vagtato bolygokat. A betegsege pedig sotette es izgagava tette. Megfeledkezett az angyalokrol is, s az ordbgbkkel es boszorkanyokkal foglalkozott, akik szombat ejjel keresztutaknal sivalkodnak, ds seprunyelen lovagolnak a holdba. Az asztrologust hfvatta: — Keszitsd el a horoszkopot. A kiralyfi a Bak ) jegyeben, ujhold idejen szuletett. — Legy oszinte — mondta szigoruan a kiraly, es szemeben az idegesseg zold szikrdja ugralt. — Ez a gyermek mindenem. Az orszagom terhet akarom vallara helyezni. Itt a hangja elcsuklott, mert tudta, hogy az ember torekeny, mint a pohar. 4. A konstellacio nem szerencses Az asztrologus bezarkozott a tornyaba, elovette a papirjait es cirkalommal oriasi korbket rajzolt. A feher papfr az dg kek mappajdt jelentette, a fekete pontok pedig a bolygokat, az allatov csillagait, az eg arany pottyeit. Mar az elso oraban rettenetes jelek mutatkoztak. Mars tunt fel, a ver es oriilet csillaga, a haboru viharfeszke. Utobb Neptunus, amely a tenger haragjarol beszelt, most Saturnus, a nyirkos es ragalyos nyavalyak hfrnbke. Csak hosszu vizsgalodas eredmenyekeppen bukkant elo Venus, melynek benevolens praesentiaja azt a remenyt igbrte, hogy a gyermek eletet egy no mosolya aranyozza meg. Halvanyan ult az asztrologus a halvany papfr elott. Felutotte a konyveit. Mindig ugyanaz az eredmeny. Almatlan ejszaka utan vanszorgott fel a palotaba. — Rossz hfrt hozok — mondta inkabb a szakallaba es onmaganak, mint a kiralynak. A kiraly neman ult le a vdgzet elott. — Az egi tudomany minden jele arra vail — recitdlta az asztrologus vontatottan es nagyon szomoruan —, hogy fiadnak haboruba kell mennie. Az egyik utkozetben sebet kap. Szerencsere a sebe nem lesz sulyos. Aztan rovidesen tengeri viharba kerul. Hajdtorest szenved. De innen is megmenekul. Az asztrologus kbhogbtt. — Beszelhetek? — kerdezte felenken. Most ranezett a kiraly, konyorbgve es intett. — Koldus vagyok, uram, es csak annyi vigaszt adhatok, mint a koldus. Csak egy csillag mosolygott fiadra: Venus. Szeretni fog esszeretni fogjak. Maskent szomoru az dlete es rovid. Fiatalon hal meg, nagyon fiatalon, tizennyolc eves koraban. A halalos iteletet a kiraly mozdulatlanul hallgatta vegig. Aztan atment a masik szobaba, oda, ahol a kisfia aludt. Foleje hajolt. Hosszan-hosszan nezte. A kiralyfi kinyitotta a szemet. Belebamult az apja idegen fenyu szemebe. Ugy erezte, hogy ket fekete varju rebbent el fblotte. — Mi az? — nybszbrogte a sotetbol. —Semmi—felelt a kiraly. — Semmi fiacskam. Csak takarbzz be. Mert megfazol. Masnap az ebednel eszrevette a kiraly, hogy a kisfiu sokat eszik. — Legy mertekletes — mondta —, mert megart. November derekan leesett a ho. — Szeretnek kimenni. Szankazni akarok, apam. — Ne, kisfiam, meghulsz. Madaraszni, patakban furdenie sem volt szabad. A kiraly elrendelte, hogy fokozott figyelemmel vigyazzanak ra. Mindenuve lakajok kisertek. Mbg a labdait is elvettek. Tizeves koraban valamicsket megnyult, az area halvanyabb lett, bore porcelanos fenyben csillogott a szobai levegotdl. Ertelme azonban egyre gyarapodott. Olyan volt, mint egy kis boles. — Miert nem eszel? — kerdezte a kiraly. — Mert megart — szolt a kis boles. Neha-neha fajt a feje is. Ekkor az apja az orvost hivatta. — Az a baja — mondta az orvos —, hogy nagyon is vigyaznak ra. A kiraly lassankent elnehezedett. Virradatkor kelt, hajnali haromkor, nem tudott tovabb aludni. Erezte, ez mar az aggkor. Aki keveset alszik, nemsokara sokat alszik. Mikor a fia betoltotte a tizendtodik 6vet, magahoz hfvatta, s bezart ajtok mbgott beszelt vele. — Nezd, edes fiam — szblt —, sokaig vergodtem — es a szfv^hez nyult, aztan a fia szfvehez, mintha ossze akarta volna csomozni a ket rokon szfvet. — Sokat szenvedtem miattad. Ma mar nagy vagy, en pedig dreg. Megmondhatok mindent. Read akarom bfzni az orszagot. A kiralyfi sapadt volt, boldog es izgatott. Az apja elovette a horoszkopot es eleje tette. — Elobb azonban meg kell tudnod — ezt. Mar nem is hallgatott a kiraly szavaira, a szemevel ette-falta a papi'rt, a kabalisztikus jeleket. — Ennek nem szabad megtortennie — mondta emelt hangon a kiraly. — Egesz eletem csak arra volt jo, hogy rad vigyazzak. Igerd meg te is, hogy nem teljesedik be. — Igerem — szolt a kiralyfi, es megcsokolta az apja szaraz arcat, a szaja korul, alazatosan, de idegenkedve. 5. Holdas eperfak Alig varta, hogy magara maradjon. A sotet eperfak ala rohant, melyekre a holdfeny terftett atlatszo halot. ..Fiatalon halok meg—gondolta, es lehunyta a szemet. — Hos leszek ds szerelmes." Olyan edes es szdp volt ez a fajdalom, mint a mez. Egy ora hosszat ult a padon, egyedul es csorgott a szive vere, kimondhatatlan edesen. Kesobb egy arnyekot latott a kertben. Az arnyek apro lepesekkel szaladt a palota fele, konnyu ruhat viselt, es megdllt elotte. — Mit busulsz? — nevetett az arnyek. — Ulj melldm. Sohasem voltam ilyen boldog. Ma tudtam meg, hogy fiatalon halok meg, es hogy hos leszek
