Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-17 / 25-26. szám
Balogh lldiko Borkorcsolya aki kozben bekesen ragcsalta a pogacsat.- De szivesen lennek pek! - sohajtott indulatosabban Lehard, es a polcanal alld dobfelszerelesehez sietett. Habar a szomszedasszony megkerte, hogy reggelente ne gyakoroljon, athevulve a kezebe vette az utoket. De csak egy langyosra sikeredett dobszolot rbgtbnzbtt. Aztan az ablaknal termett, hogy meglesse a hatast.- Csinos ez a kalap! - mondta Bonza, es Lidi mar majdnem teljesen bedolt a parkanyon.- Szaritott bodzabogyokkal van diszitve - felelte nevetve.- Micsoda veletlen! Engem meg Bonzanak hivnak - es lisztes ujjaival megpbcogtette a kalap apro furtjeit. - Majdnem Bodzanak...- Nincsenek veletlenek - szolt csalodottan Lehard. - Ez a Lidi azert jott ide, hogy engem most se vegyen eszre... Pedig nem is vagyok csunya... Tenyleg nem volt az. Sot nehany vonasaban Bonzara hasonlitott. Neki is kek a szeme, es seprus a szempillaja. A haja meg meg szebb is. Mindig hatra van simftva, es fenyesen feketellik, mig Bonzanak kolesbarna, es elol kis szarvacskakba szokta fesulni. Tiszta pekbohocI Es az a tanoncruha! Lisztes es kesz. Bezzeg 6 ma is frissen vasalt, kockas inget huzott, hozza meg azt a sarga ovtaskajat. A gorkorcsolya pillanatok alatt eltunt a parkanyrol. Ablak csukodott, spaletta csapodott es Lehard mbris az utcan allt. A pekseg felol tovabbra is duruzsolas hallatszott. Beindftotta az olajzold gorgoket, es fittyet - meg egy szereny f uttyot - hanyva Lidinek, lekorizott a kozeli parkba.- Ujje, a ligetben nagyszeru! - dorogte egy tbmott szakallu ferfi, aki a hona alatt egy sakktablat szorongatott, es igy araszolt a parkban levo sakkasztalok iranyaba. Hosszu mellenye majdnem terdig eltakarta az amugy is lotyogo nadragjat.- Nezzbtek fiuk, a Szvetter Pista! - kibltoztak tobben is, es integeto kezek lodultak a magasba. Szvetter Pista meg razenditett erre a ligeti egysorosra, de inkabb kbhogesre es dbrmogesre emlekeztetett az eneke. Amikor odaert a sakkasztalokhoz, a tenyercsattanasok bs nyelvcsettentesek zsi vajabol is tisztan kiveheto volt, amint valaki ezt mondja:- Mi az Pista, megint makos fogkremet hasznaltal? - s nagy rohecseles-be fulladt mindenki. Csak eppen a mellettuk elgbrdulo Lehard nem. Pedig mar jol ismerte ezt a lompos asztaltarsasagot. Nem szolt semmit, de a tenyere egy kicsit kiszaradt, ugy felbosszantottak ot. Egyebkent ezekben a napokban az egesz park olyan volt, mint egy oriasi muskotalyoshordo. Nyar- es nyirfak karoltak at mindenhol, beliil meg forrt a kavalkad: mustillat habarodott, zsizsegtek az emberek es forrt a bor is. Borfeszti val volt. Az egymas mellett fel - huzott borkostolok kacskaringosan szeltek at a parkot, es a cirkuszsatrakhoz hasonlitottak.- Mit nekem Lidi! - susogott lenyugozve Lbhard, es odakorizott az egyik satorhoz, ahol egy faronkon fasirtfalatkak kinalkoztak fel; mindegyikbe fogpiszkalo volt beleszurva. A faronk mbgott egy rubintos arcu nene uldogelt, es az oleben fekvo gorogdinnyebol falatozott. Piros kendo volt a vallan, es a homlokan egy kozepes re nott bibi rcsokot viselt. Lehard tetovan, am annal ehesebben szolitotta meg:- Jo napot kivanok, egy borkorcsolyat kerek - es mar nyult a faronk fele, amikor a nene felpillantott, es ezt nyammogta:-Kedveskem, gorkorcsolyaval nem szolgalunk ki - aztan bicskajaval leszelt egy jokorat a dinnyebol. Lehard elpirult, s azt hitte, hogy csak bortrefas kedveben van a nene.- Hat akkor bibircsokolom a kezet - szaladt ki a szajan, es szaladt volna ki a vilagbol 6 is. Mert a nene area eloszor rubintosokra valtott, aztan elsapadt es csendes sfrdogalasba fordult. Lehard ugy gordult tovabb, hogy a tenyere meg jobban kiszaradt. Iskolaskora ota ez tortent vele, ha tulsagosan felizgattak. Peldaul a Lidi. Igen, 6 rontotta el ezt a mai fesztivalhangulatot is. Pedig a gorkorcsolyasok is ezen a napon tartjak a talalkozojukat. Megvalasztjak a legszebb gorkorcsolyaci pot; ezert feny eztette ujonnan a vazat is, es cserblte le a gorgoket. Lesz gyorsulasi verseny; most eloszor lassulasi is.- Pisztaciat vegyenek, tessek a finom pisztacia - szolt egy kellemes noi hang, es Lehard gyomra megremegett. A borkbstolo satrak vegenel ott allt a Lidi, es mezkedvesen mosolygott ra. A kezeben egy fonott tai, benne pisztacia. Bambuszruhat viselt, par bambuszrijgy is fuggott rajta, es a fejen bambuszkoszoru volt. Valahogy nem illett bele a fesztival kepebe. Vagy megis... Lehard tenyere langra gyult, ahelyett, hogy kiszaradt volna, es kek szeme csak ugy szikrazott a szemeremtol. A Lidi egy ilyen oltozetben, 6 meg... A gorgok kiszaladtak a laba alol, es mar a tengerparton allt Lidivel. Mogottuk delfinek ugraltak a viz felett, es a hullamok ribizlikoszorut fontak korejuk. Meg az eg is. Aztan megragadta a Lidi kezet.- Neked ajandekba adorn, csak ne legy ennyire moho - mondta Lidi, es Lehard ott talalta magat a lannyal szemben, amint kezevel egy marok pisztaciat szorongat. S akkor latta, hogy ez nem is a Lidi, hanem Mareza, akivel nehany hete ismerkedett meg. Es azota a lany szinte mindennap lejart hozza a parkba. Raadasul mindig azt hajtogatta, hogy annak idejen egy iskolaba jartak. Hat 6 nem emlekezett, es kulonben is elege left mar ebbol a folytonos jarkalasbol!- Nem kerem ajandekba sem - valaszolt huvosen Lehard, es visszaszorta a pisztaciat. - Mit csinalsz itt megint?- Elfelejtetted, hogy most ket napig itt dolgozom? - kerdezte Mareza, es Lehard eszrevette, hogy nehany vonasaban hasonh't a Lidire. Neki is kokenyszeme van. Raadasul mennyivel pikansabb a ruhaja.- Pedig emtftettem neked - folytatta lagyan Mareza, es tovabb arulta a pisztaciat.- Az igaz - dunnyogte Lehard, es a reggeli dobszolojara gondolt, ami olyan langyosra sikeredett. Mint ez a kora oszi delelott. Vajon Bonzaek meg mindig ott beszelgetnek?- Akkor viszlat holnap - szolt kaban, es egy puszit is adott Mareza arcara, akinek bambuszvirag illata volt. Felenken, am annal bizakodobban gordult ki a parkbol. Szerette a hazukhoz vezeto lejtot. Ilyenkor a gorkorcsolya vaza valosaggal hozzatapadt a labahoz, az olajzold gorgok meg atmassziroztak az egesz testet. Jobb volt, mint egy korty bor. Nem is nezett a kenyersutode fele. Csak hallotta, ahogy Bonza lisztes keze siirgblbdik a ropogos zsemlek - vagy eppen a Lidi korul. Kinyitotta a spalettat, kitarta az ablakot, es a parkanyon ott fekudt a ket halovanyabban megsuit cipo. Mintha egy kicsit atpi rultak volna. Lehard lassan ratette a kezet, es egyszerre peknek erezte magat. Toth Lehel illusztracios felvetele
