Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-12-17 / 25-26. szám

A takosi muemlektemplom

tanak, sot meg egy szepen faragott haranglabat is megtekinthetunk a templomhoz igyekezve. A csarodai templom mereszebb epitmeny, mint a tobbi tiszahati egyhazi letesitmeny. Kobdl epult, belseje jol tagolt es varazslatos mi ntakkal van kipingalva, szinte minden negyzetcentimetere. A kalvinista hit lelki puritanizmusa itt nem alh'tott korlatot a nepi kultura megnyilatkozasainak, igy a szi'nek es formak kavalkadja uralkodik a kuldnos hangulatu epuletben. Erdemes elbaktatni a kozeli paplakhoz. Bar elhagyott, butorzata es felszereltsege jol tukrozi a szazadelo eletformajat. Tarpa mar igazi kisvaros. Foteren megilletodve nezzuk Esze Tamas — a kozseg szulottenek kisse patinas szobrat, fejet hajtunk Bajcsy-Szatmarcseke

Elfelejtett videken

Magyarorszag eszakkeleti szegleteben a Tisza — immar felnott, szeles siksagi folyokent — nagy kanyarulatot formal. Ez a taj a Szatmar-Beregi sfksag, jo messze fekszik a fovarostol es az ipari kozpontoktol. Neha „sotet szegletnek" is hivjak, pedig az itt elo emberek szi'velyessege es a kulturalis emlekek sokasaga ezt nem indokolja. Igaz, nem kobdl es marvanybol epult csodapalotak kepviselik a tortenelmi multat, hanem fatornyos templom, zsupfedeles kunyhok, kuldnosre faragott fejfak, neves emberek, egyenisegek jelenlevo, elo, kisugarzo szelleme. A taj szepsegerol, nyugalmarol csak dicseroleg lehet szolni, bar nem a harsogo formak es szi'nek teszik azza, hanem a viszonylagos erintetlenseg, osiseg. Ha a Bodrogkoz magyarorszagi resze felol kozeledunk, akkor elobb Zemlenagardnal kompon kell atjutnunk a Tiszan, majd nehany kilometer utan Tiszamogyorosnal ujbol kompra szallunk — csakhogy itt a Tisza mar eszak fele folyik, nem ugy, mint Agardnal: delnek! Tehat kozel vagyunk a folyokanyar csucsahoz. Lonyaba erve mar a Tiszahaton vagyunk. A falu kozepen tipikus csucsos di'szes fatornyos templom all. Csondes falu, csizmas-surcos embereket latni nehol, a levegoben a nalunk mar nehany evtizede letunt mult pora lebeg. A falu neve ismeros, hisz a deregnyoi uradalom gazdai innen eredtek. Hasonlo templomot talalunk Vamosatyan, de megtekintesre leginkabb a takosit mernenk ajanlani. Nem a legnagyobb, de talan a legkedvesebb. Kerek falai valyogbol epultek, mennyezete alacsony, padloja dongdlt fold, es megis csodalatosan di'szesen festett a belseje. Ez azert is kuldnos, hisz a reformatus templomok altalaban puritanabb dfszftesuek. Ismerosnek tunnek a diszek, igen hasonlitanak a bodrogkozi Szentes kozseg templomanak festesehez. Takostol csak egy ugras Csaroda. Csodalatos templomahoz utjelzesek igazi-A Moricz-szobor Tiszacsecsen

Zsilinszky Endre sirjanal es megcsodaljuk a gotikus stilusban (XV. sz.) epult reformatus templomot. Tivadarnal hidon at hagyjuk el a Tiszahatot, hogy Kisar es Nagyar kdzott megalljunk a Kis Tur egykori partjanal. Hatalmas tolgy arnyekaban lehet itt megpihenni, sot jatszoter is van a „Petofi-fajanak“ nevezett fa kozeleben. Kisse paras a levego, igy a „marmarosi bercek" csak halvanyan sejthetok az eszakkeleti lathataron. Nemsokara Szatmarcseken vagyunk. Utunk termeszetesen eloszor a temetobe vezet. Kepekrol mar ismertuk a hires csonak-alaku fejfakat, de nem gondoltuk, hogy ekkorak, hisz magassaguk meghaladja az emberet. Elgondolkodva setalunk, bongeszve a fejfak feliratait, mi is megkfsereljuk felallftani sajat elmeletunket arrol, miert epp e vi'zi jarmuvet utanozza a kopjafa? A ki'sero neprajzosok lehutik lelkesedesunket, azt mondva, hogy meg az sem biztos, egyaltalan csdnakrol van e szo. Nem tudjuk eldonteni az evszazados vitat, csak az vigasztal, hogy a hagyomany elo, hisz mindossze kethetes kopjafat is talaltunk a regiek kdzott. A halottak sfrkertjenek kozepen dobogo szivvel kozelitjuk meg Kolcsey Ferenc sfremleket, amely mind anyagaval, ugy formajaval elesen elut a tobbitol, de a Himnusz halhatatlan koltoje megerdemli a kivetelt. Nem sokkal kesobb mar a muzeum hus falai kdzott szemlelgetjuk a kolto keziratait, eletenek kepes emlekeit. A Tisza folyo es az allamhatar kozeleben kanyarog utunk. Regies hazak sokasaga, mindenutt szereny, szfvelyes, segi'tokesz, jo es pontos tajekoztatast nyujto emberek. Tiszacsecse kozepen, smaragdzold fu ragyogasa fogad. Kis nadfedeles kerek nadkunyhoval szemben all Moricz Zsigmond egesz alaku szobra. Meg a rajta levo telikabat sem zavar — idetartozik, buskomorsaga, megroggyant valla mintha jelezne azt a sulyt, amit magara vett, amikor felvallalta sanyaru sorsu nepe gondjat es bajat. A haziko hofeherre meszelt fala kekesen veri vissza a ragyogo napsugarakat, a teto nadjaban igazi mehek surognek-forognak, mint az o idejeben. Tudjuk, hogy nem ez az igazi szuldhaza, de szinte varjuk, hogy a pitvarajton kilepjen egy kisgyermek kodmdnben, vagy egy gubas logo bajszos, mezftlabas kucsmas bacsi. Bacsi epp akad, de dltdzeke mar mas. Mindent szfvesen megmutat, sokat tud, meg csak kerdezni sem kell, magyaraz, pontosan, tudomanyos ismeretekre tamaszkodva. Csak a hangjabol erezni, hogy a mi „Zsiga bacsinkrol" beszel... Kispalad ugyszinten a hatar kozeleben fekszik. Igen keves mar a lakosa, a megmaradtak javaresze is idos ember. Ezert meglepo latvany a kis kozseg kozepen magasodo hatalmas reformatus templom. Belepve a meretek meg jobban megdobbentenek — akar egy nagyvaros is magaenak mondhatna. Sajnos a falakon hatalmas repedesek tatonganak — megroggyantak a falak, nagy a teher, tul sokat vallalt az itteni hitkozosseg ezzel az epi'tkezessel. De ne legyunk igazsagtalanok. Ok meg nem sejthettek, hogy merrefele rajzolgatjak majd a mindent elturo papiron a hatarokat e Versailles-i di'szes kertekben, nem tudhattak, hogy az ostermeles eroszakos megszuntetesevel az ipari kozpontok elszippantjak a fiatalsagot. Csodalatos a kilatas a templom tornyabol kelet fele, jol latszik a hatar masik oldalan Nagypalad, ahol ugyanazon a nyelven imadkoznak, mint ideat... Visszaterunk Turistvandiba. Erdemes! Az Oreg Tur vizeit felduzzasztottak, hogy a malom lapatkerekeire minel tobb viz zudulhasson. Bent sok mindent lathatunk, ami mar a holt mult targyi emleke, de a malom el I Vendeglatonk megnyitja a zsilipeket, a kerekek vigan forognak, csattognak az drldkovek, csak oda kell onteni a magot. Persze mar csak muzeum, de a kornyeke is megerdemli a setat. Nem csoda, hogy tobb filmet forgattak itt. Akinek keves az ideje, az is kepet nyerhet az „elfelejtett videk" ertekeirol, ha felkeresi a Vasarosnamenyi Szatmar-Beregi Muzeumot. A nepi himzestdl az epuletek abrazolasaig mindent megtalal, sot a latogatok kulon figyelmebe ajanljuk az egyedi ontveny-kalyha gyujtemenyt.

BOGOLY JANOS (a szerzo felvetelei)

A turistvandi vizimalom