Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-19 / 23. szám
Nagy Zoltan illusztracioja Volt egyszer egy dregasszony, aki a rengeteg erdo kozepen lakott egy kicsike hazban. Evrol evre ugyanazt az oltozeket viselte: piros fokotot, fekete ruhat s alatta feher alsoszoknyat. Ez az dregasszony oly igen nagyon fosveny volt, hogy egyre csak onmagara gondolt, csak sajat magaval tdrodott, esze agaban sem volt masokon seglteni. Ezert aztan vele sem tdrodott senki, nem latogattak ismerosok, s maganyosan elt az erdo kozepen. Egy nap, amikor eppen az ebedjet kotyvasztotta, arra vetodott egy agrolszakadt, rongyos koldus, es alamizsnaert kdnydrgott. A fosveny dregasszony varatlanul valami reszvetfelet erzett a koldus irant. Fogott hat egy darab tesztat, kenyeret gyurt belole, s bevetette a kemencebe. Varta, hogy megsuljon a kenyer. Egy kis ido elteltevel azonban, amint megerezte a suld kenyer illatat, ez jutott az eszebe: — Tulajdonkeppen tulsagosan nagy ez a kenyer... Es milyen felseges illata van... Kar volna egy rongyos koldusnak adni... Kiszedte a kenyeret a kemencebdl, felretette a maga szamara, s bevetett egy masikat, de sokkal kisebbet az elobbinel. Hanem a fosveny termeszete ismet csak feliilkerekedett. Amikor megsuit a kisebbik kenyer, azt sem adta oda a koldusnak. Azt is felretette, jo lesz az neki maganak. Aztan a kamraban keresett egy darabka dreg, szaraz kenyeret, es azt adta a szegeny embemek. A koldus megkoszdnte a szaraz kenyeret, es elbucsuzott. Kisvartatva az dregasszony megbanta pazarlasat. Meg a szaraz kenyeret is sajnalta a koldustol. Szidta magat konnyelmusegeert, s azon torte a fejet, hogy an szerezhetne vissza a kenyeret. Vegiil az otlott az eszebe, hogy ha madarra valtozhatna, akkor a koldus utan repiilhetne, s visszakerhetne tole a szaraz kenyerveget. — 6, de boldog volnek, ha madar lehetnek — sdhajtott fel. S hat abban a szempillantasban a karja zsugorodni kezdett, es ket szamnya valtozott. Az orra csorre formalodott, egy szempillantas alatt mindenestul madar lett belole. Csak most mar nem piros fokdto boritotta a fejet, hanem piros tollazat, fekete gonceibol fekete tollruha lett, s feher alsoszoknyaja helyen feher farktollak villogtak. A harkallya valtozott fosveny dregasszony kiterjesztette a ket karjat, azaz a ket szamyat, s huss! elrepult, hogy megkeresse a koidust. De nem lelte sehol. Azota ropdos szerte a vilagban, s hosszu, hegyes csorevel minden fat megkopogtat, hogy hatha valamelyik oduban megleli az dreg, szaraz kenyerveget. Kinai nepmese Harkalymese
