Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-05 / 22. szám
Forbath Imre Ballada egy bank szomoru bukasarol Jeles hivatalnoknak indultam, reggel mar ott voltam, mikor meg soportek, szimmetriara iigyelve a pultra raktam a szent fokonyveket, tanulmanyoztam hazank penzviszonyait, s a tozsde szilard vagy lanyha iranyzatatol fuggott vernyomasom, etvagyam es nemi osztonom; megtanultam elegans kalkulusokat irni s osszeadni ugy tudtam mar, mint egy osz fopincer, gornyedt hattal s hodolattal jegyeztem szakallas igazgatonk megjegyzeseit, a fokdnyvelore felsegitettem premkabatjat, ismertem osszes reszvenyesunket s mely meghajlassal udvbzbltem oket a varos foteren; mar mindenki szep karriert josolt nekem, s en prokurista modon cirkalmazott alafrasomat gyakoroltam a ceg IV. C.-jen ulve; nagyravagyo almaim megszepftettek holdkoros abrazatomat, s igy tortent, hogy gepfrokisasszonyunk kitiintetett kegyeivel, a vorhenyes haju hajadon, kinekkarcsu labszarai mely nyomot hagytak kedelyemben — este a folyoparton felolvastam neki uj verseimet, mikkizarolag rola szoltak, lobogo vadsorenyerol— combjai korul holdsugarbol szottem abrandos madrigalokat — szoval hazassagot fgerve neki vfgan olelkeztunk az illatos mezon — s most kezdodik a tragedia: egy borus oszi delutan feltunt nekem, hogy Natalia tulhosszan idozika van Dyck-szakallu fonoknel, az ajtonal hosszasan hallgatozva, olyan dallamokat eszlelt fiilem, mik nem eppen uzletszeruek— ekkor vad szfvdobogassal bosszut eskudtem s elhataroztam, hogy alaasom a bank jol epitett fundamentumat: a fokdnyvbdl lapok tomkeleget teptem ki s bunds modon elhasznaltam oket— a szent kalkulusok csodalatosan tetovaltak alfelemet s tukorirassal olvashato lett rajta a marcius havi forgalom; fantasztikus tetelek egesz garmadajat vezettem be, miket egy logaritmuskdnyvbol es Magyarorszag tortenelmi evszamaibol plagizaltam, majd pedig uj modszerekkel gazdagitottam az ijzleti levelezest: hodolattal haldokolva kertem uzletfeleinket, hogy szuntessek meg velunk a kapcsolatokat, az adohivatalt surgosen ertesitettem evtizedes bilanctevedesekrol— ott iiltem irogepem elott es szorgalmam folott drdmkonnyeket sirtak fdlotteseim — pedig ekkor mar csak nagy balladaimat gepeltem — mfg egy szep napon jott az osszeomlas: fondkijnk jaguaruvoltessel rohant ki szobajabol es hajat tepve rontott nekem, a fokonyvek tancolni kezdtek a pultokon, Natalia reszketo terdekkel ugrott ki az ablakon, a levegoben irogepek es kalamarisok ugy szalldogaltak, mint vandormadarak, megtepett kontossel menekult az osz konyvelo az arnyekszekre, melynek sotet nyilasabol elhasznalt ijzleti levelek vigyorogtak eld, a megorult hivatalnokot kenyszerzubbonyban szalh'tottak Lipotmezdre — szegeny fdndkom pedig azota gyufat arul es cipomadzagot, engem pedig szamtalan deliktus miattmegragadott Justitia, s most—egy letort karrier—itt csucsulok zordon bdrtdnomben eltunodve a sors szeszelyein Szabo Dezsd palyaja vege tele, a II. vilaghaboru hangulataban a level mufajaban gondolkodik brok emberi es irodalmi ertekekrol. Leveled Rakoczi-uti lakasabol 18 eves kolozsvari huganak cimezi, neha kisse ugyan moralizalva, de mindenkeppen meltb utoda Senecanak, az elso verbeli prozairbnak. Szabo Dezso A Joo Jonas josaga Hallgasd meg ezt a meset, edes Vitamin. Joo Jonas volt a hegyi varos legerosebb embere. Nagy torony-ember volt, mintha felhokarcolonakszultekvolna Amerikaban. Pedig 6 meg nem karcolt volna sem felhot, sem egyebet. Jonas tele volt szanalommal es jo buzgolkodassal minden es mindenki irant. Mert a lelke sok ezereves es megis nagyon gyermeki lelek volt. Mar gyermekkoraban 6 viselte az otthon minden dolgat-bajat. 6 vagott fat, hordott vizet, cipelt mindenfele terhet az ozvegy edesanyjanak. Saros idoben hat testvere felmaszott ra, ugy vitte oket az iskolaba. Ezert aztan neki jart ki a legkisebb falat, a legkevesebb kenyeztetes. Olyan teherhordo allatf elenek neztek, akinek kotelessege hordani minden nehezseget. De neki minden torddest megfizetett az, ha edesanyja neha odadobta neki, mint kutyanak a csontot: — Jo fiu vagy, Jonas. Az iskolaban 6 vedte meg tarsait az erosebbek ellen. 0 vette magara a buntetest, ha azok valamit elkovettek. Mert nagyon fajt neki a megszeppenesuk. Es o csinalta a gyengebbek dolgozatait. Mert ugy fogott az esze, mint a szeltol fujt lang. De mert nagyon jo volt mindenkihez, azt mondtak rola:—Jo fiu a Jonas, de hulye, mint a levagott fejti hal. Hat csak nott Jonas, mint a jegenye es eros lett, mint a hegyet atfuro masina. Egyszer csak tuz ut ki a varosban es egy minutaban mar tizenket hazon csurdbngbldznek az elvetemedett langok. Jonas megsokszorozta magat, berontott az ego hazakba, kimentette a benn fuldoklokat es a szegenyek cokmokjat. Le is gyurte a tuzet,
